Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-22 / 4. szám

önmaga elmélkedik fölötte, mint azt csak a legközelebb i gyűlésre beadott több nemű javaslatok is, melyek egy­háziéletünk hiányai és teendőiről szólanak, eléggé ta­núsítják. Továbbá, ha én nem személyeskedem, se jót; — hogy t. i. kik kapták a 6 év alatt tán nem is 6 db. ara­nyat, miután csak maga t. Hegedűs táblabíró úr is 2 da­rabot adott minden évben, s A is, pár évig — mig t. i. be nem látta, hogy jobb helyre is teheti csekély pénzit, — 1 dbot; — se roszat, meg nem neveztem, mit szemé­lyeskedik ön, ily kifejezésekkel ,,az ilyen jó urak, kik a jelenkor elöhaladottságától messze marad, nem értik hi­vatásuk hangoztató módszerit (vajha önök meg ne csak a hangoztatás módszerét értenék)! és csak a silabizálással bíbelődnek, — hogy valami életjelét adják létezésöknek — kongatják a szegény tanítók feje fölött a halálharangot." Hát saját neve vagy ismert, vagy bár­kinek az egyházmegyében bevallott jegy alatt irt A. hogy viszketeg indíthatta volna létezéséről életjelt adni, melyre talán külömben is nincsen szükség. Vagy van önnek ala­pos tudomása A. gyülekezete iskolája iránti működéséről, hogy oly nagyon sárba tapodja öt. Szerencséltesse ön tanügyi szempontból is A-t s megfogja látni, hogy sem rajta, sem a taneszközök és tankönyvek beszerzésében, mint minden egyébben is teljés készséget tanúsított gyü­lekezetén, sem egyéb tényezőkön nem mult hogy A gyü­lekezete iskolája nem előbb való mint B. úré; hanem ama körülményen, hogy az évekkel előbb már tevéke­nyebb tanítóért esdett gyülekezet nt. K. L. esperese, B. úr tanujától, ily leverő nyilatkozatot vett, hogy „még ilyet sem adhatna nemhogy jobbat.'' De kérdem még azt is, hogy ha se preparándiáink­ban; se körlelkészeinkben, kik B. szerint mind tevéke­nyek, holott bizonnyal merem mondani, hogy azt sem tudja B. kik a köriéikészek, miután a magának nt. esperes úrnak is csak nagy nehezen sikerült fölfedezni őket; a tanítókban pedig a világ minden kincsiért sincs a hiba, hanem „másutt, mi már számtalanszor elmondatott," vájjon miben s hol hát a földkerekségin ? mondja meg csak egyetlen egyszer B. úr. Talán abban, hogy ily sikert nincs kedvök a gyü­lekezeteknek tetemesen díjjazni ? Látja ön én tudnék nevezni gyülekezetet, mely egy jó igyekezetü, de bizony­nyal többre is képes tanitó fizetését, rövid időn két Íz­ben javította, s palotát emelt a népnevelésnek. (Ön is csak egy jó bizonyitványu tanítót idézett) vagy tán ab­ban, hogy a tanonc „nem siet az iskolába, ily tudomány vásárába!" Vagy abban, hogy nem a lelkészek taníta­nak helyettök s mégis ezekből választatnak az iskolafel ügyelők ? . . . Vagy .... vagy! . . . No de ha feltalálta Bokor úr ama pontot, mit Archimedes híjába keresett, vesse ki hát sarkából a nevelés ügy rudis indigestaque molesit s higye el, hogy ha eddig nem, legközelébb bi­zonnyal ön nyerendi el egyházmegyénktől a jutalom aranyakat, s mi akkor [örömmel fogjuk önt a nev. ügy Pál apostolának elismerni. Egyébiránt örömmel jelenthetem, hogy nt. Halka esperes úr, méltó figyelembe kezdi részesíteni a tanügyet. Folyamatban levő visitatiójában első dolga lelkész, elöl­járók, és a körfelügyelővel megtekinteni mindegyik gyü­lekezetben az iskolát, s vagy 10 eddig bejárt gyüleke­zetben talált is egy helyen jó iskolát, s melyet örömmel neveznénk meg, ha a többi 9 replikájától nem féltenök az olvasókat, s ha nem tudnók, hogy ez egy is inkább a lelkész érdeme. Legyünk különben jó reményben, hogy ha mi és fiaink nem is, unokáink talán megérik, hogy B. úrnak is igaza lesz, s hogy csakugyan igaza lehessen, adjon Isten neki mathusálemi éveket, de hogy élhessen ne érzékeny­kedjék oly nagyon, s ha akarja hogy válasza vagy irata figyelembe vétessék, ne magyarázzon félre semmit, értse meg vagy ha nem érti magyaráztassa meg tárgyát mihez szólni akar, s végre ne személyeskedjünk hanem tegyünk többet mint hangoztassunk s maradjunk amicus causae non inímicus personae. ' A. *) (SOMOGYBÓL) Egy hamvaiból - Phönixként — kiemelkedő somogymegyei helységből szólnak e sorok. Az 1861-ik év, — mely a haza sok fiainak a re­mény zöld ágát, ha bár kis időre is, megmutatá, — Nagy Korpád község életében a tűz láng betűivel jegyzé fel magát, hagyva maga után — néhányak kivételével — a mindenöktől megfosztatott nagyszámú családok nyo­morát. A közcsapás alól a vallás s erkölcs veteményes kertje — népiskolánk — sem lőn kivéve. Ily körülmények közt a hajlék, ruházat, s minden­napi kenyér után kiáltók szava Somogyban nem szokott pusztában elhangzó szó lenni; mit bizonyít a váratlan csa­pás könnyeit mindjárt letörölni igyekvő felebaráti segély is, mely vallás s nemzetiségen felül emelkedve — szint­ugy egyes főbb rangúak, mint községek részéről is — tetemesen enyhité az akkor már közeledő tél várt szen­vedéseit. A csapásokban is javunkat munkáló gondvise­lés végre csak ugyan meghozá a várva várt tavaszt mi­kor a munkásság már naponként biztosítja a szorgalmas munkálódó életet; s habár lassan, de csak ugyan emel­kedtek hamvaikból egyesek házai, s mindenütt mozgás látszott, csak egy hely volt elhagyatott, s ez az iskola. Isten után önerejére támaszkodni szokott egyházunk mé­*) Teljes méltánylattal t. levelezőnk iránt, ki kell je­lentenünk, hogy mi B. úr cikkét épen nem találtuk oly nagyon megróvandónak, mint azt A úr véli. Az rendesen ugy szokott történni, hogy két érdekelt fél közöl egyik sem találja el a közép útat, melyen mind­a kettőnek haladnia kellene: B. úr cikkében is vol­tak a megsértett önérzetnek túl erős kifejezései; de t. levelezőnk sem ment mindenütt a túlságoktól. Vol­taképen pedig B. csak azt akarta mondani, hogy nem olyan fekete az ördög, mint a minőnek festik; t. le­velezőnk pedig cikkében csak azt óhajtotta jelezni, hogy népnevelési ügyünk nem megy egészen ugy, mint kellene. Szer k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom