Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-15 / 3. szám

szükségit, hol az oly kívánatos eszmecsere mellett, a cél­szerű közös megállapodás, legjobban létre hozhatni eb­ben mint egyebekben is a valóban üdvös egységet. A földváryalapitvány tárgyában, e lapok 49. szá­mában már közlőiteken kívül az által is kívánta háláját kifejezni az egyházmegye, hogy fölkéri a boldogult élő testvérét, hogy az elhunyt alapító életrajzát, minél rész­letesb és jellemzőbb vonásokban közleni szíveskednék tanintézetünkkel, hogy az elhunyt lelki képe, mindenha élö lelkesült vonásokban állhasson a növ. ifjúság, a késő nemzedék előtt is példaképül, miután tanintézetünk tör­ténelmének fénylapjai is csak ugy lesznek kiegészítve, ha a Földváry családnév is ott ragyogand a többi alapí­tók dicskörében. Egyházmegyénk egyik első rangú, egy nemzedék­kel előbb még milliomos családjának utóda folyamodik fia számára, az előde által gymnasiumunkban s javára alapított alumnumért. Folyamodó kérelme, a kegyelet hálás szívből fakadó érzetével teljesíttetett. Mi pedig bátorkodunk megjegyezni, hogy ha a ki­tűnő anyagi viszonyok közt élő elődök közhasznú ala­pítványának igénybe vételére, sokszor már a legköze­lebbi utódokat is készti a változó sors, mely hazánk s a polgári élet ujabb viszonyai közt legjobban fenyegeti a földbirtokos közép osztályt: tehetnének-e valami üdvö­sebbet, nemcsak az egyház, a haza s emberiség, de egye­nesen saját családjok jól kiszámított érdekében is, a ko­runkban még létező tekintélyes prot. családok, mintha megértve az idők jeleit, alapítványokat létesítenének, melyeknek kamatai a sors s idÖ viszontagságain fölül álló szellemi tökéket fognának eredményezni unokáik javára s a családi név s becs-értéknek meg megujuló s erősödő végigleni fentartására. Egy családapának 5 fia tanul gymnasiumunkban, a 6-ik jövő évre fogván belépni, s ez, ugy egy szegény iz­raelita apa is, folyamodott közgyűlésünkre, amaz alum­nium, ez minden pénzbeli fizetés elengedéséért tanuló fiaik számára. Örömmel közlöm, hogy mindkettő kérelme lehető­leg teljesíttetett, valamint hogy számos r. kath. vallású ifjú részesül a jutányos köztápiában is, mely a szegény ref. gyülekezetek évenkénti gabna s főzelék adományán alapszik : s fájdalom ! mégis találkozott egyén Somogy­ban, ki a 271. sz. a. hivatalos lapban nem átalkodott „igazmondó" név alatt, az egyházmegyénkbeli papságot azzal vádolni, hogy a méltóságos Battyányi Lajosné és nővére Károlyi gróf nők által a somogyi jégvert közsé­gek számára utalványozott 5000 frt, ref. papok által csakis ref. egyének közt osztatott ki, holott nincs község hol ily hazafiatlan s emberietlen felekezetesség tanúsít­tatott volna. Nt. esperesünk mult alkalommal érintett diadal­mas ügye, a vesztes fél által novizáltatni bejelentetett. Vájjon nem jutnak-e eszébe t. atyánkfiának Jeremiá s II. r. 19—22, v. szavai? . . . Végről a föntemlitett Battyányi Károlyi iménti gyüj­teléke a kálmáncsai község ref. lakosait illető részéből, mit nt. esperes urunk székfoglaló beszédében egyik teen­dőül jelzett, mit nt. szerkesztő úr is e lapok egyik szá­mában oly melegen ajánlott s mire a magas kormány is egész hatálylyal készíti elő az utat, gyülekezetileg 135 m. rozszsal megalapított takarékmagtár terve s alapsza­bályzata bejelentetett s megerősíttetett a szerint a mint itt előterjesztetik. 1. A helybeli gyülekezet lelkészének közvetlen felügyelete alatt kezelik a gyülekezet gondnokai, rendes számlakönyvet vezetvén róla, s a gyülekezeti presbyteri­umnaks egyházmegyei kan. visitatiónak évenkénti szám­adással tartozván. 2. A kezelő gondnokok felelősséggel tartoznak a kezelés pontossága s a pontos és folytonos gyümölcsöz­tetésért s minden őnhibájokból eredő kárért. 3. A kezelésért az évi tiszta jövedelem %0-de díj­jul adatik a gondnokoknak. 4. Kíosztatik a gabna minden év tavaszán aratásig, — tüzkárosultaknak vagy jégverés esetében vetőmag­ban szűkölködőknek előbb is, — helybeli vagyont, vagy egy vagyonos kezest biztosítékul kimutatni képes ön­álló egyéneknek: tekintettel a valódi szükségre s a köl­csön vevő becsületességére, erkölcsös, vallásos és józan élt-tére. Pazarló vagy erkölcstelen, ha csak javulást nem igér, nem részesülhet benne. 5. Beszedendő a kiosztott mennyiség, minden év őszén sept. utoljáig múlhatatlanul, és pedig oly szigorral, hogy ha ki a pontos visszafizetést elmulasztja, többé köl­csönre számot nem tarthat, a behajtás mégis — a meny­nyiben a községbiró hatáskörét fölülmúlná a mennyiség, vagy erélytelenség következtében be nem hajtaná — szabadon választható bíróság által summás szóper útján leszen eszközlendö. (Vége köv.) «Si£S* TÁRCA. OTÁSZEIREK. Irigylette az 1864-ik év utódjának átadni nagyt. S z á n t h ó János kosdi ref. lelkész urat, megint­vén Őt, hogy alkonyodó estvéjén vele együtt szálljon az enyészet sírjába. Ugyanis dec. 30. estején, 11 hónapi gyengélkedése után a pesti ref. egyházmegye ezen Nes­tora, ki élte 72. évét ha még egy nap toldatik napjainak napjaihoz, a következő újév reggelén betöltendeite — jobb létre szenderült. — A fájdalom s tisztelet könyeivel adóztak koporsójánál szeretett gyermekei: János, 3 év­vel elébb atyja utódjául közakarattal megválasztott kosdi rendes lelkész, — Sándor, gazdatiszt, s Eszter; nem különben elhunyt leánya férje Kontra János tót-falusi lelkész 4 gyermekével, s egyetlen testvére Szánthó Pál bugyi lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom