Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-22 / 43. szám

és negyven éjjel az Isten hegyeig, Hórebig. *) Es beméne ott egy barlangba és ott hála: és ime lön Johovának beszéde ö hozzá és monda neki: Mi dolgod itt Illyés f 0 pedig mondá: Buzgólkodva buzgólkodtam Jehováért, a seregek Isteneért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, a te prófétáidat fegyverrel megölték; én egyedül maradiam, nekem is életemre törnek, hogy elvegyék azt. Es mondá : Jöjj ki és állj meg ezen a hegyen a Jehova előtt; és ime a Sehova elmegyen előtted és nagy és erős szélvész, mely a heggeket felforgatja, és a kősziklákat szétzúzza a Jehova előtt; de a Jehova nincs a szélvészben; és a szélvész után f öldrengés, de a Jehova nincs a földrengésben. Es a földrengés után tüz7

de a Jehova nincs a tűzben ; és a tüz után lenge szellőnek nesze. Melyet hallván Illyés, befödé orcáját palásttal, és kimenvén megálla a barlang ajtajában és ime szózat lön hozzája, mondván: Mi dolgod itt Illyés f IJlyés felelete ugyan az a mi fentebb. Erre Jehova megparancsolja neki, hogy menjen Damaskusba és kenje föl Hazáéit királyul Syria felett, Jéhut pedig Nimsi fiát Izráel királyául és Elizéust Sáfát fiát prófétául maga helyébe. ,,Es lészeti, hogy a ki megmenekedik Hazáelnek fegyverétől, azt Jéhu megöli, és a ki megmenekedik Jéhunak fegyverétől, azt Elizeus megöliE három felkenés közül Illyés csak az utolsót viszi véghez, s ugyan akkor a másik kettőt prófétautódjára bizza. Ki a keleti s különösen a bibliai előadás sajátságát ismeri, percig sem kétkedhetik, hogy itt eszmei dolgok vannak elég találón érzékítve. A fentebbi előadás a mi bölcseleti nyelvünkre áttéve körülbelül e gondolatot tartalmazza, hogy a prófétát ihlető istenség nem egy és ugyanaz a természetben nyilatkozó vak erővel, mely rombol, hanem a lélek bensejében szelid hatalommal müködö szellem, mely azonban mint erkölcsi törvény a gonosznak elpusztításában és a jónak és igaznak diadalra juttatásában nyilvánul. Igy vezeti be igen szépen az elbeszélő az *) Ha meggondoljuk, hogy Hóreb hegye a Júda pusztájától nincs több öt napi járónál, és hogy Illyés egy napi járót már haladt volt (1. félj.): akkor meg nem fogható, hogy Illyésnek ez út megtevésére, minek kellett negyven nap és negyven éjjel még pedig egyfolytában és erotetve mennie Hórebig'? Ilyen megfoghatlan vonások azok, melyek az előadás mondaszerüségét elárulják, és be is bizonyítják; a héber mondában ugyan is negyven szám olyan határozatlan többséget jelentő kerekszám mint a magyarban a hét és a hetvenhét. A vízözön áradása és apadása negyven napig tart (Gen. 8, 6.) ; negyven nap és negyven éjjel marad Mózes a Sinai hegyén (Exod. 34, 28.) negyven napot töltenek az ország kikémlelői Kenaan földén (Num. 13, 26); neggven napon keresztül imádkozik Mózes (Dewt. 9, 26) ; neyyven évig tart az Izraelitáknak vándorlása a pusztában (Exod. 16, 35); negyven napig minden nap megújítja Góliath kihívását az Izraeliták ellen (1 Sám. 17, 16) ; negyven évig tart Saul uralkodása (Ap. cseh 13, 21) és ugyancsak negyven évig uralkodik Dávid, negyven évig Salamon stb. akkor uralkodott dynastiára kimondott szigorú Ítéletét a prófétának. Azenban a következő előadás a prófétát ismét rendkívüli csodatevő hatalmi oldaláról dicsőíti. Akházia Akhábnak fia felháza rostélyzatán keresztül leesvén, betegségében segítségért nem Jehovához, hanem Baal-Zebub, Ekronbeli istenhez fordult; ezért Illyés prófétától kemény izenetet nyervén, ellene egy hadnagyot küld ötven emberrel. Illyés egy hegyen ül, és midőn a hadnagy felszólitja, hogy szálljon le, Illyés parancsára tüz jön az égből, mely a hadnagyot embereivel együtt felemészti. Egy mázik küldött hadnagy ötven emberrel szintúgy jár. Végre egy harmadik hadnagy alázatos könyörgésre veszi a dolgot, ennek Illyés megkegyelmez, vele megy és hirdeti a királynak közel halálát, mi csakhamar be is következik. „Igy szól és munkálkodik Illyés —mondja egy német iró — az összes nép előtt ugy, mint az udvar és király előtt és ha letartóztatni, megfogni akarták, soha hozzá nem fértek, mert a szellem, mint valami szélvész odább ragadta valami barlangba vagy messze országba, a hová senki sem követhette ; de mikor már elveszettnek hitték, hirtelen, mintha csak szélvész hozta volna vissza, ismét megjelenik tűzereje és tüznyelvével mint az igaz Istennek ugyan azon rendithetlen ügyvéde és a pogány istenek imádói és papjainak bátor ostromlója." Utoljára mégis, ugy látszik, megsokallta a folytonos üldöztetéseket (1 Kir. 19, 4), és hátralévő napjait nyugalomban töltendő egészen félrevonult. Még Akházia idejében is ritkán fordulhatott meg a fővárosban, a mit onnan is következtethetni, hogy a király küldöttei nem ismerik (2 Kir. 1, 5 fg) ; de Jóram alatt végkép lelép a nyilvánosság teréről, felkent tanítványára Elizeusra bízván a theokratia érdekeinek azontúli védelmezését (2 Kir. 2). E visszavonulás rejtélyessége még titokszerübbé válik a mondaszerü előadás által, melyet e szavakkal találunk a szent könyvben bevezetve: „ Es lön, mikor a Jehova felakará vinni Illyést szélvész által az égbe, mennek vala Illyés és Elizeus Gilgálból." E bevezetés nyíltan azt mutatja, hogy a történetiró közönségesen ismert, mondabeli dolgot akart elbeszélni. Illyés —ez amaz előadás veleje — Elizeussal útban, minden módon azon van, hogy ez utóbbi veszteg maradjon, hagyja őt magában odábhb kelni; Elizeus pedig a történendőket sejtvén, nem tágit oldala mellől és elkíséri Jerichóig. Itt Illyés palástjával megüti a Jordán vizét, mire ez ketté válik és ő és Elizeus száraz lábon kelnek át a túlsó partra. „Es mikor átmentek, mondá Illyés Elizeusnak: Kérj tőlem,mit cselekedjem veled,mielőtt elvitetemtöled. Esmondá Elizeus: Legyen hát kérlek szellemednek kettős mértéke nekem. O pedig mondá : kemény dolgot kértél; ha látandasz engem, mikor elvitetem tőled, meglesz neked azonképen, ha pedig nem látandasz, nem leszen. Lön pedig a mint odább kelének, és menet beszélgetnének, ime egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá mind a kettőt, és fölméne Illyés szélvészben az égbe. Elizeus pedig Illyés palástját, me-