Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-08 / 41. szám

után a tágas templom, melyet a helybeli lelkész illő szavakkal megnyitott, mindenhol megtelt az ezerekre menő sokaság által. Az ünnepélyes egyházi ének után ő nagytiszteletüsége az oltár eleibe lépvén, beszédet tartott, és buzgó imádsággal a templom felszentelését végbe vitte. Majd nt. Borbély József kiszolgált esperes és Bonyhádi lelkész úr, a 75 éves, de testileg és lelkileg még erős érdemdús agg egy alkalomszerű imával és bibliai textus felolvasásával kezdte mog a már felszentelt templomban a rendes isteni tiszteletet. Most a fiatal lelkész, az e vidéken mint kitűnő bitszónok ismeretes tiszt. IlafFner Lajos, Hidasi lelkész úr lépett fel a szónokszékre. Sokat várt tőle a hallgatóság; ezer meg ezer szem, ezer meg ezer fül feléje fordult, és csengett a tiszta hangos szó és folyt a Luk, 19, 40. versére épitett elragadó és köztetszéssel fogadott jeles német beszéd. Nem kisebb mértékben megfelelt a közönség várakozásának tiszt. Dömök Péter, nyéki református káplán úrnak zsolt. 84, 2 és 3. vers alapján nagy szorgalommal kidolgozott és lelkesen elmondott jeles magyar egyházi beszéde. Különös jó hatást tett a népre is, hogy a két helybeli evangélikus és református lelkész egymással az oltárhoz lépvén, ott az evangelikus és roformátus lelkészeknek valamint mind a két protestáns hitfelekezetü híveknek is közösen, sőt maguk is egymásnak az úr szent vacsoráját kiszolgálták. Örömmel emiitjük, hogy nemes Pós Lajos, báttaszéki gyógyszerész úr katholika vallású becses neje, született nemes káromi Szullói Szulovszky Ottilia asszonyság ez alkalommal az alsó-nánai templomot több száz forint értékíi ajándékokkal, u. m. egy drága oltárteritővel, négy ezüst oltárgyertyatartóval, egy gazdagon megaranyozott ezüst kehelylyel, egy szinte ilyen kenyértanyérral, egy ezüst keresztelő kannával és egy ezüst keresztelő tányérral feldisziteni kegyeskedett. Az Isten áldja meg a nemes asszonyságnak jótévő kezeit. A gyülekezet a nemes cselekvényt örökké hálás emlékezetben fogja tartani. Az alsó-nánai templom jótevői közül említendők még a megnevezett gyülekezet volt földesurasága, u. m. a cs. kir. Therésiai lovagakademiának igazgatósága, az ev. gyámolitó-egylet Magyarországban, a nagy-győri ev, gyülekezet és a tolna-baranya-sonaogyi ev. egyházmegye több ev. gyülekezetei. A legelső jótevője az alsó-nánai templomnak pedig Ö cs. kir. Felsége, a kegyelmes Urunk és királyunk; ki már a 1852. évben Magyarországban tett körútja alkalmával az alsó-nánai templom felépitésére több száz forintokat ajándékozni méltóztatott, a mint azt az egyik hitszónok egyházi beszédében igen szépen emlegette mondván: Ö Felségének e kitűnő ajándéka is egy azon áldások közül, melyekre nézve Ö Felségéről is el lehet mondani azt, mit az Isten országának királyáról mondottak Apóst. Cseleked. 10, 38: „Széllyel járt jóltévén." Valamint Ö Felségének és a többi kegyes adakozóknak jótéteményei, ugy a templomfelszentelési ünnepélynek szent örömei a derék alsó-nánai gyülekezet szivében áldásdús emlékezetben maradandnak. r. — ly. ESDŐSZÓZAT. Szerkesztőségünk a t. olvasóközönség részvétét egy szegény, reformált egyházközség segélyzésére hívja fel, melynek mint a leebbi sorok mutatják, minden éghető vagyona leégett. Mi, midőn e felhívást telje? készséggel s egyszersmind legnagyobb sajnálkozással teljesítjük, nem mulaszthatjuk el intő például felhozni ezeu szerencsétlenséget, intő például azon egyházaknak, a kik mindeddig vonakodtak vagyonukat vagy egy vagy más módon biztosítani. Vajha belátnák egyházaink, hogy az olyan krajcáros gazdálkodásnak, minélfogva a biztosításért fizetendő évi díjt fizetni nem akarják, mondjuk, hogy ily krajcáros gazdálkodásnak, mi magyarán mondva sokszor fösvénységnek is beillenék, eredménye nem egyéb, mint saját véres veritékökkel szerzett filléreiken létre hozott egyházi vagyonuk tőnkrejuttatása. Adja Isten, hogy jelen esetet illetőleg ne teljesedjék be egyházközségeinken ama nagyon is igaz közmondás, hogy a magyar maga kárán tanul. — Most pedig közöljük magát az eseményt Ieiró és kérő levelet azon megjegyzéssel, hogy a szerencsétlen egyház számára szerkesztőségünk is elfogadja a kegyes ado náuyokat, melyeket szokott módon azonnal rendeltetésűk helyére fogunk küldeni. Nt. szerkesztő úr ! Sokáig gyászos emlékű marad sept. 8-ika egyházunkra — a mennyiben, azon nap délutáni 4—5 óra közt támadt tűzvész, minden egyházi épületeinket elhamvasztotta. — Leégett fából épült templomunk s tornyunk egész az alapkőig — leégett paplakunk — iskolánk — minden melléképületek. — Leégett 23 telkes gazda — kiknek nagyobb részét ref. híveink teszik, — leégtek a megtölt esürök, és minden takarmány. — Pusztulás és rom — hamu és romba dőlt házak, ijjesztö vázként állanak. — Jajgatás és sírás, busán hangzanak utca hosszat; — sokaknak nincs élelme — nincs vetőmagja. — Sírunk és jajgatunk mi is, egyházunk épületeinek s templomunknak romjai felett; — de azért kétségbe nem esünk: tudván azt, „hogy megdorgálja az Úr a kit szeret, megostoroz pedig mindent, kit fiává fogad.u

— • Nem esünk kétségbe, nem csüggedünk el, van hitünk, van reményünk — hogy minket — ref. szent vallásunknak — mindegy védfalát képező egyházunkat sem hagyja elveszni keresztyén hitsorsosink s kegyes jóltevöink áldozatkészségé. Ily gyászos, siralmas helyzetünkben, teljes reményünk van, hogy szerencsétlenségünkben nem fogunk magunkra hagyatni, hanem vagyonnal megáldott hitsorsosink részéről kiépitkezhetésünk elösegéllésére segélyezésben részesülünk. — Annyival is inkább, hogy már eddig is vannak nagy lelkek — kik segélyükkel bennünket hathatósan támogatnak. — Mint ilyet kell átadnom a nyilvánosságnak tekintetes Bárczay Ödön egyházmegyei tanácsbiró urat, — a derék ősök méltó utódát — kinek ősei alapiták meg egyházunkat, — ki ugyanis a Rimaszombatban sept. 17 s több napjain tartott egyházkerületi gyűlésen — egész buzgósággal gyűjtött 42 o. é. frtot — mint ö — ugy az adakozó egyesek is, vegyék hálás köszönetünket, — Hálával említem járásbeli 1-ső alszolgabiránkat — nagyságos Semsey Jenő urat, ki szinte segélyezett, —• és mind azokat, kik egy vagy más tekintetben szinte gyámolítottak. — Egyébiránt az ezután segélyezőket is — ha nagytiszteletü úr becses lapjában e tekintetben kevés tért enged — a nyilvánosságnak átadni, szent kötelességemnek tartom. Ki 13 gyászba borult egyházamat hitsorsosink pártfogó kegyeibe ajánlva, mély tisztelettel maradtam Veress Sámuel, m. k. Szesztai ref. lelkész.