Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-27 / 35. szám

az én gondolatomban felgerjedve a tüz, és szólok az én nyelvemmel Solt. 39. 4. .,Mi haszna imádságomnak ?" — Ezen elmélkedésben, nem oly ékesen szóló szerző, mint a többiben, ennek hiányát azonban kipótolja a tudomány, melyet belőle ki von. Jakáb apostol is azt mondja: Igen hasznos az igaznak könyörgése 5:16. Könyörgés által védte meg magát Jákob, Esau gyilkos szándékától, ez által választá kétfelé Mózes a verestengert, hogy azon népével átmehessen, az őt üldöző egyptomiak pedig, hullámai által elboríttassanak. A 3 esztendő és 6 hónapig bezárt egek csatornáit Ilye's próféta könyörgés által nyitotta meg, ez által szabadult meg Jónás a halnak gyomrából, Sámuel ugyan ez által szerzett esőt és menydörgést. Ez által állitá meg Jósue a napot Gibeonban és a holdat Ajalon völgyében. — Ez által zárá le Dániel a rettenetes oroszlánok száját, hogy azt ellene fel ne nyithassák — ez által olták el a három zsidó férfiak a kemencének égő tüzét, ugy hogy hajszálukat sem perzselte meg, ez által támasztá fel Ilyes próféta az özvegy asszonynak megholt fiát, és többféle betegek, s más egyéb gyötrelmekben szenvedők, ugyan ez által nyerék vissza egészségüket, s épségüket, hasznos tehát, az igaznak buzgó könyörgése. Igy előkészítve szerző a sziveket az ájtatos elmélkedés munkássága által, felveszi működése fonalát, és „elmélkedések Istenről" fejezet alatt rajzolja az Istent, mindentudó, és mindenhatóságában, — szentségében és a háromság titkában. A mily magasztos a feltétel, ép oly foglalatos, a buzgóság hevétől átmelegült lélek, a szavak, gondolatok kifejezésében, hogy mintegy magán kivül ragadtatva, a földiek megvetésével, egyedül az égi dolgokon függ, mint sz. Péter imádkozása közben, azon csodálatos edényen, mely hozzá a megnyilatkozott egekből, mintegy nagy lepedő alászállt. Olvasva az Isten tulajdonságait, s azokról a szerző sinórmértéke szerint elmélkedve, tisztán lehet látni azt a cáfolhatatlan igazságot, mely szerint dacára annak, hogy az ember a teremtés remeke : mindazontúl ez még is akkor, legkisebb, midőn magát a teremtés közép-pontjanak képzeli lenni, el akarván magával hitetni, mintha az isteni gondviselésnek egyedül csak ő volna a célja; de nincs is semmi, mi jobban megalázhatná kevélységét, mint midőn látni, s tapasztalni kénytelenitetik az Istent munkássága és gondviselésének, ugy a legkisebb, mint legnagyobb dolgokra való kiterjesztésében ! — Igen, mert Isten, a teremtett dolgoknak, legkisebb nemére is épen ugy vigyáz, mint őreá! És mind ezek oly elragadó szépséggel vannak rajzolva az „Istenről való elmélkedésekében, hogy a mennyei tűznek felgyuladásai, még olvasás közben is kiadják erejeket! Az ember elmerülve ájtatos érzelmei közt, szinte sajnálja azon napokat, melyeket a küléletnek kénytelen szentelni, azt mondván Szent Dáviddal: „Egy dolgot kértem az Úrtól, most is azont kérem, hogy lakhassam az Úrnak házában, életemnek minden idejében." Solt. 27: 4. Ezek után következnek a „köznapi imák" két hétre, a második heti imák versben foglalva. Ezen imákban, ékes nyelvvel rajzolva, az életnek mindazon mozzanatait fel lehet találni, melyek külömkülömb-féle alkalmak és foglalkozásoknál fogva kisérni szokták reggeltől fogva estvéig, s estvétöl reggelig. Egyikben sem foglalja el, valami külső dologról való töprenkedés, világi élvezetről való könnyelmű gondolat, az imádkozó szivét, még nem teljesíti illőképen azon szent kötelességet, mely az imádkozni akarót, mindennapi, sőt hátralévő életének minden idejére, az elvett s elveendő jókért, elismerésre, s buzgó hálára inditja. Mind a reggel virradtával, mind a nap lementével feltaláljuk az imák szövege és szerkezetében a napi munkás és társadalmi élet, azon sok kisérteteit, öröm, bánat, siralom, jóllét, nyomor és Ínséget okozható óráit s pilla natait, melyek ellen, hit, remény, szeretet, félelem, bizalom, alázatosság, s keresztyéni kitörésben, felkészülve, erősen meghatározó lélekkel, ugy álhassunk ellen magunkba szálva, hogy az örömmel vissza ne éljünk, a szerencsétlenségben pedig el ne csüggedjünk ! Azok az e'even szinek, a tündöklőbb és lángolóbb vonásokkal, melyekben szerző rajzolja, az ágyból való felkelésből a leendő közönséges feltámadást, — az Isten megtartó, inditó és segéllő kegyelmének munkáit, — mily szépen összeillenek ! — az az elismerés a sok külső áldásokért, melyekkel bir a szegény halandó, — az étel, ital, álom, egészség, barátok, s rokonokért való esdőszózat, mely azok szövegén átvonul, mint egy gyöngyfüzér, — a szakadatlan őrizet és oltalomért való hála dicséret, az éj és nappal folyásában, mind, mind ott egybefoglalva, nemcsak rebegő ajakaink gyümölcsét termik meg, hanem egyszersmind, azon lelki jók bírására is elvezérelnek bennünket, melyeket azért szerzett Isten, az őt tisztelők számára, hogy azok boldogok legyenek ! egy szóval emiitett imákban, egy két színesebb tétel kivételevel, mind a Lázár, mind a gazdag, mind a szerencsétlen, mind az üldözött menhelyét találja, — s a szív mind örömeiben, mind keserveiben, dobogjon bár koldus daróc alatt, vagy pedig selyem, bibor és bársonyban — meg pihen ott, mint vándor hajó a kiviharzott tenger kebelében! — Bizonyára, minden időben, s viszonyok közt, rangkülömbség nélkül, lelki gyönyörrel lehet azokat olvasni 1 — Hétköznapi versbefoglalt imái azonban, nem oly eszme és tartalomdúsak, gondolat és mondatokban felemelkedettek, mint például, az alkalmiak. A hétköznapi imákat felváltják a „Vasárnapi és innepi imák." — Mind a reggeli, mind az estvéli vasárnapi órákban, a természet végtelen tárházából nagy gonddal előkeresett, minden kigondolható szépségek összeillőén szíveink érzelmeit vallásos tisztelettel töltik be Isten iránt, önként megtanítva azon örök igazság elhivésére, mely szerint a roppant természet ékes, és kies temploma, melyben élünk, mozgunk és vagyunk, egy oly tökéletes intézmény, melynek a legfőbb bölcseség adott léteit, és a legtökéletesebb hatalom rendelt el, melyet ha mi rajzolni akarunk, azt kell mondanunk az ének szerzővel: „é:ü