Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-11-12 / 46. szám
boldogult által akár hanyagságból akár bizonyos célból, rakásra halmozódott fizetési hátralékért, az egyházat két-három ezer forintig bíróilag megsanyarják ; meghagyatnak a paplak s jövedelem élvezetében, csupán azért, mivel a lelkész esetleg az év közepén túl egy héttel halt el. Amott pedig a csekély jövedelmű egyházban, szegénységgel küzdő özvegyet növeletlen árvákat a szükség nyomasztó karjai közt hagyott az elhunyt; de a záridönél egy hóval előbb halálozván a kegyeleti év reménye nélkül szakadt ki övéinek karjai közül. Itt felnőtt örökösök első rangú egyházban használják fel a kegyelmi évet; amott a valóban szánandó szegény gyermekek hiában sírnak kenyérért, mert a szegény egyházban a csekély jövedelmet fölemésztette az orvoslati költség, s az atya a félidőnél hamarabb hunyván el, az árvák nem tartoznak a szabály alá. Ezeknek olyan kegyelmi év, mint a nagy eg\ház lelkészének hátrabagyottai nyernek, a tisztességes szegénységben megélhetésre egész alap lenne. A mi azoknak tóba bocsátott patak, ezeknek szomj csillapító forrás volna. Hát ugy teljék-e be"? hogy a kinek van adatik és inkább bővelködik; akinek pedig nincsen, az is elvétetik a m i van. Máté XIII. 12. Hát még mikor az egyház közönsége oly dolgoknak is látója, tudója, mik elhunyt lel— kipásztorjok iránt ugyan szánalmat, de elmaradt özvegye iránt undort költenek szivében. Vagy mikor a házsártos természetű hárpia nőnek a paplakból minél elébbi eltisztulása csak áldás volna az egyház békéjére. Igaz hogy a helyes alapon nyugvó szabálynak megderitésére egyes kivételes esetek nem birnak érvénynyel. De az özvegyi év ugy mint gyakoroltatik, nem nyugszik a prot. önkormányzati szabadság elvének megfelelő alapon. Mert praeoccupálva van az egyház joga a jóltevőség gyakorlatában, s mert a szabály által rendelt jótétemény nem szeretetből van, a mi pedig szeretetből nincsen, nem evangyéliomi tény az. — Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az özvegyi év eltöröltessék. Hanem inkább azt, hogy az a maga eredetiségében, vagy ugy gyakoroltassák, hogy annak alapja egyházi törvényünkben, canonunkban feltaláltassák. Midőn alsó Borsodban az e.megyei széken 1845 tavaszán a nemesbikki egyház elhunyt lelkipásztora özvegyét a következő évre a papi lak éz jövedelem élvezetében megtarthatni kérte s megnyerte : ezt mint akkori aljegyző én vezettem jegyzőkönyvbe következő szavakkal: a nemesen érző és gondolkodó nemesbikki egyház kérelmét, már csak azon oknál fogva is, mivel a halál esete a látogatói hivatal eljárása után történvén, a boldogult lelkész azon egyházban a következő évre marsztatott: (canon szerinti marasztás) e.megyei székünk megadja s ezt más egyházoknak is követendő példányul mutatja fel. Ez utópont más napon a hitelesítés alkalmával igy igazittatott ki: nemcsak mint minden egyházra követendő szép példát, hanem mint jövőre minden ily eseteknél alkalmazandó rendszert, e. megyei székünk helybehagyja s rendeli, hogy a mely egyházban a lelkész halála a látogatói hivatal eljárása után történendik; annak özvegye a következő évben ki nem háboríttat hátik. Így terjeszttetett fel a nyomba következett e.kerületi gyűlés elé, hol e toldalékkal erősíttetett meg: az özvegynek a jövedelem fele fizettessék. A szabály eredetileg a canonra van fektetve. De egyes egyháznak jóakaratú nemes tettét, minden egyházra kötelező szabálylyá emelni, már oktroyált illatú valami. Azon gyakorlatnak pedig, miszerint a kegyelmi év, az év közepétől függjön, nincs sem jogi sem keresztyéni alapja. Mert a jótétemény, melynek szeretet munkájának, vagy Canon erején alapulónak kellene ienni, vaksors játékává tetetik. r Áttérek az időtöltöket illető szabályra. Eztis Alsó-Borsod indítványozta s terjesztette 1856. tavaszán a főtiszt. kerületi gyűlés elé, mint már a n aga kebelében életbeléptetett rendszert, ezen határozatában : a j ö v edelmesebb feles- vagy harmados lelkészi állomásra mindig a legidősb káplánok alkalmazandók s a halál által megürült állomásra az esperes a legidősb s. -lelkészt rendelni köteles. A ft. kerületi gyűlés e szabályt az egész e.kerületben gyakorlandó általánosságban erősítette meg. Föntebb vezérelvül állított alaptételemből e határozatban meg van a szeretet szelleme az idősb segédekre nézve, hogy azok kik a hosszas káplánkodásban 50 frt vagy semmi fizetés mellett anyagilag annyira megfogyatkoztak, hogy hivataljokhoz illőleg öltözködni sem birnak, segélyt nyerjenek, megvan az irány mely korántsem az volt, hogy magokat minden áron bemesterkéljék az egyházba, hanem hogy az egyházban az ön erejökre bizott kormányzat és hivatalos föllépés által magokat tökéletesítsék s igy ismeretesebbekké tegyék. Meg van a körülményre tekintet is, mely e szavakból tűnik ki: ajövedelmesebb feles vagy harmados állomásra. Igen ! mert Hotykára, Fügődre, Kakba vagy 70—80 lelket száaoitó egyházba, mint gyakorlatba vétetett, rendelni a legidősb — kivált kitűnő készültségü jeles egyént, nem nagy keresztyéni szeretet, s ha az el nem akarná fogadni, még meg is fenyegetni azzal, hogy várhatja mig máshova rendelem, mint volt rá eset, még kevesebb esperesi szeretetet árulna el. — De midőn ekképen az egyházi határozatban minden ahoz illő kellék feltaláltatik a káplánok iránt: szabad-e ugyan azon kellékeknek elmaradni az özvegyek, árvák és a hivatalban már régebb időktől buzgolkodó és a csekélyebb vagy épen szegény jövedelmű egyházból előbbre léptetést érdemlő lelkipásztorokra nézve ? Szabad-e az anyagi jobblétet nyerni óhajtó s ez által emelhető egyházi munkásság szellemét megtörpitni, vagy azt egészen alája rendelni a segédekrőli gondoskodásnak ?
