Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-02 / 27. szám

először is legyen szabad felemlítenünk hires debreceni pap Kőlcséry Sámuelnek Mártonfalvi György nagy hirü és nagy nevü debreceni tanár holta után kijött Szent Históriájának ékesitésére, és a megholt dicsőséges emlékezetére irt magyar verseit, mint itt következik: *) Sok szép tudós elmét, szült ez a Seculum, A magyar nemzetben nincs semmi dubium, E dologban, csak nem mint nemes Belgium, Olyakat, a vagy mint hires Impérium. Ilyenek valának Medgyesi, Tolnai, Kiterjedt híreket kiknek felforgatni Tudjuk, hasonló volt János Apátzai Többeket is tudnánk ezekhez számlálni. Kik élő nyelvekkel, elmés Írásokkal, A magyari hazát ékesiték fontai, A barbáriestöl tisztiták haszonnal Mutogatván, Magyar, hogy el ér másokkal. — Ezek száma közöl, nagy Mártonfalvi György, Vala tudománya, orientális gyöngy, Elméje bársonya, nem valami rosz rongy. Halál ilyeneket kérlek, hogy el ne horgy. — Ugyan Mártonfalvi György Szent Históriájának dicsőítésére Felvinczky Sándor debreceni másik pap e következő verseket irta: „A gyergyát fel szoktuk tenni az asztalra ; Hogy az egész házban terjedjen világa, Mely mind addig ég, nagy sebesen lobogva, A mig egészen megemésztetik maga." — „Te is sok munkáju Scholánk directora, Nagy világosságot bocsátál világra ; Mindaddig, mig jutái utolsó órádra : A mint Amesius hü bizonyság arra." — „Munkáid punctuma: e Szent História, Az Isten könyvének kisumrriált csomója, A negyedik részben megmagyarázója, Melynek ízit, a ki megolvassa, tudja." — Ezen kor vallásos irói s költői, mind ilyen hangú, s szabású versek Írásában tüntették ki magukat; mint például : Szenczi Pál, Lisznyai Pál, Keresztúri Pál, Szokolay István, legélénkebb nyelvű s gondolkozásmódu volt mindnyája közt Vári Miklós szathmári pap és tanár, ki a puritán elvű szinér-váraljai pap Medgyesi Pált 1635-ben a Kegyesség gyakorlása cimü könyve kibocsátásáért Lónyai Zsigmond pártfogója előtt magasztalja, mondván a, többek közt: Oh, mely drága kincset ez könyvvel szerzettél, Szegény magyar népnek, munkáddal kerestél, *) Meg lehet ezt látni ily cimü érdekes könyvben is : XII óra alatt tett jegyzések, a sz. Dávid CL. soltárit, és a dicséreteket magában foglaló énekeskönyvre. A magyarországi ref. oskolák épületére, és a község világositására, készíttette és kiadta: Szrog János balaton fő-kajári ref. oskola egyik tanítója 1704. — Veszprémben. Nincsen senki, ki megmondhassa nyelvével, Ámbár Cicerónak bírjon elméjével." — stb. stb. Mindenesetre szelídebb és lágyabb ezen nyelv, mint Rimái János éneke, melylyel a ngos Balassa Bálint urat igy dicséri: a „Balassa és Rimái énekei" cimü könyvben: „Bálint nemzetedben, ki voltál Balassa, Munkáid kiadom, hogy minden szent lássa, De élit elmédnek nem vélem kaphassa, Kinek Apollonál nem volt tanulása. — Vagy Syron, vagy Oirce, vagy magyar Amphion, Arany Írásokban nincsen penész és on, Egy igén többet nyomsz, mint más nagy rakás szón, A ki ebben kétes, nyomozzon balhát hon." — Ugyan ezen könyvben igy búcsúzik maga Balassa hazájától: „Oh én édes hazám! te szép Magyarország Ki keresztyéneégnek viseled paisát Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát Vitézlő iskola: immár Isten hozzád. -Egriek, vitézek, végeknek tüköri, Kiknek vitézségét minden föld viseli. Régi vitézséghez dolgotokat veti, Istennek ajánlva, legyetek immár ti/' Ti ís raro szárnyán járó hamar lovak. A kiknek hátokon a jó vitéz ifjak, Gyakorta kergetnek, hol pedig szaladnak, Adassék egészség már mindnyájatoknak: -„Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség, Katona találmány, uj forma ékesség, Seregben tündöklő, és fémlő frisseség, Én tőlem, Istentől, legyen már békesség," — Mind ezekből, és több ezekhez hasonlókból látni lehet, hogy a szívet nemesitö vallásos költészet, általában pedig az egész magyar irodalom mily gyermeki állapotban volt, ebben az időben. Átlátva ezt, mind a világi, mind pedig az egyházi részről hivatott templomi énekek szerzői, s magasabb ízlésű egyházi költőink, időről időre el is követtek mindent, miszerint sok fogyatkozásokkal teljes, közönséges énekeink s általában pedig az egyházi költészet sötét homályából kibontakozván, a felettük lebegő ködtől megtisztitassanak, s templomaink szent boltozati alatt szivhóditó hangokban zengedezve, az Isten méltó imádására, a buzgóság gerjesztésére, minél célszerűbbé tétessenek. Es a buzgó igyekezet folytán, a 18-dik században, mind a nyelv csinosbitása, mind pedig a templomi elrontott énekek dallamainak szelídebben hangzása tekintetéből, magas állású világi főuraink közül némelyek orgonát is állítottak fel templomaikban, mint például Pestmegyében Gombán a nagyhírű Fáy nemzetség, és Abauj megyében Golopon, nagy Vay család, talán az egész országban elsők, kik az isteni tiszteletben, az énekek dallamaival a zenészet bájoló hangjait is összeolvasztották.