Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-13 / 33. szám

És épen eme gyakorlatiasság jeleli ki a nyelvtanítás határait, ugy terjedelemre, mint tartalomra nézve a népiskolában, s efak az esik körébe, a mi a népies gondolatok elsajátításával, a fogalmazás helyességével, a beszéd és írás hibátlanságával összeköttetésben van. Ugyanazért nincs okunk legkevésbé is aggódni a felett, hogy ezen tantárgy felvétele által, mely tartalmában nagy részt elméleti irányú, az iskola és az élet egymástól távolabb vettetett volna. Tudjuk, hogy a népiskola növendékeit az életre kell nevelni, s ezért a nyelvtant az elméleti alaposság mellett igyekeztünk lehetőleg gyakorlati irányúvá tenni, a tudományt ez élettel közvetlen összeköttetésbe hozni. Minthogy már a nyelvtant főkép a hibátlan beszéd és a helyesírás, tehát egyrészt a gyakorlati célok érdekéből tanítjuk: fődolog, hogy az előadásban eme gyakorlatiasság mindenütt szem előtt tartassék. Ezért: 1. Csak gyakorlati célokra vonatkozó, azokkal összeköttetésben álló tételek fejtegettetnek. 2. A nyelvtant nem annyira betanulják, mint inkább magok készítik a növendékek, maguk vonják el, a hol csak lehet, egyes esetekről a szabályokat. 3. Hol a gyakorlatot meg kell előznie az elméletnek, mint a szünetjelek felhelyezésénél, azt a kifejtett szabályt rögtön kövesse az alkalmazás. 4. Az alkalmazás ne csak mutatványul szolgáljon, hanem a begyakorlás minden egyes esetben, mondhatni, gépies könnyüségig vitessék. 5 A tanítványok a nyelvtant nem annyira könyvből mint a tábláról tanulják. 6. Fődolog nem a szabályok betanulása, hanem a feladatok önálló megfejtése; épen ezért a kézikönyv nem a szabályok halmaza, hanem példákés feladatok gyűjteménye. 7. Minthogy a nyelvtan nagyrészben nem egyéb, mint alkalmazott logika, az alaktan, ragozás stb. helyett magát a logikai részt a mondattant szükséges előrebocsátani. Ezt részint azért, mert erre van fektetve a szünetjelek felhelyezése, a mi mindenesetre legtöbb gyakorlatot kiván, hadd föglalkodjanak hát azzal a növendékek kezdettől fogva; részint mert ez a nyelvtan legkomolyabb része, gondolkodni tanit, gondolkodóvá tesz, mi nélkül nincs értelmes felfogás, nincs alapos képezés. Nem szükséges azonban és nem célszerű, hogy egyedül a mondatok elemzésével legyenek elfoglalva a tanítványok, mig az egészen talán szakmányszerüleg keresztül nem mentek. Elegendő egyelőre az egyszerű és kibővített mondatok elemezése a pont, kérdés és felkiáltásjel használatával. Azonban az egyes szók nemcsak egy organikus egészet alkotó összeköttetésben, hanem különállólag is, magokban, saját tartalommal és jelentéssel birnak; seükség azokat, mint a beszédhez tartozó önálló elemeltet ezen egyediségükben is felismerni; szükség kijelelni, egyik vagy másik szó mi része a beszédnek. Szükség továbbá egyrészt gyakorlati célok érdekéből az egyes beszédrészeket külsejökben is terjedelmökre nézve tárgyalás alá venni, a szókat tagokra, a tagokat egyes hangokra bontani; ide tartozik továbbá a szószármaztatás, szóösszetétel, név- és igeragozás különös tekintettel mindenütt a helyesirásra. Végre jő az összetett mondatok elemzése, mely a vonás, pontos vonás, két pont felhelyezését szabályszerüleg megalapítja. A nyelvtan egész feladata még itt nincs megfejtve. Nem az az összes cél, hogy a tanitványok az egyes szókat hibátlanul tudják felírni, hanem e mellett azokat gondolataik kifejezésére tudják, a mint kell, összeszerkeszteni, irásba foglalni. Itt különösen a gyakorlati élet szükségei vannak szem előtt tartva: levelek, folyamodványok, szerződések Írására taníttatik a növendék, s midőn alkalmilag egyrészről a mívelt körök által elfogadott illedelmi formákkal, másrészről nagy fontosságú polgári intézkedésekkel ismerkedik meg, vagy legalább azok iránt figyelmessé tétetik. Ez úton őt a tantárgy átvezeti az iskolából a gyakorlati életbe. A mi a fogalmazási gyakorlatok menetét és módját illeti : a tanítvány a tanitó vezetése mellett taglalja a mintadarabokat; megismeri azokból, mit kell tartalmazniok a külön nemű iratoknak, megismerkedik a szokottabb kifejezésekkel és formákkal; azután gyakorolja magát az utánszerkesztésben. Itt van megoldva a nyelvtanítás egész feladata. Ha a tanítvány dolgozata minden tekintetben megüti a mértéket; az egyes eseteknél szabályra tud hivatkozni s ha egész eljárását indokolni tudja: csak akkor nyugtathatja meg magát a tanitó, hogy ezen tantárgy előadásában megtette, a mit meg kellett tennie. Ha a tanitó bizalommal fog a munkához; ha lesz benne kitartás, és az adott utasítás szellemében jár el: tapasztalni fogja, hogy tanítványai elébbvitelében a siker minden várakozást meghalad, s meg fog felőle győződni , hogy értelemképezéa és gyakorlati életcélok tekintetében legnagyobb fontosságú tantárgy a nyelvtan. Arvai József. KÉZSMARKRÓL. A kézsmárki lyceum növendékeinek közvizsgája, s az arra következett érettségi vizsgák ez idén ismét főtiszt. Máday Károly superintendens úr elnöklete alatt tartattak f. é. jul. 26-kán s a következő napokon szokott ünnepélyességgel. A közvizsga általában örvendetes eredményt mutatott fel, mint ezt főtiszt, superintendens úr az ünnepély végén tartott beszédében nyilván kijelenté, az érettségi vizsgák szinte úgy kielégítőknek bizonyultak. Rendes tanuló volt a 4 felsőbb osztályban 139, a négy alsóban 134, összesen 273. Szorgalomdíjt érdemelt 24 tanuló, összvesen 408 frtot. Érettségi vizsgában részt vett 33, ezek közt 28 szerencsés sikerrel^ A tápintézetben ebéddel elláttatott 97, ezek közt 10jóté-