Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-27 / 35. szám

Áz hogy Dávidnak [DíO JV3 szilárd ház igérte­tik DSW örökre, a messiaticus nézet mellett épen semmit nem bizonyít; mert hiszen ugyan az igértetik 1 Kir. 1 11, 38. az elszakadt tíz törzsök első királyának, Jeroboámnak is. (Folyt, liöv.) •» A DE1SMUS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE, IRÁNYA ÉS HATÁSA A THEOLOGIÁRA. (Folytatás.) IV. Herbertnek két fő műve vonatkozik a deis­snusra, u. m. de veritate prout distinguitur a Re­velatione, a Verisimili, a Possibili, et a Falso. Paris. 1624. és de Religione Gentilium, Errorumque apud eos causis. London 1645. Ide járul még két értekezés függelékül: de causis errorum pars prima és de reli­gione 1 a i c i. Kedvenc müvét, melyet síriratában is említtetni kí­vánt, (,,d e V e r i t a t e") írni kezdette Angolhonban, s bevégezte Párisban. A mü közzététele iránt megkér­dezte két nevezetes kortársát, Hugó Grotiust, és a hires theolog. Tilenust, kik a mü kinyomatását ajánlották, Herbert azonban még ekkor sem volt elég bátor, s mint 6 maga emlékirataiban beszéli, egy szép vasárnapon müve sorsáról gondolkozva ült asztalánál. Egyszer lelki tusakodása közepett „de Veritate"val kezében rögtön térdre borult és imádkozott a testi és lelki világosság adójához, hogy adjon jelt, ha köny­vével isten dicsőségét munkálja. Alig végezte szavait a felhőtlen és tiszta égből szelíd, s a földiekhez nem ha­sonlítható hang hallatszék. Herbert ezt biztató jelnek vette, s rögtön elhatározta magát müve kínyomatására (v. ö. e látást a Pál apostoléval. Csel. IX.) Vannak, kik e tényt kétségbe vonják, vagy külön­féleképen magyarázzák, de az egyenes jellemű férfi elő­adasában kétkedni teljességgel nincs okunk. A ,,de Veritate" cimü munka, mint az ismeret bí­rálata, tárgyalja a tudás-igazságait. A tudás bírálatának megfelel a hit, vagy vallás bírálata, mi a de r e 1 i g. gentiliumban adatik. E két mű e szerint össze­vág, és egy kerek egészet alkot. A munka három főpontja: „1. az igazság meghatározása, — 2. az igazság föl­tételei, — és 3. a közös fogalmak. Igazság kétségkívül „az ami" vagyis a tárgy­nak és ismeretnek egyezése; de itt igen fontos mindig, hogy az emberi tehetségek minő föltételek alatt felelnek meg a tárgyaknak. Az igazságokat négy osztályba soroz­hatni melyek: a tárgy, tünemény, felfogás, és értelem igazsága. A tárgy igazsága (ve­ritas rei v. objecti) azonossága a dolognak önmagával (inhaerens conformítas rei cum se ipsa). A tünemény igazsága (ver. apparentiae) azonossága a tüneménynek a tárgy lényegével, azaz, hogy a tárgy ugy jelenik meg, a mint van. Azonban, ha valami pl. az érzékeknek bizo­nyos távolságban olyannak tűnik is fel, mint a minő, azért mégis lehet hamisan felfognunk, a miért a felfogás igazsága (vérit, conceptus) pusztán subjectiv feltételek­től függ, jelesen az érzékek épségétől, a kellő tehetségek alkalmazásától. Igv például a végetlen előterjesztés ál­tal, csak véges módon, az örökkévaló csak sub ratione temporis alatt fogathatik fel, minélfogva itt az előterjesz­tésnek helye nincsen. Az elősorolt föltételek, csak az egyes igazsá­gokra (veritates incomplexae) vonatkoznak. Mig a köz­igazságok (veritates complexae) az egyetemessel az Universaleval foglalkoznak. A közeszme ab­ban áll, hogy az értelem valódivá lesz az egyetemesre vonatkozásában, a midőn a részletes igazságok helyes viszonyban tétetnek egymás mellé, ez másképen a v e­ritas intellectus. Az antellectus ,,tiszta gon­dolkodás" isteni természetű, nem szorul a tárgyak külér­demére, hanem megnyugszik saját igazságain, mely igaz­ságok bizonyos, a lélekkel veleszületett közös fogalmak.1 ) A munkának középpontját, és sajátképen alapgon­dolatát képezi a közös fogalmakról (notitiae communes) szóló tan. Valamint a dolgok különfélék, úgy a lélek tehetsé­gei is. Némely tehetség megfelel a világnak, másik isten­nek. Minden tehetségnek megvan a maga notitia commu­nisa. Ezen közös fogalmak nem a tapasztalástól függnek, hanem megfordítva. 2 ) De miként a látás, hallás stb te­hetsége, ha velünk születik is, néha elrejtőznek, akként a közös fogalmak is, ha csak föl nem költjük. 3 ) Nem áll tehát a né-set, hogy a lélek íratlan tábla (tabula rasa). Közös fogalmakat nyerünk, ha fölkeressük azon gondolatokat, melyeket bizonyos tárgyakra nézve, min­denki igazaknak tart, mert a mi mindenkire nézve egy­formán viszonylik, annak természettől kellett származ­nia. 4 ) Egyébiránt a közös fogalmak is két osztályba tar­toznak, némelyek ugyanis minden tárgynál közvetlenül jelentkeznek; mások ismét reflexió (discursus) utján áll­nak elő. Tartalmukra nézve hasonlóan elkülönülnek a közös fogalmak , elméletiekre, gyakorlati­akra, a tárgyi a gos világ benső vi­szonyait (analógia rerum interna) és végre a benső világot tárgyazókra. A lélekis­meretnek is megvannak saját közös fogalmai, mint: ural­*) De veritate. 5 1. 15-34. 2) U. o. 96. 1. Notitiae communes, in omni homine sano et integro existentes tamquam coelitus imbuta mens nostra de objectis, hoc inteathro prodeuntib is de­cernit. 3) U. o. 68. 1. notitiae communes nisi excitentur sua in­volutae pace et silentio delitescunt. 4) U. o. 55. 1. Universa conferantur, quo autem ab om­nibus tamquam vera cognoscentur, communes notitiae habendae sunt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom