Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-04 / 23. szám

máskor a vallás megnyugtató erejéről, maga a buzgó hitteljes lélek megfogja találni a hitnek leroskadástól megóvó karjait. Hisszük, hogy az ki másokat a szerencsétlenségek áradathabjai közt a vallás mentő sajkájához utalt, hiszszük, hogy ahhoz elküldendi isten a vallás vigasztalásainak mentő hajóját. Tudjuk, hogy az anyák legjobbikának fájdalma mély, mintha óriás magas hegy fekete széditő szakadásába lenéznénk. Imádkozzunk, hogy a sebzett szivü anyának adja az ég a hit szent keresztjét, ahhoz támaszkodjék, midőn előtte az elcsüggedés rémes mélysége feltűnik, midőn fájdalma mély mint tenger, keserve végtelen miként az ég. Istenem miért is oly rövid a jóknak élete, a mi kevés boldogság van az életben, mért múlik el oly hamar, miért oly hervadó az a virág, mit boldogságnak mond az emberi ajk ? Ott az ifjú koporsója mellett megdöbbentőleg éreztük, hogy ha van boldogság, hulló csillag, hervadó virág az, csak azért birjuk azt, hogy legyen mit elveszíteni! Mély gyász, siralom napja volt e temetés napja nemcsak a szülőknek, de mindenkinek, mert mindig nagy csapás, midőn az egyház a nemzet lelkes családaiból a legbölcsebb irányban, legmagasabb elvek közt nevelt ifjak halnak el, azok, kik hivatvák felvenni a nemes apáktól vitt cselekvés vezérzászlóját, kiknek nevükhöz családjok az egyház s a hon reményei fonódnak. A megboldogult ifjú temetésén roppant sokaság gyűlt egybe. Több megye tekintélyes egyénei siettek végtiszteletet tenni a szebb sorsra méltó jeles ifjúnak, a közrészvét balsamával, ha meggyógyitni nem is, legalább bekötni a vérző szülői, rokoni sebeket. Ott volt a gyászünnepélyen testületileg képviselve a soproni főiskolai ifjúság, az igazgató. Tanitóképezdénk növendékei leróták a tisztelet adóját megjelenésükkel azon ifjú iránt, ki soproni ifjúságunknak nemcsak meleg, mindenkitől forrón ölelt barátja, de a szegényeknek lelkes gyámolitója is volt. Vele jött tanitványival tanitóképezdénk igazgatója. A gyászünnepély nagyságát emelte a jeles egyházbeszéden kivül a soproni képezdei dalárda, mely a háznál s a temetőben megható, művészi énekével vonla magára a közfigyelmet. A sirnál T a m e r János soproni theolog. ifjú tartott a feledhetlen barát emléke felett bucsuhangokat, s jelesen kidolgozott mély érzéssel szavalt költemény a gyász kiséret osztatlan tetszésével találkozott. Ki kell emelnem általában soproni theologusaink kegyeletes részvétét a megdicsőült ifjú iránt, kik ünnepélyes díszben, részvét könyek közt kisérték a szeretett, feledhetetlen barát koporsóját. Alugyál ifjú csendesen sirod néma éjjelében, legyen álmod boldog a szülőföldi hantok alatt, áldásunk ott maradt szived felett emlékedet elhoztuk, élni fog sziveinkben ! Béke veled! Trsztyenszky Gyula. ESDŐ SZÓZAT. Nt. szerkesztő úr! Fájdalmas érzéssel terjesztem elő egyházam rendkívüli szerencsétlenségét, mely azt folyó hó első napján érte. E szélviharos napon ugyanis helységünkben tűz ütvén ki, templomunk, paplakunk melléképületeivel az emésztő lángok martalékaivá lettek. Templomunknak csak puszta falai maradtak; paplakunkban is az ajtókon, ablakokon betódult lángok majdnem minden éghető részt megemésztettek. Ily siralmas helyzetében fő vigaszt kölcsönöz egyházamnak a hazai protestáns nemes érzület, melynek hasonló esetben nem egy fényes példáját volt szerencséje szemlélni. Esedezem erre nézve kegyeskedjék becses lapjában tért engedni híveim segedelemért esdő szózatának; kiknek szívét mély keserűséggel tölti be azon szomorú állapot hogy istentisztelet tartás végett kénytelenittetünk a vallás méltóságával össze nem férő helyekre vonulni. Hitfeleim nemesebbjei! kiknek isten módot adott arra, hogy az ő dicsőségének támogatásához filléreitekkel járulhassatok, nyújtsatok segédkezet ezen kisded, ugyanazért nagy veszteségéből saját erejével kiemelkedni nem képes egyháznak; a mely midőn esdő szavának meghallgattatását őszinte bizalommal reményli, a legőszintébb hálával fog adózni kegyességetekért. Sebők Károly nagy-kinizsi ref, lelkész. HIRDETES. Csőd tanitói állomásra. A solti helv. hitv. egyh. megyében kebelezett szabadszállási egyházban a legnagyobb (IV-ik oszt.) fiu-tanitói, vagy úgynevezett rectori állomás megörülvén, arra ezennel csőd hirdettetik. Evi fizetése 1) lakás. 2) szabad fűtés — vagy a helyett 21 frt. 3) készpénz 115 frt 50 kr. 4) 90 véka búza. 5) 50 véka árpa. 6) minden tanítványtól 21 kr. tanpénz. —Ezen hivatalhoz van kötve a temetési énekszolgálat is, melyért a stóla: 1) énekszós halottól 42 kr; 2) imádságos-, vagy prédikációstól 1 frt. 3) Búcsúztatóért 2 frt. Kik ezen állomásra folyamodni kívánnak, bizonyítványaikkal támogatott folyamodványaikat f. évi junius 15-kéig adják be az egyháztanácshoz címezve. Kelt Szabadszálláson 1865. május 21-kén. Szász Károly lelkész. 2—2 Deli József gondnok. TARTALOM: A főiskolák és egyház közötti viszony. IV. (Folyt-) — Bibliatudományi tanulmányok. — I skolaügy: A ref. egyházi énekek nyitási ügyében. — Könyvismertetői: Mennyiségtan. — Strauss F. D. Das Leben Jesu, für das deutsche Yolk bearbeitet. — Tárca: A bukuresti ev. ref. egyház félszázados ünnepélye máj. 2—14. 1856. — Esdeklés. — Halálozás. — Esdő szózat. — Hirdetés. Feleló's szerkesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór. Pest. Nyomatott Engel és Mandellonál. (Egyetem-utea 2. BE.)