Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-01 / 40. szám

SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozbordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Schwarz Károly, gothai udvari fÖpap beszéde, melyet mondott vala az eisenachi protestáns gyűlésen jun. 7 — 8. — 1865* — Der erste Deutsche Protestantentag gehalten zu Eisenach, am 7—8. Juni 1865. Elberfeld. (Folytatás és vége.) A biblia, Istennek szava az emberiséghez — — mondja igazán Bunsen — Isten igéje, igaz hogy szolgai formában, mint minden isteni, melyT földünk felett elmegy. Igaz, hogy omladékokban, de ezen omladékok között életnek lehellete jár. Igaz, hogy a könyv nem gazdag beszédben, de szavai megmaradnak, mert mindegyik emberi sziv tanúbizonyságot tesz mellettök. Egy könyv, mely teljes századokkal, teljes ellenmondásokkal, mint maga a természet, az ember és nemünk történelme; de azért a szellemnek egységében, melyből kelt: mindig ifjú, magában mindig egy, valamint a teremtett világ magában egy, épen az ellentétek által. A bölcsek könyve, melyet a gyermek is megért, egy holt nyelven irottkönyv, melyéi az élő nemzetségek nyelvén. De hát nincs a tanszabadságnak épen semmi korlátja? egészen egy-e az önkénynyel és rakoncátlansággal ? vagy nem ismerhetünk más egyéb korlátját azon kivül, melyet a tudomány maga rakott maga körül, a benne lakozó ész, logika és igazság hatalma által ? könnyen ugy lehet ... az igazság a vég, a legmagasabb, ellene mit se tehet senki, az igazság maga az Isten. Es igy, igazságot keresni, igazságot hirdetni, ez a legfőbb, a mi embertől telik. Tehát keresni, hirdetni még azt az igazságot is, mely túlmenve a keresztyénségen, ennek romjain akar egy uj vallást épitni, vagy minden vallásnak véget vetni? Igenis, mihelyt tiszta meggyőződés és komoly törekvés után tettünk rá szert, kötelességünk lesz hirdetni. De hát mint egyházi tanitóknak, keresztyén szószékben, katedrában, van-e jogunk ezt tenni? — Ehhez már nincs jogunk, a határ itt van. A keresztyén hittanitó, a keresztyén közönség nevében, és által van helyére állitva, nem azért, hogy rombolja, hanem hogy épitse és tovább fejtse az igazságot, melyen a közönség talpallik. A ki enne : az igazságnak romjain áthágni akar, ám tegye, de ezt csak a legszabadabb állásponton, egy bölcsésznek, egy irónak, vagy egy népszónoknak álláspontjáról teheti, nem pedig egy keresztyén tanitó álláspontjáról. Itt az igazság elébe korlát van húzva, a közönségnek gyakorlati, sociális korlátja. A ki hát ennek a rakoncának szorítását érzi, ki vallásos közönsége igazságaival meghasonlott, legyen olyan igazságos, hogy odahagyva a keresztyén katedrát, egy más katedráról hirdesse meggyőződéseit. „r Es mi ez cfílzty én közönség által vont korlát? nem egyéiu, mint a keresztyénség alapigazsága. Igenis, alapigazsága, és nem alapigazságai, mert én tudom, hogy az igazságok csoportjai, mily könnyen elvesztik egyszerű vallásos jellemöket és lesznek dogmatikus koloncokká. A ki a keresztyénség igazsága mellett erősen áll, -azaz, a ki a keresztyénséget tökéletes vallásnak tartja, s bár mint óhajtsa a haladó századokban a keresztyén előterjesztések tovább fejlődését, bár mint remélje is, higyje ennek a judaismus lomai közül leendő tisztulását, mégis ezt a továbbfejlődést a keresztyén elv határain belől keresi és hiszi