Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-27 / 35. szám

cikket igen sok egyén a maga tisztaságában fogta fel, a nélkül, hogy szakított volna a papi dogmákkal, és ellentmondott volna a cerinoniáknak. Isten lételét a pogányok közt is elismerte mindenki, csupán istennek a világhozi viszonya és a világban működése fölött folyt vita. Igy például az Epicur iskolája szerint a világ történetesen állott elő. De ha egy 24 óráig járó óráról a féleszű is bevallja, hogy mester készítette, mennyivel inkább kell hinnünk, hogy ezen annyi századok óta folyton járó világ-gépezetnek van eg> bölcs szerzője. Csodálatos! ezen emberek nem csekély ész- és művészettel igyekeznek védelmezni a legsületlenebb véleményt, mintha bizony csak a szavakban volna rend és lélek, s nem a dolgokban is, vagy mintha csak egyedül bennök volna ész, s egyebütt mindenhol csak vak történet. *) A pogányok hitték, hogy isten legjobb, legnagyobb, hitték, hogy a kegyesség, egyetértés, béke stb. megnyitják az ember előtt az egeket. Ha vétkeztek áldozatok és tisztulással engesztelték istent. A bűnösségre nézve azon alapból indultak ki, hogy az ember születésénél fogva sem jó, sem rosz s akármelyikké is csak a nevelés által lehet. És igy nem hitték (mondja a ker. egyház eredendő büntanára célzólag) hogy a vétek és hiba annyira az emberrel születik, hogy azt gyökeresen kiirtani lehetetlen. **) Minden gyarlóság és bün mentőszere nálok: a bűnbánat. A megjutalmazásra nézve hitték, hogy a jó elveendi jutalmát, a gonosz büntetését, amaz az Elyzeumban, vagy a csillagokban, emez a Tartarus, Orkusban stb. Midőn a pogány vallás mesékkel, és különféle költöl t találmányokkal elferdittetett, s a pogány filozofok (mint a platonusok, stoikusok) azt vissza akarták vinni eredeti tisztaságára ; megjelent a keresztyénség, mint ama sürgetett elveknek hü kifejezése, s a pogány vallás minden szertartásaival lélektelenül összeomlott, mint vegytani c aput mortuum. Azonban — mondja Herbert, — a ker. vallás sem maradott meg eredeti tisztaságában, mert az egyházi atyák az eredeti hitcikkek helyébe másokat tettek, azokhoz intézményeket szertartásokat ragasztottak, melyek a hierarchia ápolása mellett idővel uralkodókká lettek, s némelyek még máig is megmaradtak. Elnyomták ezek a tiszta ker. hitet, s meggyengítették a vallásnak az erkölcsi életet ujjászülő erejét. Nem tagadja Herbert a természetfölötti kijelentés lehetőségét, csakhogy annak következő feltételek alatt adhat hitelt. 1. Előzze meg azt imádság, hit, szóval min-*) U. o. 216 1. Ut mirum mihi videatur eos sic existimantes, ingenio artificoque haud exiguo ad absurdissimam opinionem propagandam uti, quam in verbis, non ita in rebus ratio ordoque dari posset, vei apud illos solos mens daretur apud omnia alia casus. **) De vérit, 132. 1. Taceant Naturae sugillatores, neque penitus depravatam prodicent, quo multo non seculo docuit horrere scelus. den a mi az általános, vagy részletes kijelentést előhívja (provocat). 2. Hogy abban közvetlenül te részesülj,"mert ha mástól fogadod el mint kijelentést, többé nem az, hanem szóhagyomány, történet; minthogy pedig ennek hitelessége az elbeszélőtől függ, ránk nézve ez legfönnebb is hihető lesz. 3. Valami kivételesen jó, vagy igaz adassék az állal az ember értésére. 4. Érezned kell az istenség lehelletét, mért csakis akkor válhatnak ki a külső kijelentés igazságaira vonatkozó tehetségek benső működései. Az elősorolt föltételekből látszik mennyire megszorította Herb. a kijelentés lehetőségét, mi nála természetesen fölösleges is, ha a fönnetb felállitott öt alap-cikkre gondolunk, miután azokra nézve igy nyilatkozik. ,,Ha valaki azt állítja, hogy ámbár jó és egyetemes ez az öt cikk, de nem elegendő az < rök üdv elnyerésére, az olyan, vakmerő dolgot állit; mert kicsoda fürkészte ki teljesen az isteni törvényeket? E szempontból én sem merném egyenesen állítani, hogy amaz öt cikk elegendő, mégis helyeslem, hogy ha kik az isten törvényeiről gondolkoznak, közlenek annyit, a mennyit tudnak; mert nem áll minden ember tehetségében, hogy bit és közléshez könnyedén hozzájusson, s nem is lehet főnnebbi öt cikkünkhez egyetlen dogmát is csatolni a józan észből, mely által az emberek jobkakká és kegyesebbekké, a béke és nyilvános egyetértés pedig biztosabl akká válhatnának. (Folyt. köv.( ISKOLAÜGY. TUDÓSÍTÁS A PÁPAI ISKOLÁRÓL. Pápa. Aug. 12. 1865. A helv. hitv. főiskolában a lefolyt legközelebbi tanév jul. 22-én záratott be,mégpedig ugy, hogy a közvizsgák julius 22—31, az érettségi szigorlatok pedig aug. 1 — 6 napjain tartattak. Főiskolánknak, mint a magyar ref. protestantismus egyik kerületi főiskolájának ezen évben tanúsított életmozzanatait hadd mutassák be e sorok az egyházi és iskolai lapok t. olvasóinak. A tanerők száma ezen évben egy jogtanárral szaporodott. Jelenleg a theologiai-jogi szakpályára és a bölcsészeti két osztályban tanított tiz rendes és egy segédtanár, a VI. osztályú gymnasiumban 4 rendes és 3 segédtanár; e 18 szellemi vezető alatt beírattak a)azistenészeti pályára, a IV. évben 7, III. 9, II. 14, I. 22, öszszesen 52, — b) a jogi pályára a III. évben 4, II. 2, I. 6, összesen 12. — c) a bölcsészeti 2-ik évben 43, elsőben 35, összesen 78, — d) a tanitóképezdei tanokban 10, — és e) a középtanodai VI. osztályban 67, V-ben 65, lV-ben 61, Hl-ban 58, Il-ban 68, l-ben 45, összesen 364, tehát az egész tanodában 516, a legközelebbi mult évekhez mérve némi alábbszállást tanúsítva. Ezekből közvizsgát adtak a nyári félév végén a) az istenészeti IV. évben 5,