Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-03 / 36. szám

A hit lényeges tartalma, a hitcikkek ; középpontja, az üdvösség föltétele, az, hogy Jézus, a Krisztus, azaz megígért Messiás. Minden egyéb hitigazság e középpontnak vagy feltétele, vagy következménye. A ker. vallás követői alkotják az egyházat, melynek fogalmát Hobbes jellemzően ekként adja: „Az egyház oly emberek közössége, kik a ker. vallás hívőinek vallják magukat, egyesülve egy fejedelem személyében, kinek parancsa, s tekintélye nélkül összegyülniök nem szabad. Ugyanis ha Máté 18. 17. alapján az egyházat személyes jogok és cselekmények megilletik, akkor gyülekezhetnie kell, különben nem mondhatjuk róia, hogy nyilatkozik, határoz stb. De ha az emberek törvénytelenül gyűléseznek, az semmisnek tekintendő, mert törvénytelen gyülekezet határozatai senkit sem kötelezhetnek. Törvénytelen pedig minden gyüíés, mihelyt hiányzik az államfő felhatalmazása. Következéskép az egyház főfogalmához tartozik, ha azt erkölcsi személynek kell tartanunk, nemcsak hogy gyűléseket tarthasson, hanem hogy törvényesen történjek. Ebből következik, hogy nincs a földön oly egyetemes egyház, melynek minden keresz. kötelesek volnának engedelmeskedni; mert nincs a földön hatalom, melynek minden állam alá volna vetve. E szerint az egyház, mely képes parancsolni, itélni, fölmenteni annyi mint keresztyénekből álló polgári társaság, máskép állam, mennyiben alattavalói emberek és egyház, mennyiben alattvalói keresztyének.*) Világi és egyházi kormány, két oly név, mely csak azért van behozva, hogy az emberek kettősen lássanak, és uralkodásukat meg ne ismerjék. Az uralkodó egy legyen, különben szükségképen pártoskodás és háború üt ki, az egyház és állam, egyházi és világi, s a mi legfőbb ker. és ember között. Az államfő határozza meg, mely tanokat lehet az államban hird<-tni, és melyeket nem. O ordinálja a papokat, hogy az egyházat, azaz a népet tanítsák. Az uralkodó fölelkipásztori kötelességét, közvetlen isteni auetoritásnál fogva, azaz jure divino gyakorolja. A többi lelkipásztor jure c i v i 1 i, vagyis az államfőtől nyert jognál fogva viseli hivatalát. Ennélfogva papok csak az uralkodó szolgái. **) De hátha tiltja egy király, egy senatus, vagy bármi más főhatalom, hogy istenben higyjünk ? a tilalom sikertelen, mert a hitet nem szabályozza emberi hatalom : az Isten adománya, ember se nem adhatja, se el nem veheti. Mi történik akkor ismét, ha a törvényes fejedelem parancsolja, hogy előszóval kimondjuk: mi nem hiszünk ? Előszóval tett elismerés csak külső dolog. Úgyde mit feleljünk Megváltónknak, ki azt mondá: „a ki engem *) Leviath. III. C. 39. 42. **) V. ö. Spinosa-Tractatus theol. politicus C. 19. Statuere cogimur jus etiam divinum, sive jus circasacra a decreto surnmarum potestatum absolute pendere. megtagad az emberek előtt, én is megtagadom azt a mennyei atyánál ?" Azt, hogy oly cselekvés, melyet nem öngondolkodásunk, hanem az ország törvényei szerint vittünk véghez nem a mi cselekedetünk, hanem az uralkodóé ; s nem mi, hanem a törvény és fejedelem tagadja meg a Megváltót. E kényszerítés leginkább akkor történhetnék, mikor a fejedelem maga is hitetlen. Ha ilyenkor alattvalói nem engedelmeskednek, vétenek az apostol azon tanácsa ellen, hogy a keresz. engedelmesek legyenek az ő fejedelmeik iránt, azért lehetnek hivők, s Intőkért égből várják jutalmukat, de törvényes fejedelmük ellen nem panaszkodhatnak, nem harcolhatnak. (Folyt, köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Buzgóság könyve, elmélkedések és imák protestáns nők számára. Irta Szász Károly, h. falelkész, a magyar tud. akad. tagja, — második javított kiadás. Pest 1865 kiadja Heckenast Gusztáv. — Ismertetésül : Osuthy Zsigmond. (Vége.) Uj évi imáiban szerző úrnak, különösen a 2-ik és harmadikban, mely utóbbi „Szerencsétlen uj évi imája'1 a magasabb költészet virágai, a buzgó ima kegyes hangulatához — ráborulva gyengéden az eszmeláncolatra — oly szépen oda illenek, mint halkan emelkedő sóhaj, az imájában elmerült, szenvedő nő rebegő ajkára! — Ki könyes szemeit az égre emelve, mintegy azt látszik felimádkozni : Adj vidám reggelt nekem Istenem! boldogabb uj év vidám reggelét! Egyébiránt az uj évi imákat, mind a régibb, mind az ujabb imaszerzők, akár magánosan, akár közönségesen legyenek azok mondva, áldás kívánással szokták kezdeni és végezni, hazát, nemzetet, fejedelmet, egyházat, községet stb. stb. illetőleg. — A híres Bód Péter nagybecsű imádságos könyvében, szinte van két uj évi ima; ezek közül az egyiket igy végzi: Ujitsd meg oh mennybéli Isten! ez uj esztendővel a te jóvoltodat és örizetedet a mi felséges királyunkon, igazgassad ugy minden szándékát, gondolatit, és igyekezetit, hogy az ő idejében virágozzon — mint az eredetiben van — az igaz, és békességnek sokasága legyen, az ö uralkodása alatt. Ujitsd meg jóvoltodat, őrizetedet és kegyelmedet, a te anyaszentegyházadon, a mi egész hazánkon, nemze* tünkön, helységünkön, ekklézsiáinkon, és házunk népén. Áld meg ebben az esztendőben az elöljárókat, és az alattok valókat, a tanítókat és a hallgatókat, a szegényeket, és a gazdagokat, a férjfiakat és az asszonyokat, a kicsinyeket, és a nagyokat; ujitsd meg ez ui esztendőben, a te jóvoltodat és vigasztalásodat a nyomorultakon és a kedvetlen állapotban lévőkön, az árvákon, özvegyeken,, ügyefogyott szegényeken és minden betegeken stb. stb.