Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-03 / 49. szám

autonom gymrasiumokba mennek," az valótlan, gyűlö­letes vádaskodás, melylyel ön magát és saját gymnasiu­mát fölemelni, az autonom gymnasiumokat pedig sárba tapodni akarta. Honnan tudja ön azt? Mily tényekre ala­pitja ön azon súlyos vádat ? Talán a közleményének vé­gén idézett két esetre? Ha az illető gymnasiumtól felvi­lágosítást kért volna ön, talán egészen más szinben tűnt volna föl a dolog, ha az megtörtént. Talán es. k. iskola­tanácsosuktól tudja ön ezt, azon iskolatanácsostól, a ki a Baehféle kormány alatt Késmárkon is becsülettel fungált ? De ez az úr rólunk csak jót mondhat. Nem, nem uram ! Ne higyje ön, hogy mi a tudománynak és az ifjúság ne­velésének komolyságát oly kevéssé ismerjük, s hogy mi ezek értékét csekélyre becsülvén, velők vakítani (Spiegel­fechterei treiben) akarunk. Nekünk haza és egyház nem oly csekély érdekű, hogy ne tartanók legszentebb köte­lességünknek azok parancsait pontosan követni. Vagy talán azt hiszi ön, hogy a magyarországi szülők — kik fiaikat, mint mindenütt, abba az iskolába, abba a gymna­siumba küldik, mely várakozásaiknak legjobban megfe­lel, nem pedig a méltatlan fiuk választanak magoknak sa­ját izlésök szerinti tanodát, — mondom, azt hiszi talán ön, hogy a magyarországi szülők a velők született szü­loi-szeretet és szülői-kötelességet annyira elhanyagolják, miszerint, nem ügyelvén saját gyermekeid javára, belölök nem derek embereket,hanem felületes naplopókat akarnak nevelni? — Nem, nem uram! Ne gyalázza ön le annyira a protestáns autonom gymnaeiumokat, a Lajthán tuli tarto­mányok és a protestáns külföld előtt, azért, hogy saját átlamgymnasiumát fölmagasztalhassa! E helyett emeljék önök a magyarországi protestáns szülők bizalmát, a je­les tanítás mellett, még az által is, hogy protestáns és ha­zai szellemet honositsanak meg tanintézetükben. Azon ellenvetést, melyet ön magának tesz, de melyet, mint el nem fogadhatót, félrevet, hogy t. i. „Az államiskoláknak az evang. magyar egyházhoz való állása oka annak, hogy a lőcsei államgymnásiumba oly kevés tanuló jár, ezen ellenvetést vegyék önök szívökre: ezen tény okát csak egyedül és csupán az imént említettekben ne pedig oly dolgokban keressék, melyek igaztalanok és sértők. Azon panaszt, melyet ön cikke végén felhoz, hogy t. i. tanulók, kik önöknél r o s z bizonyitványi osztály­zatot kaptak, az autonom gymnasiumokban magasabb osztályba vétettek föl, vagy, hogy „tehetségtelen ifjak4 ' j ó osztályzatot nyertek az autonom gymnasiumokban, említse meg ön illetékes helyen, vagy nevezze meg ön a gymnasiumot, mely ily törvénytelenségeket követett el; de ne tolja azokat minden autonom gymnasiumra. — Ilyes esetek a késmárki lyceumban nem fordultak elő. Végül felhívom önöket, ne válakozzanak ki önök a magyar protestáns egyház kebeléből, ne akarjanak önök ugy feltűnni, mintha gymnasiumokkal nem a magyar prot. egyházhoz tartoznának, hanem egy politikai párt szolgálatában állanának, legyenek önök igazságosak a ha­zafiúi szellemi szükségletek iránt, akkor önök dúsan meg­nyerik a magyarországi protestáns szülők bizalmát, kü­lönösen több hazaszeretet ajánlok önöknek, mint ameny­nyi folyó évi közleményének következő zárszavaiban ,,csak az a baj, hogy a politikai állás mellett, mely Ma­gyarországon életbe lépett, javulás nem várható," foglal­tatik. KÖNYVISMERTETÉS. Die Evangelien nach Mathaus, Marcus und Lucas deutsch erklart v. dr. Carl Bein. Aug. v. Burger. Nördlingen 1865. 8 ad rét 714 lap. Ára 5 forint 70 kr. (Folytatás és vége.) Jézusnak Máté evangeliuma negyedik fejezetében tárgyalt megkisérttetését a pusztában szinte betűszerinti értelemben veszi szerző. 0 ugyanis azt állítja, hogy a 2-ik versnek szavai ételtől és italtól való teljes önmeg­tartóztatást jelentenek; szerintünk azonban ez az értel­mezés ellenkezik a józanészszel, továbbá azon célzattal, melynek okáért, szerző szerint, Krisztus böjtölése tör­tént volna, végre magával az irás szövegéve! is; — el­lenkezik a józan észszel, mert a dogmatismus legbuz­góbb híveinek is be kell vallaniok, hogy Krisztus emberi természete a mienkkel tökéletesen egyezett, mert hiszen ő sirt hazája felett, örült, ha alkalma volt örülni, éhe­zett, ugy mint más ember, és szenvedett a keresztfán; de azt kérdezzem, ,szerző értelmezését lehet-e öszhang­zatba hozni az emberi természettel ? képzelhető-e olyan ember, a ki negyven nap és negyven éjjel étlen szomjan el tudna lenni? Egyáltalában nem, és a ki szerző értel­mezését helyesnek találja, az már eo ipso megtagadta Jézus emberi voltát, a mi pedig már a régi egyháznak egyik alapdogmája volt. De a fenebbi értelmezés ellen­kezik még szerzőnek szavaival is, ugyanis azt mondja leebb, hogy Jézus azért böjtölt a pusztában, hogy ez ál­tal nekünk példát adjon az önmegtartóztatásra; szerin­tem a példaadásnak olyannak kell lenni, hogy azt embe­rileg követni lehessen; de hol az az ember, a ki Jézus­nak, szerző értelmezése szerinti, fenebbi példaadását követni tudná? Vájjon azt az embert, a ki megkisérlené Jézus ezen példáját követni s hetekig semmit sem ennék és semmit sem innék, ezen vezeklése közbeni halála után nem joggal tarthatná mindenki öngyilkosnak ? Vájjon magok a dogmatismus hívei nem löknék-e ki az egyház kebeléből, mint a régi egyház kitaszította Origenest azért, mivel ez a szentírás egyik helyének helytelen értelmezése után indulván, magát „az Isten országaért" megcsonkította ? Végre ellenkezik szerző értelmezése magával az irás szövegével is; ugyanis mindjárt a 3-ik és negyedik vers következőleg hangzik : „Es mi­koron hozzája ment volna a kisértő; mondá neki: Ha Istennek fia vagy parancsold, hogy e kövek változ­zanak kenyerekké. Jézus pedig felele, és mondá: Meg vagyon irva, hogy nem csak kenyérrel él az ember, ha­nem Istennek minden igéjével, mely az ő szájából

Next

/
Oldalképek
Tartalom