Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-29 / 5. szám

század mártyrja, pláne valóságos Aranyszájú szent János stb. Most pihenjük meg egy kissé és lehető rövidséggel fürkésszük ki az okokat, melyek szerzőt a fenebb elsorolt vádak tételére készteték : Mellőzöm itt azt, hogy volt olyan idő, még pedig nem épen olyan nagyon régen, midőn szerző jónak, jelesnek vélte azon egyház-szervezetet, melyre most kigyót-békát rákiált, mondom ezt nem hozom fel ; mert hiszen e tekintetben szerzőn is csak a latin költő e szavai : „Tempóra mutantur et nos mutamur in illis" mentek teljesedésbe; csak azt emlitem fel, hogy szerző tolla alól akaratja ellenére is csúsztak ki olyan kitételek, melyekből azt kell következtetnünk, hogy a mi autonom szervezetünket ő sem tartja oly gonosznak, mint az elősorolt vádak mutatják. *) De, hogyha ez áll miért tálalta fel tehát szerző ellenünk azokat a rettentő vádakat ? Vagy ellenmondási viszketegből tette azt, vagy pedig csak azért, hogy hírnévre tegyen szert; mert unser Herrgott hat versehiedene Kostgánger, vannak ám olyan emberek is, a kik nem elégedve meg azon szerény hatáskörrel, melyet ők az Úr-Istentől nyertek, mindég magasabbra-magasabbra törekszenek ; hisz magában véve még ez nem vétkes dolog, sőt igaz úton előre haladni még kötelesség is ; csakhogy az a Iegsajnosabb, hogy igen sok ember nem nagyon válogatós az eszközökben, nem törődik semmivel csak dicsőségre tehessen szert, nem törődik azzal sem, ha a hírnevet Herostratos eszközeivel kell is megszereznie, ki, mint tudjuk, Diana ephesusi templomát csak azért gyújtotta fel, hogy neve az utókor előtt is fenmaradjon ; hiszen az igaz, hogy célt ért, mert még ma is emlegetjük, de ez emlegetésben nincs ám köszönet. A mi pedig szerzőnek kézmosását illeti, miszerint, nemcsak ő vádolja ám az autonom egyházat rendetlenséggel, hogyan is tenné ö ezt egyedül maga! hanem magok az autonomisták már régebben hozták fel mindazon vádakat saját egyházszervezetök ellen; s különösen e lapokból hoz fel idézeteket, és pedig 1842-ből Baksaytól és Veszprémitől ; 1858-ból pedig e lapok jelenlegi szerkeztőjétől, *) Igy p. szerző kimondja, hogy az evangeliumi egyházban a vallási dolgokat illetőleg senki sem birhat dictátori hatalommal. Hiszen mi is azt tartjuk; csak hogy itt az a bökkenő, hogy szerző a vallási dolgokban különösen a nép dictátori hatalmát kivánja elvettetni; de hiszen nálunk a nép nem bir a vallási dolgokra nézve sem dictátori hatalommal; mert a nép felett is áll valami, a mit már csak azért is sértetlenül és tiszteletben kell tartania, mert ez lételének alapfeltétele, ez pedig nem más mint a törvény. Továbbá a helyes egyházszervezetről azt állítja még szerző, hogy annnk történelmileg kell fejlődnie olyanná, a milyen, nem pedig mintegy az égből lepottyannia. Igaza van Sz. úr és pedig annyira igazat adok önnek, hogy kimondom, miszerint ha e szavaihoz mindvégig hü maradt volna, teljes tisztelettel hajolnánk meg önnek irodalmi zsengéje előtt. K. M Ballagi Mórtól*) Dobostól és másoktól, kik közöl Veszprémi és Baksay urak a felett nyilvánítják ki fájdalmokat, hogy „egyházi törvényeink rendezetlenek, s hogy nincs törvénykönyvünk" stb. — Szerző által e lapokból idézett sorokra csak azt jegyezzük meg, hogy, mivel kiki saját szavainak legjobb magyarázója,kérdezze meg szerző azon uraktól, kiknek szavait müvének 66-ik lapján levő jegyzetben idézi, s kik közöl néhányat én magam is felemiitettem itt, kérdezze meg mondom tőlök, hogy ők, midőn javítást sürgettek egyházi szervezetünk terén, oly rosznak, tarthatlannak látták-e a helyzetet, mint szerző ? s hogy az idézett urak mind egytől-egyig nem azt akarták-e mondani, hogy egyházi szervezetünkben, mint minden más akár vallási akár polgári szervezetben is vannak hiányok ? s kérdezze meg tőlök, hogy az idézett szavak által nem az illetőket akarták-e arra felhíni, hogy törvényes autonomiánk útján, de csak is igy, igyekezzenek a feltűnő hiányokat kijavitni ? Igenis ez mindazon sok hűhóval idézett szavaknak értelme, és mi igyekszünk is a felmerülü hiányokat kijavítani, törekszünk előre a haladás útján, törekszünk, de semmi esetre sem szerző szempontja felé; különben is, bogy Veszprémi úr fenebb idézett szavaira visszatérjek, azt kérdezem : vájjon mi vagyunk-e annak oka, hogy nincs törvénykönyvünk, s hogy az 179°/,-iki budapesti zsinat határozatai még ma, 70 év múlva, sem birnak törvény erővel ? Feleljen erre a szerző. (Vége köv.) TÁRCA. BÜKÜREST 6. január 25. december 1864

/5

. E nap ó szerinti karácson első napja. E nap kettős örömmel tölte be szíveinket. Karácson első napját uj templomunkban üdvözöltük. Az Isten házában elhangzott a kalapács ütések egyhangú zaja, s helyette megzendültek az orgona magasztos. szívemelő hangjai. Magasztos látvány volt midőn a népes gyülekezet ajkáról először zendült meg a hálaének fölszálandó a mindenek urához megszentelve őseink Istenének házát. Igen, mert e percben éreztük talán a legnagyobb mérvben, hogy Magyarok vagyunk; éreztük, hogy mivel tartozunk az anyahonnak a külföld előtt, s megvizs*) Bizony még akkor magam is csak olyan uj lapszerkesztő voltam, mint most szerző újonc német iró,azért akkor még mindent a theoria szemüvegén néztem; de bezzeg azóta nagyon megtanultam ám becsülni azt, a mit akkor „liebenswürdige Confusion"-nak mondottam ; különben ki kell azt is jelentenem, hogy én habár még akkor nagyon sok dolgot fekete szinben láttam, de Sz. úr álláspontja felé épen nem volt szándékom tendálni. Ballagi Mór.