Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-30 / 31. szám

A julius 2 íki ülés a többek közt nevezetes lendületet adott a vallás s nevelés ügyének a papi és iskolamesteri értekezletek szervezése tárgyában hozott határozata, az értekezleti szabályok megalakítása által. A küküllői egyházmegye népiskolai segélyegyletek felállítását indítványozta, mely fontos indítvány, hogy a jövő évi közzsinaton tüzetesen tárgyallathassék, a többi egyházmegyék r. zsinataivali közlés végett indítványozó egyházmegye elöljáróinak visszaadatott. A püspöki canonszerti vizsgálat életbeléptetése ezelőtt egy pár évvel megpendittetvén, az egyházmegyék mostanra beküldött véleménye alapián ezt a közzsinat szükségesnek elismerte, mindamellett jelen körülmények közt a közzsinat kivihetetlennek tartja, hogy a püspök anyaszentegyházunk minden egyházába kiszálljon, mivel erre sem költsége sem ideje. Pedig hogy mennyi üdv .áradna eb>Ől kivált a vármegyéken elszórva levő egyházainkra nézve, mutatja a hátsiegi körút. És a tegnapi itt történt esemény, melynél fogva Szék városa ref. praesbiteriuma a derék főpásztor megszentelt szavaira elhatározta, hogy a szégyenletességig szük helyiségei iskoláját ujabb építtetése által kinagyítja. Főgondnok b. Bánfty Dániel Ő mltga 100 frt adománynyal ment elöl jó példával. Mennyi iskolát lehetne igy rendezni. S itt még -csak annyit: nem kívánunk mi valami megcifrázott eljárást, melyen a már vérünkbe átmenni kezdeti jegyzökönyvek lennének felveendők : hanem egyszerű körutat, xnelyen az illető egyházmegyék elöljárói csatlakoznának a körutazó főpásztorhoz. Es nem is kellene minden egyházba elmenni, hanem a hova a vallásos élet felélénkitése inkább igényelné. Nem is kerülne oly sokba. Az illető egyházmegyék fuvarral ellátnák a szeretett fopásztort. S aligha lehetne szerencsé? sok pap szerény asztalához megnyerhetni imádott főpapját a világi uraktól, kik bizony vallás-felekezeti külömbség nélkül vetekednének a szeretett, tisztelt püspök ellátásában. Az ifjú erőt,.az agg nyugalmat lelne látásán annak, ki a vallás főőrje, kinek ősz halantékain szeretet, erély, erő és nyugalom díszlik. A közzsinat 4-én este, miután a válóperek is szigorú ellátásban részesültek, záratott be. Könyes szemekkel vett bucsut a főpásztor hivataltársaitól az e. főtanács küldötteitől, kik annyi buzgalmat, nemes akaratot tanúsítottak az ülésezések alatt, az esperes és jegyzőktől. Es itt még egy pár megjegyzést: a széki e.megye két felirata hozta bádjadtságba a közzsinat folyamát kétszer. Elsőbben a mult közzsinat azon határozatára, hogy a képviseleti rendszer miként életbeléptetése iránt adjon véleményt, azt felelte • hogy miután a közzsinat nem szokta figyelembe venni a véleményeket jobb időkig nem véleményez. Másodszor tiltakozást jelentett be a mult évben történt successióval választott főjegyzőség ellen, a személyiség teljes tiszteletben tartása s kifogás alá nem jöhetőség mellett. Bár az irmodor ne lett volna oly darabos! S vették volna tekintetbe a vendég iránti kötelmeket. Különben elég tisztelettel s teljes magyar vendégszeretettel fogadta az e.megye a közzsinat tagjait ?

sőt asztalához méltatott minden ügyefogyottat,jövő ésmenő^ járó s kelő vándort, utast, mintha égből hullott mannával tarthatta volna. Az itt vendégszerepelt Jakab színtársulata is ingyen kosztot kapott, s még is mikor az iskola javára adandó színi-előadásról volt szó, csak fele jövedelmet ajánlottak Adtak egy vígjátékot a „Házi barátot" Horytól, melyre egy öreg esperes ezen nyilatkozatot tette : Víg darabot ezek a színészek meglehetősen adnak, de a szomorú darabok előadása nem kenyerük. Szék városáról megjegyezzük, hogy semmi előmenetel nem látszik, semmi tekintetben a lefolyt közelebbi pár évtizedből. Gazdászat, építkezés minden a régi slendrián. Még a pomologia is tengéletet él. Utai járhatlanok. kivéve a Szamosujvár felé vivőt, de az is porondozás után ásítozik. Bár az uj iskolaház uj életet, míveltséget adna a különben munkás, szíves városi népnek! (K. K.) ÁPORKA, julius hó 18. 1865. Mult juniushó 25-ik napján mi, kik szomszédok vagyunk Majosházával, egy örömünnepnek voltunk tanúi. A majosházi ref. fiókegyház Áporka anyaegyházhoz tartozván eddig, a majosházi buzgó hívek évek ótai leghőbb óhaja az volt, vajha fiókegyházuk anyásittatnék. Hála érette a Mindenhatónak! és forró köszönet azön nemes lelkeknek, kik a gondolatot megtestesíteni segédkezet nyujtának, ma már Majosháza anyaegyház! Mult hó 25-ik napja volt az az örömünnep nem csak a jó majosháziak, de a környéken levő összes protestánsoknak is, melyen a solti egyházmegye főesperese. nagytiszteletü Csikay Imre úr felavatá az uj anyaegyházat egyházmegyei főgondnok tekintetes Bernáth György és tekintetes Egressy Galambos Sámuel uraknak jelenlétében. Miért kérkedjem a nt. föesperes úrnak remek alkalmi beszédével, melyet a jelige: „Én vagyok a jó pásztor" stb. folytán kifejtett; miért mondanám el a legelső majosházi lelkész tisztelendő Kis Pál úr szónoklatát, mely szeretettől áthatott szívből eredve, leendő ha'lgatóihoz szeretetet szólt, azokat csak hallani, de oly szépen leírni nem lehet; miért emlitném fel azokat az örömkönyeket, melyek néhány szempillán fel ragyogtak, hiszen azok csak édes jutalmai valának azoknak, kik szóval és tettel édes Üdvözítőnk anyaszentegyháza építésén buzgólkodnak, s azt nagyobb-nagyobb mérvben kiterjeszteni igyekeznek. Az egyházi ünnepély bevégeztével zöld lombokból font sátor alatt vendéglé meg az uj anyaegyház megtisztelőit. A jó kivánatok szebbnél szebb, és találóbb köszöntésekben mondattak el tekintetes Bernáth György úr és nt. föesperes úr, s ugy többek által. Adja is a Mindenható, hogy az uj anyaegyház minél előbb felvirulva, mint századokat átélt cser, minden időben dacolhasson a kisértetek s em-