Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-23 / 30. szám

y 57 958 hogy több helyet megvizsgáljak és hogy pontos f a csilimé-t vegyek róla, az elsőt, mely napvilágot látott." Mintán Tischendorf elég szerencsés volt Lambruschini rendeletén diadalmaskodni, percig sem kétkedett, hogy a legerősebben bezárt ajtók is meg fognak nyilni előtte. Magok a Sinai hegyi szerzetesek is kénytelenek lesznek lomhaságukból kivetkőzni és átadni neki kincseiket. Nyugoti Enrópa és az olasz városok után, a kelet vonzotta a nagy nyomozót. 1840 Tischendorf 50 tallérral indult Lipcséből Párisba; 1844 tavaszán Livornoban szállt hajóra, Egyiptomba és Palestinába. De hát, mondandják, mi nem élünk többé az apostolok korában; mily titkos eszközök által birta a minden vagyon nélküli tudós keresztül vinni e nagy vállalatokat? Láttuk már, hogy a szász kormány, mely eleintén elég közönyös volt munkálatai iránt, később megtisztelve érezte magát azok által, és azért Rómában tettleg pártfogolta. Másfelől, a mint szinte elmondtuk, tudós felei érdekkel viseltettek iránta és különös nyomozásokkal bizták meg, a melyekért fizettek. E pénzforrás 1840 óta növekedett. Mikor aztán megtudták, hogy Tischendorf ki akarja nyomozni a keresztyén keletnek kézirati kincseit Kairótól a Sinai zárdákig, szintúgy a mint felkutatta Európa minden könyvtárait Oxfordtól Nápolyig, szinte versenyezni kezdtek egymással a jóltevők. Megható olvasni azoknak jegyzékét, és mi bátran emlithetjíik őket mellékesen, miután Tischendorf kötelességének nézte neveiket könyvei előszavaiban a nyilvánosságnak átadni. Találkozik ott az ember a szász király és egy hanoverai diplomata nevei mellett Seyfferheld úr frankfurti bankár, és egy genevai gazdag magánzó Favre Bertrand úr neveivel. A tudósoknak is jutott helyük: a hires De Wett.e és a tisztelendő Schulze Dávid nem tartoztak az utolsók közt, kik filléreiket elküldték neki. „Schulze Dávid, mondja Tischendorf, csak egyszer életében intézett hozzám némileg feddőző levelet; s ezt azon nap tette, mikor én neki az előlegezést megküldtem." Jusson ez eszünkbe valahányszor hajlandók vagyunk századunkat becsmérlem ; gyakoroltatott-e valaha gyöngédebb jótékonyság nemesebb zarándoklás elősegéllésére ? 1844-ik évi april hóban utazott el Tischendorf a keletre. Először mulatott jó soká Kairóban, a honnan kirándulásokat tett a pusztabeli zárdákba. Később elment Jerusálembe, s innen látogatta meg a holt tenger partján fekvő sz. Sabai zárdát. Jerusálemből Nazarethbe Samarián és Nabluson keresztül, Nazarethből Beyruthon és Smyrnán keresztül Patmosba, Patmosból Konstantinápolyba, ime pár sorban az utazása; de a mi pár sorban elő nem adható, azok ama vívmányok, melyek azt az utazást kisérték. A kairói két könyvtár közül az egyik évek óta be volt zárva vagy inkább befalazva; Tischendorf kinyittatta e katakombákat, hol annyi megbecsülhetlen irodalmi maradvány el volt temetve. Hány becses lap hevert elhagyatva, használatlan a copt szerzeteseknél vagy a georgiai cenobitáknál, a Jerusálemi, sz. Sabai és Sinai zárdákban! Ily helyeken avval nem volt elégtéve, hogy a kéziratokat átlapozta, másolatokat és faesimilé-kot vett; ki kellett azon okmányokat a halálos légkörből ragadni és átültetni a kritika életadó mezejére. Tischendorf azokat részletesen közölte az Anecdota sacraet profana cimü munkájában: Középkori kéziratok, kéziratok a byzanti korból, kéziratok a IV. századból, a görög egyház nagy századából — semmi változat nem hiányzott; valóságos csodahalászat volt az. Mily öröm azokat osztályozni, elnevezni; az egyik legbecsesebb a szász király nevét nyerte: Codex Friderico-Augustinus. Talált kincseinek egy része gazdagítja a lipcsei könyvtárt. Áz Ítészek és exegeták egész serege találhat azokban tennivalót. Valamint a római történet, mely az epigraphiai fölfedezések által uj szint öltött, s a Momsenek, Ritschl-ek, Petersek és Schweglereknek beláthat!en mezőt nyitott a tanulmányozásra és vitatkozásra, ópen ugy nyújtanak ama kéziratok uj, nem várt problémákat a vitatkozó theologiának. E problémák tehát újbóli kutatásokat követelnek, és Tischendorf, hogy azokat megfejtse, kész pályafutását újból megkezdeni. 1849 és a következő években a párisi, londoni, oxfordi, cambridgei, sz.-galli és zürichi könyvtárak tanúi voltak újbóli nyomozásainak; 1853 Tischendorf a Jerusálemi szerzeteseket még egyszer felrázta zsibbadásukból. (Folyt, kör.)