Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-13 / 33. szám

tetett volna, a katonai parancsnok sok pénzt, sok időt, sok kellemetlenséget kímélhetett volna meg. A feladott lelkészek állása e hazában s az egyházban sokkal tisztább, mintsem hogy ily gyanúsítások által jellemök legkisebb csorbát szenvedhetne, de lelkészi tekintélyök s híveikkel valór viszonyuk, valamint az egyházkerület méltósága megkívánják, hogy a tiszai egyházkerület nevében azt nyilatkoztassam ki: miszerint a bevádlott lelkészek minden időben, minden szavaik és cselekvéseikben a jobbágyi hűség, hazafiság, vallásosság s a kötelesség érzete által vezéreltetvén, a köztiszteletet kiérdemelték, a feladás pedig nem egyéb, mint büntetésre méltó rágalom. Minthogy pedig a feladók neveit nem ismervén, ellenök törvény útján föl nem léphettem, őket ezennel gyáva s hazug rágalmazóknak nyilvánítom. Fel kell említenem továbbá a pongyeloki lelkész Sztamety Sámuel ellen indított, pörben a legfőbb egyházi törvényszék által hozott Ítélet végrehajtásának a n. m. m. k. helytartó tanács által elrendelt felfüggesztését, mely az 1790 26. t. c. világos szavaiba ütközvén, a királyi legfelsőbb felügyeleti jog korlátain túl terjeszkedik, s ezen egyház híveire annyival inkább nyomasztó, mivel az egyház hegyek, nyelvi viszonyok és megyehatárok által más egyházaktól el lévén zárva, már három év folyt le, hogy a gyermekek a coníirmatióhoz elő nem készíttettek, s a tanitó betegeskedése miatt sem templomi istentisztelet, sem iskolai tanítás több ideig nem tartatott. Egy éve, hogy királyi biztos küldetett ki ez ügy megvizsgálására, azonban dacára annak, hogy Budán és Bécsben a királyi választ többször szorgoltam, az mindeddig le nem érkezett, s meg nem foghatom, hogy mily joggal tagadhatja meg a helytartótanács egyházunknak az általa törvényesen hozott ítélet végrehajtását. Azonban őrködik fölöttünk az isteni gondviselés, viraszt Felséges Urunk Királyunk csillaga, kire az egész nemzet teljes bizodalommal pillant, s ő nem fogja sülyedni engedni e nagy ügyet, melyet az 1790-iki országgyűlés testvéri {szeretettel megindított, O Felsége nagy eldőde II. Lipót szentesitett, a magyar kormányszékek mindig biztos kerékvágásban tartottak, s melyből csak idegen tanácsadók ügyetlensége zökkentette ki, — mert hajlandó vagyok hinni, hogy nem volt roszakarat — 1859-ben vigyázatlanul. Közli: C z é k u s István,*) egyházkerületi főjegyző. A HOLLANDI REFORMÁTUS EGYHÁZ. (Folytatás és vége.) IV. V a 1 1 á s o s élet. Mint eddig cikkem folyamában, ngy ezután is e legrövidebb részében általánosságokban és az ismertetés terén fogok maradni. Egy nemzet vallásos életére bírálatot mondani nem csekély feladat, e végből a népéletbe kellene vegyülni, s ott látni, hogy egyik vagy másik jelenség minő befolyást gyakorol az emberre. És ekkor is, vájjon a bíráló saját theologiai iránya nem gyakorolna-e befolyást ítéletére ? Előttem dicséretesnek tetszhetik a Hollandban lévő vallás- és tanitásszabadság, s jó hatását az életre okvetlen fel akarnám fedezni; mig más ebben minden isteni és emberi törvény lábbaltapodását akarja látni, s a társadalom felforgatását jósolgatja belőle. Volt alkalmam a holland theologusok irataiban a legeltérőbb nézeteket olvasni; mily büszkén emliti az egyik, hogy kis hazájában a lelkiismeret szabadsága teljes érvényre van emelkedve, annyira, mint sehol Európában; mig a másik nem talál szavakat, melyekkel a hollandiak hitetlenségét kellő feketére fesse. Egy ilyen ember előtt a néger rabszolgák felszabadítása, — talán mert a liberálisok sürgetik, — philantropicus agyrém, és bűn, s a hitetlenek csak isten végzését akarnák általa kijátszani; mert a négerek Kám ivadékai, a biblia szerint pedig Nóé átka terheli őket. Különben is testileg, lelkileg tökélytelenebbek, mint a fehérek, s isten végéremehetetlen bölcseségében jónak látta a feketéket a fehérek szolgálatába adni, s meg is fogja semmisíteni a felszabadítók revolutionaris szándékát, mint a Bábel tornya építését. **) A holland nép hite és hitetlensége már elég dicsérőre és gyalázóra talált, kiki saját szempontja szerint nevezve el a vallásos élet terén feltűnő jelenségeket. M^t ezen tények, melyek az idegen utazót gyakran meglepi^ lássuk néhány vonásban. A theologizálás a hollandinak oly élet-eleme, mint a magyarnak a politizálás. A magyar nagy érdekeltséget mutat hazája, nemzete ügye iránt; sok politikai érettséget tanusit a legalsó rétegekben is, forró honszerelme legnemesebb tetteinek rugója. Hazája, nemzete, mi őt lelkesedésbe hozza, ezért tud áldozni, csudákat mívelni, — adja vagyonát, életét a kedves hazáért, kedves nemzetéért, mely a nagy világban oly egyedül áll. Kozmopolita magyar aligha van csak egy is. — A hollandi életében a vallás ügye a fő tényező. *) Az „Evanjelik" felvételére kéretik. **) Lásd : Da Costa „Bezwaren tegen den geest der eeuw" 2-de druk. Leiden, 1823. 26 ik s köv. lapok.