Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-30 / 31. szám

a, ki őt örömmel követte mert jobban szerette, mint unokatestvérét. Mind a ketten visszatértek Kurdistanba, hol -még sok ideig boldog életet éltek." Ez mindenesetre igen szép monda, d« benne egyetlen egy vonás sem tanúskodik arról a mit szerző fenebb állított, hogy t. i. a kurdok a nyugatiakat valaha rokonaiknak tartották volna. B E L F Ö L D. AZ ERDÉLYI REF. HITVALLÁSUAK EZ ÉVI KÖZZSINATA. A zsinat folyó hó 25-kén vette kezdetét Székvárosában, a széki egyház megyében. A zsinat tagjai már 24-kén érkeztek meg, A Kolozsvárról jövő föpásztort az egyházmegye katárinál egy bizottság fogadta fögondnok báró Bánffi Dániel úr vezetése alatt, Szamosujvárt a céhek, Szék határánál egy bizottság által lön üdvözölve Csűrés József aljegyző vezetésé alatt s szónoklata mellett, években, s évei dacára erélyben gazdag püspökünk. A püspök úr ő mltga a zöld ágak és lombokkal díszített felszegen a mindenik egyház-felekezet szentegyházainak zugó ércei zenéje között lovas bandérium kíséretében az esperesi lakhoz érve, az egyházmegyei papság mutatta be hódolatát a szeretett, kedves vendégnek. Es alig percek múlva az esperesi kar tette tisztelgését. A nap lehanyatlott nyűgöt határinál szépen szelíden. Az ég azúr boltozatján feltűntek a csillagok, fényesen, bájolón. S a zsinati tagok a találkozási vacsorán, a közlegelőn üdvözölték egymást az egy év múlva Kolozsvártt történt zsinati bucsu, egymástóli elválás után. Vasárnap reggel S órakor a tanácsterem falai közt üdvözlő beszéddel nyitá meg püspök ő mltga a közzsinatot. Számba vétettek az egyházmegyei hivatalnokok, meghivattak, a mltgos főtanács küldöttei, és miután számba vétettek a fölszentelendő ifjú papok, s felolvastattak \ szükséges egyházi, egyházmegyei és iskolai bizonyítványaik, püspök ő mltga érzékeny szavakban adta elő, hogy a hivataltársak egyike, a gener. director esperes Szentkirályi János elhunyt, s helyébe mást kell választani. A titkos szavazat utjáni választás, mely minden kijelölés nélkül történik, elkezdetett, és eredményeül Enyed e.megyei esperes nt. Basa Mihály űr csaknem minden izavazatok megnyerésével elválasztatott, s helyét a püspök-elnöki balon a zöld asztal mellett elfoglalta. Az óra 10-et ütött, A harangok szentegyházba hívogató hangjai megszólaltak. Templomba siettünk. Elzengett a hivők tengerének ajkain orgona kíséretében a szent ének, s a főpásztor szószékbe állt, s az ünnepélyt megnyitotta egy buzgó imával, melyben hálát adott Istennek anyaszentegyházunk fentartásában tanúsított kegyelemért, áldást kért a királyra, a hazára, anyaszentegyházunkra, az egyházra és egyházmegyére, melyben a zsinati összegyűlés tartatik, és a haza (magyar) rnírfden felekezetű, és nemzetü fiaira. A gyülekezet ismét énekelt, s ezalatt a szószékből leszállt főpásztor helyébe küküllő e.megyei esperes nt. Dali István úr lépett. Ki ne érzett volna örömet lelkében, midőn hazánk jelesét látta a szószékben, ki 1835-ben a küküllöi egyházmegyében sz.-c»ávási pappá levén, az akkor úrbéres helység fiait és leányait elkezdette hangjegyekre tanítani, s alig egy pár évre hármoniát és bandát állított, s megmutatta világnak, hogy a magyar elem legalsóbb rétegei is birnak képességgel a művészetre is. Évtizedeken keresztül ismerte a környék a szelid, csendes magányában kitűnő munkás férfiút, de a Kárpátoktól Adriáig terjedő szent István birodalmának csak a közelebbi években lön bemutatva, a minket itt, a Királyhágón innen is ismerni jött zeneköltő, Simonfi Kálmán által. Vajha a nemes példa mentől több utánzóra találna, hogy menlöl több magyar felekezetű egyházban látnók a nap barnította, a kapanyél durvitotta földész kezében a hangjegyeket, s azokból eljátszott vagy zengett zenét és dallamot, vagy szent zsolozsmát 1 Vajha paptársak ! mindenikünk a haza szent szerelmének édes érzététöl hevülve vezetnők népünket, a drága magyar népet előre, előre ! kiki tehetsége szerint: zenében, énekben, gazdászatban, méhészetben, kertészetben, gyümölcsészetben. De igen kitértünk. Visszajövünk azért tárgyunkhoz és elmondjuk, hogy kedves szónokunk János 5. 14. jeligékből kiindulva előadta, hogy üdvezitőnk fejét három korona ékesíti: a világosság, a szeretet és a győzelem koronája, mert ő a hit és élet fejedelme, a mint azt beszéde 3 pontjában megmutatja: a) a Jézus életéből, b) az emberi szivek történetéből és c) az örök élet virányairól vett képekkel; felhívja a híveket, hogy élő, álhatatos, igaz és jótettekkel kimutatott hitök által legyenek részesei annak az életnek, melynek fejedelme Krisztus. Nt. esperes Dali úr után ismét a ft. püspök úr lépett szószékbe és zsinatot megnyitó beszédében ez egyszerű és megható köszöntéssel üdvözlé mind a közzsinati testületet, mind a gyülekezetet: „Adjon Isten jó napot," mely köszöntésére az a 19 év s annak eseményei adtak alkalmat, a mi lefolyt az óta, hogy közzsinat alkalmával az egyház főpásztorilag is köszöntethetett. Felfejti, hogy mind egyeseknek, mind testületeknek az az igazán jó nap, a melyen az erkölcsi tökéletesedésben haladnak, és igy Isten országához közelednek. E jó nap felderülését ugy segítjük elő, ha 1) az igazságot keressük, 2) ha a megtalált igazságot követjük. Erre hívja fel az ifjú lelkészeket, kiknek megvizsgáltatásukat nagy-enyedi tanár Hegedűs Jánosra bizza, ki a kérdezést azonnal meg is kezdette s két jeles felszentelendőt Piinkösti Ferencet és Nagy Lászlót kérdezte a hittanból. Az óra délután egyet ütött. A hivők éneke elzengett. A templomból kijöttünk. Következett a lakoma. Nagy Péter közföjegyző, a mi aranyszaju Péterünk, emelt első poharat apostoli királyunkra, jó tanácsadókat kívánván. Aztán következett