Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-29 / 5. szám

ti szabadságot irtok zászlóitokra és csakugyan a vallás szabad gyakorlatát mindenkinek, zsidónak, mohamedánnak, pogánynak, szóval az egész világnak megengedhetőnek tartjátok, csak a r. katholicusoktól akarnátok elvitatni a jogot, hogy vallásos intézményeiket egész teljességükben érvényesítsék, más különben, mi kifogástok lehetne az encyklica ellen is? Hazánkban ugyan mai nap e vád gúnynak is beillenék, de minthogy komolyan tétetett, én komolyan akarok rá röviden felelni. Hogy a társadalom maga célját elérhesse, első főfeltétel az, hogy mindegyik tagja oly szabályok szerint cselekedjék, melyek melett a többiek szabadsága gátolva és békés, együttlétezés lehetetlenné téve ne legyen. — A társadalmi lét e főtörvénye természetesen a vallási cselekvésre is kiterjed. A mely vallás tehát, mint az encyklicában kifejtett romanismus, oly kizárólagos jogigényekkel lép fel, melyek a kölcsönösség elvének keresztülvitelét lehetetlenné teszik, az a különböző vallású egyénekből álló társadalmakat létalapjaikban támadja meg, s ezek csak önfentartási jogukkal élnek, midőn oly igényeknek érvényt adni vonakodnak. Az állam nem azt kivánja a r. katholicustól, hogy vallási meggyőződését áldozza fel a társasági egyességnek, hanem hogy cselekvését a társadalom céljához mérsékelje. Ha a r. katholicus azt tartja, hogy „extra ecclesiam nulla salus," ám vallja, ebben senki gátolni nem akarja; de ne kivánja az államhatalomtól, hogy ama meggyőződés gyakorlati oldalának, a „compelle intrare" elvének érvényt szerezzen, mert akkor a társadalom más hiten lévő tagjainak meggyőződésén kellene erőszakot elkövetnie, mi csak gyászos zavarokat támasztana és okvetlen „luctantes ventos, tempestatesque sonoras" bocsátana az emberiségre, mit Isten ne adjon. B a 1 1 a g i Mór. MELY HITVALLÁSI KÖNYVEK ÉRVÉNYESEK ÉS SZABÁLYOZÓK A MAGYARHONI ÁG. HITV. EVANG. EGYHÁZBAN? (Folytatás.) Tán nem lesz felesleges, ha szemügyre vesszük a ref. testvéregyház fejlődését is hitvallási tekintetben. Nem lehet szándékom, hogy egy hírlapi cikk rámájában ezen fejlődést minden stádiumán keresztül ecseteljem ; célom elérésére elégséges, a főzsinatokra [és azon cánonokra, melyek a reform, testvéreknél mai napig legnagyobb tekintélylyel bírnak, hivatkoznom; értem a „komjáthi zsinat" és a „Gelej Katona"-féle cánonokat. Mind a komjáthi zsinat cánonain, mind a Gelej Katona-féléken mintegy vörös fonál keresztül húzódik az orthodoxa fides megőrzésének és az egyház sajátszerű calvinistikus typusának, kifejlesztésének igyekezete, mind a két rendii cánonokban gyakori hivatkozás történvén, nemcsak a helv. confessióra, hanem Calvin magányirataira is. A komjáthi zsinat mindjárt I. cánonja (I. Classis.) szól: de fide orthodoxa tenend a." A püspök esküszik a Helvetica confessiora (VII. c.) ; kötelességévé tetetik : invigilare ut in ecclesiis orthodoxae fidei veritas et sinceritas permaneant (X. cán.) A lelkészségre csak olyanok bocsátandók : ,,q u i m e d iocrem cognitionem Articulorum fidei orthodoxae, secund u m confessionem nostram Helveticam, habere probatus est in examine publico (III. Cl. IV. cán.) A felszentelendő esküszik, hogy: „s o 1 u m fidem catholicam, libris Canonicis Prophetarum ac Apostolorum co mprehensam, secundum expositionem Helv eticae no s tr a e confessionis hirdetni fogja (VIII. cán.) Az ünnepekre nézve rendeli, hogy „praeter Dominicum diem, item Conceptionis, Nativitatis, Circumcisionis, Passionis, Paschatis, A scensionis et Pentecostes, cum suis f e r i i s" ünneplendők (XXIII. cán.) *) A Gelej-Katona-féle cánonok ezekhez hasonlók, csak hogy még határozottabbak a lutheranismus ellen, a mennyiben a lutheránusokat a pápistákkal, samosatenistákkal, ruthenekkel és oláhokkal egy categoriába helyezik, rendelvén a LXIV. cánonban: „R e c e n t e r etiam ex Papismo, Samosatenianismo, Luther anismo, Ruthenismo, vei Walachismo con versi, non prius ad sacrum hoc epulum admitti debent, quam privátim Pastorem Ecclesiae adierint, ac prior em suum errorem coram eo, ac Presbyteris, confessi ab j ura r in t," **) *) Összehasonlítandó a feljebb idézett rózsahegyi zsinat VIII. cánonjával. **) Mennyire változott, illetőleg indifferentiálódott a két prot. egyházban a confessionalis tudat s érzület, világos már csak abból is, hogy jelenleg ref. lelkészek az ágostai, és ágostai lelkészek a reform, ritus szerint administrálják az úrvacsoráját. Még positiv irányú theologusok is pártolják az úrvacsorai közösséget. Néhai Bauhoffer p. o. az ő Hittanában (kate-