Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-01-22 / 4. szám
Isten hatalmat; következőleg a királyok, fejedelmek világi ügyeikre nézve semmiféle egyházi hatóságnak nincsenek alávetve. 2. De a lelki dolgokra nézve is a pápai szék hatalma, a konstánci zsinaton kimondott alapelvek értelmében, az egyetemes zsinatok legfőbb tekintélyének alá van vettetve. 3. Hogy ezek következtében a pápa, hatalma gyakorlásában az egyetemes zsinatok végzései által korlátozva van; valamint a gallikán országnak s egyháznak szabályai, szokásai, és intézményei teljes érvényükben fentartandók. 4. Hogy habár a hitkérdésekben a pápai széket nagyobb befolyás illeti is, és az ö végzései az egész egyházra tartoznak, mind a mellett a hitkérdésekben hozott határozatai sem tekintendők változtathatlanoknak (irreformabile) azon esetben, ha az egész egyház nincs vele egy értelemben. A gallikán klérus e propositioi királyi rendelet által kihirdettettek, és minden iskolának meg lőn hagyva, hogy e szerint tanítsanak; majd Bossuet irata kíséretében megküldé ezt Lajos a pápának is, ki azonban ezt megégette, és egy hosszú válaszában igyekvék a francia klérust jobb útra vezérelni. — A pápa e Declaratio elleni küzdelmében arra támaszkodott, hogy az újonnan kinevezendő püspököket pápai megerősítés nélkül felszentelni nem lehet. Es nem is csalatkozott, mert épen e miatt néhány év múlva (1691), midőn már t. i. 35 püspöki szék állt üresen főpásztor nélkül, Lajos kénytelennek érezte magát 1682-iki rendeletét félig meddig visszavonni. Ez által a küzdelem Franciaország és a pápai szék között lecsendesedett, de a 4 propositio szelleme koránt sem aludt ki, sőt az mind a francia nép jogérzetében, mind a klérus keblében az egész 18-ik század alatt élénken fennmaradt. Az 1790-tŐl 1800-ig történt események, különösen a „papság polgári alkotmánya" (constitution civile du clergé), sokak előtt rosz hírbe hozák a gallikanismust, ugy tekintvén azokat (közelebb az „Idők Tanuja" is 1865. január 17.), mint a gallikanismus forradalmi győzelmét, dacára annak, hogy a papság magát 1795 és 1797-iki zsinatain a pápai szék alá veté. — Napoleon, császársága megalapithatására nézve az egyház támogatását is szükségesnek látván, az uj pápával 7-ik Fiússal igyekezék jó viszonyba lépni, ezért vele 1801-ben concordatumot kötött ily tartalommal. A francia nép többségének vallása a katholicismus; az állani által elfoglalt egyházi javak nem követeltetnek vissza, de az állam az egyház illő ellátását magára vállalja; az emigrált papok hivatalukról lemondanak, de újból megválaszthatok; a püspökségeknek uj, a politikai felosztásnak megfelelő, felosztása elrendeltetik; Franciaország 10 érsekét és 50 püspökét az első consul nevezi ki, de a kik a kánoni megerősítést a pápától nyerik; a pápa az egyházi állam souverainje? s az egyház feje. — De, alig köttetett meg e concordatum, Napoleon már más oldalról, jelesen az u. n. organicus törvények által visszavevé azt, mit némileg a gallikanisinusból feláldozott. Ugyan is ezekben elrendelé (1802), hogy a pápai rendeleteket csak a kormány jóváhagyása után szabad kihirdetni; hogy az államtanács a lelki hatalommal visszaélőket kérdőre vonhatja; a seminariumi tanárok a gallikán egyház 4 propositiojára köteleztetnek. — Később, jelesen 1813-ban Fontainebleauban egy ujabb concordatumot kötött Napoleon a fogoly pápával, melyben a püspöki székeknek a kormány általi betölthetése a pápai önkénytől egészen függetlenné tétetett, s melyet másnap országos törvényként kihirdettetett. A nagy forradalom elnyomása után egész Európa felett a reactio sötét szellemének szárnycsattogásai valának hallhatók, igy különösen franciaországiban, hol a visszatért s hatalmát újra visszanyert papság igyekvék minden szabad eszmét s szellemet megsemmisíteni s meggyülöltetni. A többek közt sikerült az apostoli congregationak 18 Lajostól egy ujjabb coneordatum kötését kizsarolni, mely által az 1801-ben kötött concordatum elvettetett, s helyébe az 1516-ki állitatott vissza. De a közvélemény a mult idők e kísértete ellen oly határozottan nyilatkozott, hogy a kormány e tekintetbeni törvényjavaslatát nem meré a követek háza elé terjeszteni. A papság és a nemzet e két különböző szelleme küzdött egymással a. juliusi forradalomig (1830,) a mikor újra a nemzet szabad szelleme került felül, a jezsuiták, trappisták elűzettek, Párisban az érseki palotát s néhány templomot, melyek politikai célok szolgálatában álltak, a nép megrohanta, s a liliommal (a Bourbonok jelvénye) együtt a keresztet is leveték, a főpapok fizetését megkevesiték, s a katholicismust államvallási kiváltságától megfősz-