Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-30 / 31. szám

399 1000'-« gyott emberekkel bánás körül kiválólag ismerendők. — A kézikönyv tartalma 5 a vezérkönyvé pedig 10 nyomtatott ívre terjedhet. Mindezen pályázásoknál az első rangú kézikönyv jutalomdija nyomtatott ívenként 12, másodrangúé 6 darab arany. Első rangú vezérkönyv jutalomdíja 8, másod rangúé 4 darab arany, mindenütt 30 ezer gaamónd betűt számítva egy nyomtatott ívre. A pályamunkák idegen kézzel olvashatólag leirva, bekötve, lapozva, a szerző nevét rejtő jeligés levéllel ellátva, 1866-dik évi május l-ig Sárospatakra negytiszteletü Hegedűs László esperes és egyetemes tanügyi bizottmányi elnök úrhoz lesznek beküldendők. Jegyzette Árvay József, r. jegyző. KONYVISMERTETES. Aus dem Őrien t. Von Heinrich B r u g s c h. Berlin 1864. A fencimzett két kis kötetnyi munkának tudós és sokat utazott szerzője jelenleg porosz consul Kairóban. E munkájában igen sok érdekes közlemény foglaltatik Egyptomról és Persiáról. Az első kötetke kevesbé tartalomdús. Leginkább genre képeket tartalmaz Kairóból és tájképeket egy nílusi utazásból. A második kötetben közli szerző a világ legrégibb meséjét. Érdekessége miatt rövid kivonatban leírjuk ezt a mesét. Először elmondjuk, hogyan lett az ismeretessé. Egy ó egyptomi papirostekercsnek teszi ez tartalmát, milyen tekercseket a sírokban még most is sokszor lehet találni. D'Orbney asszony, londoni úrhölgy, megvette a tekercset 1852-ben Olaszországban, azután megmutatta az egyptomi gyűjtemény császári igazgatójának Párisban, de Eougé Vicomte-nak, a ki a mesét rövid kivonatban leforditotta. Most a tekercs a brit museumban van, és Brugsch úr annak egy lenyomott másolatáról fordította németre szóról szóra a leebbi mesét, melynek költője magát Annanának nevezi, a melyet Ramses Mianum íiának irt Mózes idejében. „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két testvér, Ane púnak hitták az öregebbiket, B ataunak az ifjabbikat. Anepunak volt háza és felesége, Batau. őrizte marháit a mezőn. Anepu felesége fonta haját, lángra gyuladt az ifjabbik testvér iránt és hitta magához. De a fivér nagy bűnnek mondotta ezt, és kerülte a nőt. Ekkor a nő megsebesítette magát és igy szólt Anepuhoz: Testvéred erőszakot tett rajtam, és Anepu az istálló ajtaja megé állott, hogy fivérét megölje, ha majd ez a csordával haza jő. Midőn Batau jött, az első és második tehén visszakiáltott neki: őrizkedjél bányádtól. És meglátta bátyját, elfutott, és imádkozott Harmachis napistenhez. Ez nagy vizet teremtett a testvér közé, telve krokodillal. Anepu a másik parton állott és Batau esküvel mondá neki, hogy ártatlan, testének egyik tagját levágta, a folyamba vetette, ée a halak megették. Ekkor önkívületbe esett és igy kiáltott bátyjának: el kell válnom lelkemtől, a cedrushegyhöz megyek, hogy lelkemet egy cedrusvirág hegyébe tegyem. Ha lelkemet valaha keresed, csak hét év múlva találhatod meg ; tedd azt vizes edénybe és újra feléledek. Ekkor elvált a két testvér, az Öregebbik haza ment; agyonütötte nejét, és testét a kutyának vetette. Ez alatt Batau a cedrusfa alatt ált, melynek virágába rejté lelkét, és az időt vadászattal töltötte. Ekkor Harmachis napisten mondá Chnumnak: egyik testvérnek sincs gyermeke, teremts Bataunak feleséget. És Chnum teremté a világ legszebb asszonyát. JBatau szerette a nőt és kérte, soha sem menne a tengerhez. De a nő mégis elment, bele szeretett a tenger, és követte őt a cédrus fáig. A tenger igy szólott a cédrushoz: óh mint szeretem öt. Ekkor a cédrus a nő hajából egy fürtöt adott neki, melyet a tenger magával vitt Egyiptomba és letette oda, hol Pharao ruhái voltak. A hajfürt égi illattal illatozott, és a bölcsek odanyilatkoztak, hogy ez. a napisten egyik leányának haja. Ekkor Pharao követeket küldött a nőhöz, hogy ezt feleségül vehesse. Batau megölte a követeket. Ekkor a király nagy sereget küldött, mely a szépet elhozta neki. Midőn Pháraó eddigi férje után tudakozódott, kérte őt a nő, öletné meg az ő férjét, a mi ugy történik meg, ha a cédrust kivágatja. Midőn ez megtörtént, meghalt Batau és kinyujtózva feküdt a földön. Ez idő tájban érkezett oda bátyja is, aki öt halva találván megkereste a cedrusvirágot, vizbe tette és a vizet öcsének szájába öntvén, Batau feléledt. Most bikává fogok változni a szent jelekkel, és ezáltal szerencsédet megalapítom, mondá Batau bátyjának, mert ha te engem Pharaóhoz vezetsz, gazdagon megjutalmaz téged. Es az meg is történt. De a bika Pharao által nagy tiszteletben tartatva egyszer igy szóllott annak nejéhez : Lásd én még élek ! A nő félt és egy gyönge órában rávette Pharaót, hogy ölesse meg a bikát. A bika levágatott, de a kapu oszlopára fecscsent két vércsepp, melyek nagy fákká nőtték ki magokat. Midőn a király felesége ezen fák egyike alatt ült, ez igy szólott hozzá: hah te csapodár, — még élek! A nő mindjárt rávette a királyt a fák kivágatására, s midőn azokat kivágták a nő is ott állott. De egy forgácsdarabka szájába ugrott, és ettől teherbe esvén, egy szép fiút szült, aki még atyja életében uralkodhatott az ország felett. De midőn maga meghalt, átadta a birodalmat fivérének. — Eddig a mese, melyből a tanulság: szeressed testvéredet, és óvakodjál a nők csábjaitól. A második szakaszban még több ó egyptomi iratot is közöl szerző Mózes idejéből, névszerint a zsidók (Apuruk) robot-szolgálatáról ; ezen iratok egyikében Kautsír iró jelenti elöljárójának, hogy az élelemszereket havi részletben kiosztotta az apuruk között, akik az igazságiJRamses-Miamun király nagy városához hordják a PAPA MffTlfl