Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-20 / 34. szám

Kétszeresen érdekes tehát tudni, mily szellemben működnek jelenleg a prot. theol. folyóiratok, mert ezekből ugy hiszem a tudományok képviselőire biztosan következtethetünk. Három főosztályra lehet azokat beosztani, a r ationaíistikus, közvetítő és prot. orthodox os/tályra. I. Kezdjük meg az elsővel. A rationalismus mintegy ötven év előtt a német prot. világban kizárólagos uralommal bírt, most azonban mind a gyakorlati, mind a tudományos téren alárendelt szerepet visz, mert most már csak három tekintélyes közlönynyel bir, melyek közöl azonban már egy sem akar rationalistikusnak neveztetni, s a positiv elemet sem zárja már ki hasábjaiból. Hilgenfeld „Zeitschrift für wissenachaftliche Theologi e"-ja ezen irány kizárólag tudományos közlönye, melyben ugyan néha még a hirhedt Strauss is hallatja magát, nemkülönben az a Holsten, ki Pál apostol csodás megtérését „Pál ap. Krisztus visiójának" nevezte el; dacára azonban ezen Íróknak Pál nevü lelkész Krisztus föltámadásának igaz voltát bizonyította be e lapban, Tischendorf az általa kiadott „Codex Sinaiticus" régiségét mutatta meg. Azonfelül maga Hilgenfeld jelenleg hasonlithatlanul közelebb áll a hívő theologiához, mint 15—20 év előtt, midőn mesterét Baurt a nézetek kalandoros merészsége által fölülmúlni törekedett. Folyóirata ugyan közvetlen folytatása Baur és Zeller „Theol. Jahrbüche r"-jének, mégis lehet mondani, hogy sokkal mérsékeltebb és mintegy javított kiadása ezen közlönynek, s a positiv irány naprólnapra túlsúlyra vergődik benne. A divatos kritikailag szemlélődő (speculativ) rationalismus másik közlönye Rrause „Pr otest. K. Z t g"ja, mely a Schleiermacher-féle u. n. baloldalt helyettesíti. Ennek leghíresebb képviselői Eltester Potsdamban, Sydow Berlinben , Scliwarz K. Gothában, Dittenberger Weimarban, Zittel Heidelbergben, és Schweizer S. Zürichben. Némely theologiai és bölcsészeti vezércikkek ugyan a Schleiermacher-féle központ szellemében irvák, egészben véve azonban mégis azon teljesen negatív, a keresztyénségben minden természetfölöttit konokul tagadó irány uralkodik, melyben az előbbi évek közönséges rationalismusa van folytatva. Ezekből érthető, hogy a „Prot. K. Z t g" minden a korszellemmel haladni akaró prot. lelkészre nézve nem csak közlöny, hanem jósda, és sajnos, hogy e lap az osztrák-német prot. lelkészekre igen rosz befolyást gyakorol. rühmtesten modernen Biographen JJSU, des Tübinger Luftbildners und des Pariser Zerrbildners, die Gegensatze einer gláubigen und einer ungláubigen Stellung zu den Evangelien und zum Herrn selbst allenthalben geklárt worden sind. Nur die Klarheit führt zur Entscheidung." 68 1. Meglehet, hogy e fontos iratocskát később ismertetni fogom. Az ide tartozó lapok harmadika Schenkel „A 11-gem. Kirch. Z ei t s ch r."-je, melyben a kiadó kedvenc eszméje van képviselve: hogy az egész prot. egyházügy az úgynevezett községelv alapján újra szervezendő. Demokratikus iránya miatt tehát veszélyes e lap, mégis sok tartalomdús dolgozat és alapos könyvismertetés fordul benne elő. Mellőzvén a többi ez irányban működő jelentéktelenebb lapokat, átmegyek a második osztályra. «r II. Az első osztály folyóirataihoz az inkább positiv irányú lapok közt leginkább simulnak a Schleiermacherféle u. n. jobb oldal közlönyei. Ilyen Gelzer: „Pro t. Monatsblátte ru

-je, mely közlöny egyrészt ugyan a „kath. babonaság" és „hierarchiai zsarnokság" ellen küzd, másrészt azonban a ker. jelenkor fontos feladványait és teendőit fejtegeti. Ezen negativ-polemiai irány következtében itt-ott ugyan csípős kifakadásokra bukkanhat az olvasó ; egészben véve azonban ker. szellem lengi át a lap többnyire vonzó cikkeit, s a munkatársak minők Dorner, Lange, Hagenbach, Schlottman, Baer W. kezeskednek ezen folyóirat túlnyomólag positiv és kinyilatkoztatást hivő magatartásáról. _ Az emiitettem irány komolyan tudományos közlönyének még mindig az u. n. „T heol. Studienu. K r i t i k e n" nevezhető, mely Schleiermacher iskolája-, vagyis az u. n. közvetítő theol ogián a k (Vermittlungs-Theologie) hü közlönye maradt, a nélkül azonban, hogy ujabb időben orthodox tudósok cikkeit kizárta volna. Hihető, hogy e lap Ullmann halála után is meg fogja tartani ennek nem régen adott igéretét, hogy a „Theol. S t u d i e n u. K r i t i k e n" a duló korszellem ellen fog küzdeni, hogy igy a meg nem csonkított bibi. evangeliomot képviselje, magától értve, hogy az u. n. közvetítő theologiáról végkép soha nem mondand le. A nevezett lap rokon-, sőt testvér közlönyének s mintegy kiegészítő mellékletének az ugyanazon kiadásban megjelenő „Zeitschr. f. d. historische Theologie" tekintendő, mely lap az egyháztörténet terén kutforrások szorgos földolgozása által igen sok jót müveit már. Ezen irány szorosan egyházi lapja még mindig a darmstadti: „Allgem. K. Ztg.," mely megalapítása óta (1822) egyház-theologiai álláspontjára nézve igen sok változáson ment keresztül. Első kiadója Zimmerman E. haláláig (1832) a tiszta rationalismus közlönye voít. Ez időtől fogva körülbelül 15 éven át Bretschneider vezetése alatt az u. n. „rationalis supranaturalismust" képviselte. Azután Palmer és Zimmermann K. és egy ideig Schenkel is az u. n. „unionistisch-gláubige-Vermitlungstheologie"t védelmezték benne. 1859 óta, midőn Lechler a szerkesztőségbe lépett, e lap még positivabb irányú lön. Minthogy pedig szoros összeköttetésben áll a „Gustáv-Adolf" egylettel, határozott orthodox irányú lap nem lehet, hanem tágas tért nyit különféle nézetű íróknak,