Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-18 / 25. szám

zése körül folytatott munkásságát, ugy hogy az egésznek a Diaskevastese még is csak Ezdrás marad. S ezzel befejezem második bibliai tanulmányomat. Az elsőben iparkodtam kimutatni, mikép keletkezett a szentség fogalma a bibliai iratokról és mikép kell uj világtudatunk szerint a szentirások ihlettségét érteni. A másodikban az ó-szövetségi kánon egyik legfontosabb részének keletkezési módját és ebből következőleg hiteles voltát kívántam feltüntetni. Kik e dolgokban jártasok, tudhatják, hogy mind a két tanulmányban csak a kérdés történelmi fejtegetésében követtem a járt utat, rnig a dolog érdemjét illetőleg egészen uj elméletet állítottam fel, és jelenkori gyarapodott ismereteinkhez képest a látkört tetemesen kiszélesítettem. Hazai tudományosságunk érdekében óhajtandó volna, hogy a kik hivataluk szerint főiskoláinkban e tanulmányokkal foglalkoznak,szólnának hozzá ésrostálnák meg dolgozatomat. Én szívesen megnyitom lapomat az e tárgyban teendő további tudományos vizsgálódásoknak és biztosítom az illetőket, hogy a dologhoz szóló legkeményebb bírálatnak is helyt adok. Pár nap múlva dolgozatom külön kötetben is megfog jelenni. Kapható lesz Osterlamm Károly könyvárus úrnál és általa minden hazai könyvkereskedőknél. Ára 80 kr. o. é. B a 1 1 a g i M ó r. A PAPI ÖZVEGYEK ÉS ÁRVÁK BIZTOSÍTÁSÁRÓL Nt. szerkesztő úr ! Örömmel olvastam e lapokban, hogy több e.megye lelkészi kara a papi özvegyek és árvák sorsának enyhítésére a legjobb igyekezettel törekszik, különösen, hogy minden becsületes módot elkövet, hogy özvegy-árvái pénztárt alapithasson. Innen indulva ki, célszerűnek látom e tárgyban keletkezett tervemet lapok útján közölni, hogy igy azt minden magyar protestáns lelkész megismerhesse és én is szerencsés lehessek ezen ügy épületéhez legalább egy tégla darabbal járulhatni. — Beadtam ezen tervemet ezelőtt négy évvel Pazonyban tartott e.megyei gyűlésre, hol felolvastatván, még csak körözésre sem méltatott. Ezt látva felkértem esperes urat a köröztetésre, a mit ő 1863-ik évi január 12-én kelt futó levelének negyedik pontja alatt ajánló szavak kíséretében meg is tett. — Az általam beadott terv, ugy a mint körözve volt itt következik: Nagytiszteletű s tekintetű egyházvidéki tanács! Tisztelt lelkészi kar! Szerencsétlenek érdekében szólalok fel, vajha ne lenne'k pusztában kiáltó szó, mint valék ugyan e tárgyban 16 évvel ezelőt*. — A protestáns papi szent hivatal még mindég tövises pálya, de mégis tisztességes kenyeret, holtig való élelmet ád hivatalnokainak, mig az özvegy pap-nék sorsa sötét, többször kétségbe ejtő. — Embernek legszentebb kötelessége az anyagi nyomor enyhitése> e hitben élvén nyújtom én be mostan jelen indítványomat, egyházmegyénkbe levő özvegy papnék s árvák helyzete enyhítését illetőleg: Igen, e tágyban már ezelőt 16 évvel akkori esperes Nagy Sámuel úrhoz adtam be egy tervet, mely az ő halála után ismét kezembe került, meg van az most is vajai lelkész Beressy József úrnál, ki azt e gyűlésre behozni megígérte, tessék elő kérni, megvizsgálni, ha mi jó van benne elfogadni, vagy félre tenni. Most a magyar biztosító társaságnál akarom én „az özvegy árvák jövőjét biztosítani, példával, mely legjobban hat, magam megyek elől, 400 osztr. frtot biztositok öt gyermekes apa lévén 51 éves koromba e pénztár számára, melyek halálom esetére a f.-szabolcsi papi özvegy árvái pénztár számára rögtön kifizettetnek. Reménylem lesznek kik követni fognak engemet, a szerint, a mint ki-ki Istentől vette az ajándékokat, s velem kezetfogva munkálódnak szívekhez oly közelálló özvegy árvák nyomora, sorsa biztos enyhítésére. Én részemről általadom az alapítványi oklevelet a pénztárnoknak, kötelezem is magamat annak évenkinti fizetésére, mely kifizetésről! nyugtát minden tavaszi gyűlésen be is adok. — Felkerem azért a t. lelkészi kart. 1. Hogy minden ki csak teheti (teheti pedig csak akarja) legalább 100 o. forintig tegyen biztosítást az özvegy árvák számára. 2. Hogy a mostani pénztárból tegyünk biztosítást 400 o. frtig egy ifju lelkész életére, alapjául, ha másként nem lehetne, fizessük az annáticumot kétszeresen. Felkérem 3. Hogy állandó törvényül fogadtassék el, hogy mindenki, mikor pappá leszen, 100 o. forintig tartozzék e pénztár számára biztosítani. Lelkész társaim! Ne legyen szavam futó csillag, mely nyom nélkül enyészik el, tegye sajátjává mindenki e szent ügyet, ne fösvénykedjék senki, ne mondja, neki nincs tehetsége, mert csak akarat legyen, igen kevés akad, ki ne volna képes egy kis önmegtagadással egy pár frtot erre juttatni. Azok pedig kik különösebben megvannak áldva Istentől, ne vonják félre magokat azon hiedelmökben, hogy családjoknak nincs rá szűkségök, mert ki tudhatja, hogy unokája bár kinek is, még nem papnak is, nem fogja-e ennek hasznát venni, gondolják meg különösen, hogy Isten oltára mellett áldattak meg azokkal, ne legyenek hát háládatlanok. Azt feleslegesnek tartom meg is említeni, hogykikí a maga családja jövőjéről is gondoskodjék, mihelyt pappá leszen ezer vagy kétezer forintig biztosítsa azt, mert a ki még erről is megfelejtkezik az az apostol szent Pál mondása szerint, a hitet megtagadta és a pogánynál alább való. Végre óhajtandó volna, hogy minden egyház, lelkésze, tanítója fizetését e társaságnál biztosítsa p. o. egy 30 éves embert biztositanának tízezer osztrák frtig — ki ha meghal, azonnal készen van örök időkre a lelkész s tanitó évenkinti fizetése, a lelkész számára 400, a tanítónak 200 osztrák forintig földje stolája mellett, vagy