Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-16 / 29. szám

sok franciából, tanulmányok a strassburgi székes egyház és a középkori flagellausokról Alsáci irók szerint, néhány philologiai és exegetikai értekezés az evangoliuraokról, ezek vették igénybe munkás­ságát e próbaévekben. E külömböző foglalatossá­gok közepett azonban egy eszme ragadta meg és lett lassanként törekvéseinek egyetlen célja. Az uj szövetség görög szövegében a tudósok Ben11 ey Richárd és Lachmann Károly dol­gozatai után is még sok bizonytalant találtak. Bentley Richárd 1820-ban a szentiratoknak oly tudományos kiadását hirdette, melyben a szöveg a legrégibb kéziratok után lenne megálla­pítva, de megdöbbenve az oly vállalattal járó ve­szedelmek előtt meghátrált; csak egy rész, egy gyönge mutatványa a roppant munkának látott napvilágot. 1831-ben a hires német philologus Lachmann Károly fölvette a munkát, melyet az angol philologus abban hagyott, és kiadta az uj szö­vetséget kis kiadásban az uj módszer elvei sze­rint,^ bevallván, hogy az csupán próba, és hogy még sok vizsgálatot kell tennie, mielőtt sikerül­hetne neki egy végleges kiadást eszközölni, vég­legest legalább a lehetőség korlátai közt, azaz mely igazolva legyen a jelenleg ismert kéziratok egybevetése által. Első buzgalmában meg merte ígérni, hogy e kiadást kiviszi. Azonban csakha­mar ingadozni kezdett: a sok teendő utazás! a kéziratok fölkeresése Európa egyik végétől a má­sikig ! a vállalat vonzó volt reá nézve, de egyút­tal elriasztó is. Mint tanár, iró, számtalan mun­kával elhalmozva, valahányszor emlékeztették az 1831-ben tett Ígéretére, fájdalommal elkiáltotta magát: üsak időm volna! Csak időm! E kiadás első kötete, de csak is az, jelent meg 1842. Epen az időben, midőn Lachmann Károly panaszko­dott, hogy nem fekhetik neki egészen e roppant munkának, akkor határozta el magát Tischen­dorf, hogy ő annak életét szentelendi. O még fiatal volt, előtte egy hosszú jövendő, s egyéb munkáit, melyek csak bizonytalan kísérle­tei voltak egy útját kereső szellemnek, bátran ab­banhagyhatta, miután pályafutásának célját meg­találta, Csak egynek volt híjában, a nervusrerum gerendarum hiányzott nála egészen. A szász kor­mányhoz e tekintetben intézett első kérelmei meg nem hallgattattak. Végre Falkenstein Pál, Lipcse polgármesterének közbenjárására a cultus minisz­ter 200 tallér segélypénzt rendelt számára. Ez összeg nagyon is csekély volt; de se baj! ki a tu­dományt szereti, s annak apostola akar lenni, el tud kenyeren s vizén is élni, s ha utazni kell, bo­tot vesz a kezébe s így utazik. Tischendorf meg­látogattaNémetország könyvtárait és kétévi vizs­gálatok s lelkiismeretes egybevetések után világ elébe bocsátotta az ujtestamentom első kritikai kiadását, fentartván magának, hogy majdan tá­gabb körű utazások és vizsgálatok nyomán mun­káját tökéletesíteni fogja. Ily tárgyakban legfon­tosabb az, hogy megállapittassék az alap; s ha egyszer megvan a tudományos keret, önként kö­vetkezik, hogy minden uj felfedezés, annak gaz­dagítására szolgál. E merész munka megjelent 1841, egy évvel Lachmann első kötetének megje­lenése előtt. Ez esemény nagy lármát ütött Né­metország philologusai és theologusai között. Hogy a hires Lachmann, megelőzve egy ismeretlen ál­tal, versenytársa müvét kevés igazsággal méltá­nyolta, azon fájdalom, nem csodálkozhatni. A philologiának megvannak a maga szenvedélyei és Lachmann nem vihetett volna véghez annyinagy dolgot, ha nem oly nagyon tüzes ember. De talál­koztak kevésbé gyanús birái is, az evangyeliumi ítészét egyik veteranusa, Schulz Dávid, ta­nár a Breslaui egyetemen örömriadásra fakadt. „Rég ideje — igy ir egy Jenai gyűjteményben — hogy valami adomány lelkemet ugy főlviditotta volna, mint az, melyet épen egy fiatal tudóstól vettünk, ki tegnap még csaknem ismeretlen, még pedig oly téren, mely tanulmányaim első éveitől fogva nekem oly kedves volt, az evangyeliumi ér­telmezés és ítészét azon mezején, melyet soha nem szűntem egész szeretettel mívelni." Az öreg mester végezetetil felhijja az újoncot hogy ne csügged­jen. „Ha a kortársak — mondá — csekély figye­lemmel vannak iránta, majd a jövő nemzedék fogja tudni méltányolni a munkát és a közelis­merés el nem fog maradni. Ily beszédek, hasonló szavazatok által erő­sitve, már magukban elég szép jutalmul szolgál­hattak az irónak; de Tischendorf legszigorúbb bí­rálójának dicséretét is ki akarta érdemelni. 1830-ban Lachmann a párisi királyi könyvtár bizonyos palimpsesteit *) olyan okmány okul jelölte volt *) Palimpsestus v. codex rescriptusnak mondatik oly codex, melynek tajtkővel lo súrolt régi irása fölibe

Next

/
Oldalképek
Tartalom