Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-08-13 / 33. szám
isteni tiszteletet is tartanak, mindig teli templomban; az isteni tisztelet főbb része a prédikáció, mely rendesen igen hosszú. A holland jószívű, becsületes nép, adakozni kész mindenre, főkép vallásos célokra. Német, Franciaország, Belgium protestáns községei évenként ezereket visznek ki e kis országból, s a közelebbi években magyar ref. egyházunk is jelentékeny segélyben részesült. A csurgói templomra néhány nap alatt tetemes öszveg gyűlt fel. A mult évi zsinati jegyzőkönyvből olvastam, hogy ft. Zsarnai superintendens úr felszólítására gyűjtést rendeztek, s rövid időn 17,000 frtot küldöttek ínséget szenvedő magyar hitrokonaik részére; még előbb, — ha emlékezetem nem csal, — a belügyminiszter 30,000 forintot gyűjtött a magyar prosestansoknak. — Legszámosabban a németek gyűjtenek itt egyházi célra, írni is szoktak háládatosságból egy egy könyvet Hollandiáról, magasztalják adakozási készségét; de a német igazságszeretet és részrehajlatlanság azt is hozza magával, hogy azokat kik nem adtak, vagy nem eleget adtak, ne hallgassák el. *) Lehetetlen volna mindazon összegeket felszámitanom, miket a holland jótékonyság évenként össze szokott rakni. A nemes és szép intézményeket, tudományokat, művészeteket előmozdító társulatok száma alig összeállítható; a pénzé, — mi rendelkezésekre áll — még kevésbé, csak határozatlan számot használhatok, millióknak nevezhetem. 1860-ban **) 4,980 különböző társulat és intézet állott fen, melyek közül mindeniknek célja a hazai szegények, ügyefogyottak segélyzése volt. Ebből 1,481 volt polgári, 2,980 egyházi, 581 magán természetű. E jótékonysági intézmények együtt 8,480,000 frtot osztottak ki, s 745,129 egyén részesült benne. Az irt tekintélyes öszveg 40 %-je polgári, 50%-ja egyházi, 10%-ja magán intézményé ; vagy egy más számítást is téve: az öszveg y8 -ada adakozás utján gyűlt, %-ad állam, tartományok s más intézetek subsidiuma %-ad állandó tőkék kamatja. 1854-ben a jótékony intézményekre 9,155,000 frtot osztottak ki. S ki tudná felszámítani azon adakozásokat, melyekről nem tudja a balkéz, mit mívelt a jobbkéz? A szűkölködőket a népességgel irányba téve, ugy látszik sok a szegény Hollandban, a vagyon itt aránytalanul van megoszolva ; de nagy a jótékonyság is. Bevégzem már cikkemet, melylyel a szives olvasó figyelmét ugy is hosszasan foglaltam el; másoknak hagyom fen, hogy az érdekes részletekről e lapok olvasóit időnként tudósítsák. A hollandi egyházi viszonyok méltán megérdemlik azon kiváló figyelmet, melylyel az egész keresztyén világ kiséri, s csak magyar protestáns, s kü-*) Láss elég hasonló esetet „Fliedner, Collektenreise nach Holland und England." Essen 1831. **) Lásd „Staatkundig en Staathuishoudkundig jaarbvek je, voor 1864 Amsterdam. lönösen református egyházunk tagadná meg részvétét e jó kalvinista néptől? A theologiai harcnak, mely most itt foly, kimenetelét előre senki sem mondhatja meg, de eredménye nem fog befolyás nélkül maradni a mivelt emberiségre ; s bizonyosan visszhangzani fog a kárpitok bércei közt is. irta -.Kovács Albert. ^Orw ISKOLAÜGY. A MAGYAR NYELVTAN MINT NÉPISKOLAI TANTÁRGY. (Előszó a ref. egyetemes tanügyi bizottmány által első rendii jutalomra méltatott magyar nyelvtani vezérkönyvhöz.) *) Semmi sincs állandó a nap alatt, azt mondja a prédikátor; egyik idő a másiknak ellensége, igy szól a maga egyszerűségében a nép. Ez oly igazság, melyre nézve egyet értenek azok, a kik nem szoktak egymásra hallgatni: a bölcs és a tömeg! Nézzük, minő súlya van e tételnek a pedagógia mérlegén. Ha arra gondolunk, hogy egy magyar nyelvtani dolgozattal a népiskolák küszöbén állunk, s ha annak ottani állását figyelembe vesszük, ugy fogjuk találni, hogy sorsa felett a jelen meghasonlásba jön a múlttal, azonban nem máskép, mint véghetetlen nagy előnyére a jövőnek. Néhány évtizeddel ezelőtt ott állott a magyar ABC-ben latin nyelven aPater noster (Mi atyánk stb.), s a faluról bevitt növendéket igy köszöntötték a gymnasiumokban : quid est gramatica? de magyar nyelvtanra nem volt szüksége a született magyar embernek, s a többek között az i k-es igékről, az értelmi hangsúlyozásról, szórendről stb. a tudósok sem hallottak semmit! Szerencsére e pedagógiai balfogás sem volt állandó az iskolákban, s ma már több tekintetben megváltoztak a körülmények : a magyar nyelvtan kötelezett tantárgy lett nemcsak a felsőbb rendű tanintézeteinkben, hanem a népiskolákban is. Azonban a pedagógia terén minden lépést indokolni kell. Ha mindazt, a mit teszünk, nem lélektani és tudományos alapokra építjük, hasztalan munkát tettünk. Talán még szemünk láttára el fogja azt seperni az idő, reánk fognak alkalmaztatni e szavak: „eljött az eső, eljött az árvíz, eljőnek a szelek, megütköztek a házba, és elromlott." ; *) Kézi és vezérkönyv e napokban elhagyja a sajtót a pápai nyomdában s Osterlamm Károly úr gondoskodni fog, hogy a haza minden vidékein kapható legyen.
