Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-22 / 4. szám

dához alkalmaztátik. A XI. cánonban pedig az evangélikusok által megtartandó ünnepek soroltatnak elő, *) s olyanokat találunk e lajstromban, melyeket a reform, testvéregyházban sohasem ünnepeltek. Az ezen zsinaton megállapított istenitisztelet formája mai napig tartotta fen magát teljes épségében a tótajku gyülekezetekben, melyhez e jámbor s vallásos nép egész lélekkel ragaszkodik, és nem ok nélkül, mert a tót egyházakban dívó liturgia az ájtatosság intensivitását nagy mértékben elősegíti s fokozza. A magyarajku evangélikusok irányában, kiknél a liturgia a calvinismussal szorosabb érülközésénél fogva, egyszerűbb alakot vett, igen helyes tapintattal és valóban evangyéliomi szellemben járt el a zsinat, a mennyiben a magyarajku lelkészeket felmentette az „alba" viselésétől, és a megállapított liturgia behozatalát bölcs belátásokra bízta, meghagyván nekik, hogy minden erőszakot, valamint mindent, mi megbotránkozásra alkalmat szolgáltathatna, kerüljenek. „Az eddig mondottakból világos, hogy a magyarhoni ev. egyház hitvallási iránya nem m e l a n c hthoni, hanem határozottan sajátszerű lutheri szellemben fejlődött, — lutheri typusát minden nagyobb zsinaton nyilvánosan manifestálta. Szóval: honi egyházunkban nem csak az ágostai hitvallás, hanem a liber concor dia e-l> e n foglalt v a l amennyi könyv birtsymbolumi t e k i nt é l y l y e l (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. ISMÉT AZ A PROTESTÁNS ISKOLAI KÖZLÖNY. Körültekintés. Qui perclidit momerum, inciquat interum. Vannak eszmék, melyek midőn annyira megértek, hogy valaki már egyszer nyilvánosan is ki merte mondani, m. e. fogva tartják az ember lelkét, s minél több *) Nem lesz tán érdektelen az ünnepek lajstromát ismerni. Következő ünnepek soroltatnak elő: Festum circumcisionis Domini nostri Jesu Christi. Epiphanias. Conversionis S. Pauli. Purificationis B. V. Máriáé. Matthiae apostoli. Annunciationis. Parasceves. Paschatos triduo. Philippi Jakobi. AscensionisChristi Domini. Pentecostes triduo. Johannis Baptistae. Petri Pauli. Visitationis B. V. Mariae. Jakobi apostoli. Transfigurationis Christi Domini. Bartholonaaei apostoli. Matthaei evangelistae. Michaelís archangeli. Simonis Judae. Andreae apostoli. Nativitatis Christi, Stephanique et Joannis. **) Circa has tamen ad altare peragendas ceremonias, cum eae hactenus per Hungaros alibi intermissae fuerint, Ministri Hungarici, sensim prius populum, omnia haec esse adiaphora, instruant, et ita citra scandalum pro conformitate ceremoniarum et ipsi inducere studeant. Rózsahegyi zs. VIII. cán. oly kóresetet látunk naponként fölmerülni, melyeknek gyógyszerét mind attól a megtestesülendő eszmétől reméljük : annál erősebben ragaszkodunk ahhoz, s ugyszólva : „remegünk annak életeért." Ilyennek tartom én a „protestáns iskolai közlöny" eszméjét, melyet 1862-ben K e n t r o n hozott legelébb a nyilvánosság elibe, legalább egyházunk jelenlegi stádiumán. Fájdalom ! megtörtént, hogy 1862-ben olyan agyonhallgatás-forma lett az eszme sorsa, mert magam is addig várakoztam „illetékesebb hangok" után, hogy egyszer csak azon vettem magam észre: oda van már az év, s mégis —• „nincs semmi nesz, nincs semmi zaj." De, Istennek hála! nemcsak egy lelkes embere van a magyar protestáns nevelés ügyének, s épen ezért nagyon természetes dolog volt, hogy 1863-ban t. Arvai Józseftanár úr is székfoglaló beszédében egy, népiskolai közlöny eszméjét mondta ki. Ez eszme szóba jött később Komáromban is az „Egyetemes, tanügyi bizottság*' kebelében, sőt már hírlapi tárgyalásra is méltónak találták még 1863-ban. Én a mint tudomására jutottam a népiskolai közlöny eszméje nyilvánosság előtt forgásának : véltem még 1864 elején kitelhetőleg indokolt amaz óhajtásomat nyilvánítani : „Vajha a fentisztelt bizottság által célbavett „Népiskolai Közlöny4

' egyetemes protestáns iskolai közlönynyé nohetné ki magát!" s akkor valóban remélettem is, „hogy az 1864-ik esztendő megörvendezteti epedő lelkünket azon közlönynyel, melynek nevelésügyünkben oly fényesen ragyogó jövendője vagyon." Nyilvánitott óhajtásomra a Sárospataki Füzetekben Xy. azt jegyezte meg: „Bármennyire fontosnak ismerjük is a gymnasiumokra és akadémiákra nézve egy szaki lap megindítását, de nem látjuk jónak az egymástól annyira különböző elemeket egy és ugyanazon folyóiratban összeelegyíteni. A népiskoláról átellenben a gymnasiummal és akadémiával bizton elmondhatjuk; est statio separata et diversum genus, s a népiskolai ügy megérdemel egy sajátlagos szak-közlönyt, és azt teljesen igénybe veszi. Ha valahol, itt van helyén a munkafelosztás elvének alkalmazása: divide et vinces: suum cuique." Ezen nyilatkozatot látva, amaz aggodalmamat, melyet óhajtás-féle cikkem ezen szavaiban fejeztem volt ki: „de másfelől ugy vélem, hogy helyzetünknél fogva csak is összes erővel juthatunk a célhoz" elenyészhetőnek remélettem, és megnyugodtam igy okoskodván: annál jobb tehát, ha lehet: legyen kettő is, csakhogy — „legyen." De, fájdalom ! eltelt a szép reményekkel biztatott 1864-ik év, és se népiskolai, se más iskolai közlönyünk nincs sehol, sőt a mi még szomoritóbb, az egész iskola