Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-18 / 25. szám

v i c s P á 1 lemondása után, egy igen sok szép remény -nyel biztató választást tettünk hazánk egyik fő orvostudora, tekintetes Kovács Sebestyén Endre úrban. Igy dicsőíti meg a jó Isten végetlen hatalmát a kicsinyekben, azaz: a jó, helyébe jó, derék, vallásos buzgalmú, sok ismerettel biró tudós férfiak jutnak számban kicsiny egyházmegyénk kormányára. Szenved e valaki közöttetek ? imádkozzék; öröme vagyon-e valakinek ? énekléssel dicsérje-e az istent. Ezt mondja Jakab ap. 13. versében. S ezt tartja előttünk szellemi iránymutatóul, a LXVIII zsoltár 29-dik versét énekeljük buzgóan : „erősítsd meg isten azt, mit mi közöttünk cselekedtél." — Verőce, (Nógrádmegye) Junius 8. 1964. Nagy Mihály, verőcei lelkész. TARC A. MISSIOI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ LXXVII. Néhány hónapi hallgatás után jól esik szólanom a tisztelt közönséghez, mely nekem e missió pártfogása által mind több-több alkalmat nyújt istenországának terjeszthetésére s nemzetünk elszórt fiainak bujdosásokban is megtartására. Szent dolgok ezek, vajha minél több sükerrel munkálhatnék ; s kisérné munkánkat oly vallásos s hazafi részvét, mely a jelen igyekvés pártfogásában a jövendő missióját is biztosítja. Utolsó levelem óta egész húsvétig nem lévén a kire a missio legnépesebb egyházát Ploestet biztam volna itt éltein, szenvedtem és tanítottam a mindennapi küzdések mellett azon tépelődő gondolatokkal, mint kellene és lehetne ezen talán nem is annyira buzgóságból mint becsületből pártolt ügynek nagyobb lendületet szerezni. Rajtam eddig semmi sem mult, hogy minden jóakaratot áldozatkészséget fölkérjek pártfogásra. Nem mondhatom e mellett is, hogy kérésem mindenüvé eljutott, melynek oka leveleim elveszésében keresendő. Minden kellemetlenség dacára is panaszkodni nem akarok. De komolyan számot vetvén gondolatimmal, a körülmény s az ügy jövendőjével, abban állapodtam meg, hogy ezen missiót, ha csak még néhány évig is fenakarjuk tartani — melynek pedig én maradandóságán igyekszem, szükséges egy anyagi alaptőke, melyből a már meglévő missiói telepek fentartása biztosítva legyen. Az itteni már eddig alapított misjsioi telepek vagy egyházak csak évtizedek múlva lesznek oly helyzetben, hogy egy missioi kerületet ügyelet alatt tartó missionárius lelkészt és tanítót díjazzanak, s ezenkívül a missió ügyét ők is támogassák. Miután minden e tekintetbeni kérésem figyelem nélkül maradt, és senki nem vette fel benn a hazában egy misssió társulat alakításának ügyét, mely társulat aztán az ügynek minden iránybani gondoskodására kiterjeszkednék, 3 benn a hazában is az egyetemes vallásos buzgóságra felügyelne, a hiányt megkeresné, s a sebeket, a melyek vannak, gyógyítaná : miután még egyszer említem, senki erre nem gondolt, s én az ügygyei együtt kell hogy mégis éljek és előhaladjak ; azon tervet készítettem hogy elmegyek Magyar-és Erdélyországba pártfogóim s barátaim közé, hogy a missiót illető tervet minden tartózkodás nélkül vélök személyesen közöljem s oda munkáljak, hogy minden egyházkerületből legalább két e tekintetben megbízott s a missió elhivattatását értő férfiú jöjjön össze. Én aztán azon tisztelt atyámfiainak eddigi működésemről személyesen számoljak, elsorolván a legkisebb részleteket is, melyek mint az ügy házi titkai nyilvánosságra nem voltak hozhatók. Ezen missioi conferentia a társulat azonnali megalakítását foganatba venné. Miután ezt elvégeztem, mindenik egyházkerülettől bizonyítványt ajánlatot kérve, az ügyet távol létem alatt gondos kezekre bízva, elmegyek a prot. országokba, hol már legalább névszerint ismernek engem és az ügyet is; minden vallásos missió társulatot, segélyegyletet fölkeresek s egy anyagi alaptőkét gyűjtök a missiónak, mely pénzből aztán, mig a mi missiotársulatunk megerősödik, biztosan vezethessem gyarapithassam az ügyet. Ezen tervvel kapcsolatban volt egy a missio számára egy nyomdának felállítása, melynek még ez évben meg kellett volna lenni. E tekintetben is az angol társakkal érintkezvén az itteni kormányhoz folyamodványt is adtam, be engedélyért, mely habár akkor megtagadtatott, ma semmi útban nem áll, hogy létesüljön. A nyomdát a dunafejedelemség legolcsóbb városában Ploesten, hol erre a helyiség is legalkalmasabb volt, a szándék hogy felállítom hol előny az is, hogy még más nyomda nincs. Mindezen 1 ervek és számitások ez idő szerint hátráltatvák én egyének hiánya miatt haza nem mehetvén. Azonban jó az isten! mind én mind az ügy megélünk, mig az Úr előtt kedvesek vagyunk, s lételünket munkálkodásunkat ő szent felsége jónak látja. Ez az istennél van ; minálunk pedig az, hogy a mely tervet egyszer jónak látunk a körülmények szerinti létesítésén törekedjünk! A hétköznapi dolgok és történetek elsorolásával vagy egyes egyházak mikénti helyzetévei nincs idő, hogy most részletek leírására bocsátkozzam. Minden egyház a már ismert irányban lassan-lassan halad, s lassan azért, mert nem néhány év de szinte egy életkor kelly mig egy egyház, mely oly mindenféle nézetű s erkölcsű egyénekből alapult mint az itteniekben csak valamennyire is virágzónak lesz mondható. S mennyi kellemetlenség van addig csak nem minden egyénnel és családdal, melyet az Urnák akarunk megtartani erről kimerítő tudósítást írni csaknem lehetetlenség ! Ploesti gyülekezetünket Nagy Pénteken az úri szent vacsorában is részeltetvén, mivel a keleti s nyugoti naptár szerint az ünnep most összeesett mivel csak magam valék oda siettem, hol a hitbeli erőtlenség még nagyobb, kijelentvén a ploesti atyafiak előtt, hogy már tőlök megvárom a körülmények tekintetbe vételét hitbeli csüggedés nélkül. Ugy is lön, ők bár szomorúan de megnyugodtak hogy a lelkileg éhezőbbeknek és szomjuhozóknak hirdessem az evangyéliomot. Én pedig egy hívemmel, mert ünnep előtti nap volt s ilyenkor a román szekeres az ünnepet otthon akarván tölteni útnak semmi árért nem indul: gyalog indultunk el oly céllal, hogy húsvét első napján a nyolc mértföldnyire lévő Buzón, másnap a 14 mértföldnyire eső Galacon s harmadik napján a közeli Brailában prédikáljam az urat, a ki feltámadott. Pár mértföldet gyalog menvén Isten rendelt egy alkalmatosságot, mely még az nap éjszakáján Buzóba szállított, hol másnap reggel az isteni tisztelet elvégezvén, postaszekéren következő nap délfeleig Galacon s harmadik nap Brailában voltam mindenütt a lelkek megnyugtatására hirdetvén az Istennek szent igéjét a halhatatlanság és örök életnek Krisztusban bebizonyult szent valóságát. Midőn e sorokat írom a test és lélekre nézve egyiránt fárasztó teendőket elvégezvén vissza Ploestre vagyok indulandó. Záradékul kellemes újság gyanánt örömmel