Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-04 / 23. szám

szentírást a szentlélek diktálta tollba, még pedig nemcsak vallási tartalmát tekintve, hanem nyelvezetét is betűről betűre. Nem tartozik egyenesen ismertetésünk körébe az ily módon megállapított ihletési fogalom tüzetes tárgyalása, s annálfogva csak röviden említjük meg, hogyannak jogosulatlan és képtelen volta hazai theol. irodalmunkban is kellőleg ki van már mutatva. (Lásd dr. Ballagi Prot. Egyh. Lap 1864. 48 s köv. tesz úgyszintén dr. Szere m 1 e i CT. Vallást. 96—111. II.) Nem azt mondjuk ezzel, hogy nincs isteni ihletés. Sőt inkább, a keresztyénség eredete okvetlen isteni sugallást feltételez mindazokról, kik a szenttörténelem korszaka alatt, a vallásalapitás nagy müvében belső ösztön szerint szóval vagy tollal maradandólag befolytak. Hanem az ihletés fogalma tetemesen átalakul, a mennyiben távol minden babonás képzetektől, ugy gondoljuk azt, a mint isten örök méltóságával s az emberi szellem önállóságával legjobban összeegyeztethető. Ballagi e tekintetben fontos szolgálatot tett a tudománynak, midőn az ihletés fogalmát inductio utján kifejté és megállapitá. Szerinte ,,minden a mi az emberiség általános szellemiségéből benső szükségességgel foly, isteni eredetű, s mint ilyen midaddig örök törvények szerint, mintegy ösztönszerűleg fejlődik, mig csak a reflexió hozzájárulása által az ember véges gyarlósága alá nem esik A vallás az emberi szellemnek szintoly lényeges tulajdona és szintúgy szükségesképi, általános, mint a gondolkodás a nyelv; . . . . eredete szerint isteni és emberi egyiránt. És valamint a nyelvekre nézve az isteni gondviselés bölcsen ugy intézkedett, hogy az emberiség minden lelki erejét mindenek előtt szellemi életfejlődése e legszükségesb tényezőjének megalkotására közzpontositsa s azt örök időkre megállapítsa ; ugy szintén a vallások alakulása is mint anticipatiója a társadalomban létesítendő erkölcsi világrendnek vagy Isten országának, a történelmi fejlés elejére esett. Mindaz, a mi a társadalmi rendben, erkölcsben és törvényben isteni, mi azoknak szellemi alapját képezi^ a vallás symbolizálásiban észlelhetőbb kifejezést nyervén, isteni rendszerinti életnek lesz rugójává, igy válik leghathatósb eszközzé arra nézve, bogy a társadalom a maga céljait minél biztosabban valósithassa." E nézet folytonosnak vallja a kijelentést, az ihletést ,',az istenire irányzott minden szellemmunkásságban" feltalálhatónak tartja, a nagy költő ama szavai szerint: „Alles Höchste kommt von Oben," s e mellett meggyőző erővel emeli ki, hogy „nem az a hibás felfogás, mely a szellemiség terén az istenit kapcsolatba hozza az emberi munkássággal, hanem az, mely a szorosan vett vallás terén kivül az isteni munkásságnak helyet nem enged, és a világot istentelenné teszi csak azért, hogy a maga képzeleteit túlvilági ténynyei vehesse körül" (i. h. 50. sz.). S z e r e m 1 e í Samu. (Folyt, köv.) TÁRCA. A BUKURESTI EV. REF. EGYHÁZ FÉLSZÁZADOS ÜNNEPÉLYE máj. 2—14. 1865. 1815. május 2 —14-ike amaz örökre emlékezetes nap mikor a bukuresti ev. ref. egyház áldott emlékű alapitója nt. S ü k e i Imre a legelső magyar istenitiszteletet tartotta az itteni evangyélmi testvérek akkori kisded templomában, melyet ma iskolának használunk, felépülvén a diszes uj luth. templom 1852-ben. Egyházunk napló irója e nevezetes napot ezen egyszerűen megható szavakkal jegyezte fel: „Boldog nap, melyen legelőször tetszett fel ez idegen földön sz. vallásunk és magyar nemzetiségünk fényesen ragyogó csillaga ! Hogy mennyire nevekedett félszázad alatt az egyesült fejedelemségekben az evangyéliomi hitünk és nemzetiségünk mustárfája, örömmel fogja ezt olvasni ez ünnepély leírásából a t. olvasó. A diszes bukuresti ev. ref. uj templom, — mely belölről egy uj szószék és uj orgonán kivül Isten segedelmével készen van — a konfirmációi tanításra feljáró 26 növendék által e napra a legizletesb csínnal volt felkoszorúzva. Az iskolás gyermekek és az iparos egylet énekes tagjai hetek óta készültek Teleki Sámuel tanitó vezetése alatt, válogatott egyházi és nemzeti négyes énekekre. Gyönyörű májusi reggelre viradtunk, a templom elibe állított zöld gályákból készült s koszorúkkal ékített diadalkapu, a zöldséggel bekerített templomudvar, az idegenekkel is tudatta hogy valami rendkívüli innepe van ma egyházunknak. Az innepély pontban féltized órakor kezdődött. Az Urháza rögtön zsúfolásig megtelt különböző nemzetiségekhez tartozó buzgó hívekkel. Legelőbb fennállóul az egész gyülekezet által énekeltetett: „Terólad zeng dicséretünk" ezután pedig: „Örvendj Krisztusnak országa." Legelőbb magyarul imádkozott a missio vezetője t. Czelder Márton úr alapigékül vévén Máté 5 r. 16. — Fejtegette miként kell fényleni a keresztyén embernek benn az Ur házában és kiin az életben, Utána a dalárda énekelte: ,,Szálj reánk sz. lélek Isten" mialatt szószékbe lépett e sorok irója és prédikált román nyelven a 126. zsoltár 3-verse alapján s beszédét rövid hálaimával végezte be szintén romannyelven, utána helybeli luth. prédikátor t. B r u s z Márton beszélt németnyelven a két prot. felekezet közötti egyetértés üdvös voltáról. T. Nagy József pitesti lelkész helyett szolgált mint a ki tudatta egyházunkkal hogy a pitesti iskola miatt egy napra sem képes állomását elhagyni. T. Brusz urat szintén a harmónia működése alatt t. V i n c z e Dániel ploesti lelkész úr váltotta fel és beszélt a legszabatosabb kiejtéssel francia nyelven Máté 21, 42 v. vévén alapul. Szép kiejtése és vonzo előadásával teljesen megnyerte francia hallgatóit, kik az itteni fegyvergyárból szép számmal jelentek meg. T. Vineze urat ismét e sorok irója váltotta fel berekesztvén az innepélyt egy magyarul mondott hálaimával, s egyszersmind türelemre hiván fel a sz. gyülekezetet, mig két alkalmi költemény el fog szavaltatni az Úr asztala elől. Egyik költeményt irta t. Czelder M. úr, szavalta t. Vineze úr nagy hatással, kinyomtatta Brailán T. Csike úr, áruitatott a szászkuti egyház javára, melynek lelkésze t. M á r k Mózes úr is jelen volt az innepélyen. A másodikat irta és elmondta Sáska Róbert, szép költeményeiről és csinos szavalásáról itt általánosan nagyra becsült ifjú hazánkfia. Ezekután a Hymnus éneklése alatt oszlott szét a gyülekezet, délután egy órakor, kebelében vivén mindenki e nagy nap édes emlékét s azon örömnyilatkozatot, miszerint minden nemzet és felekezet fia teljes megelégedéssel hagyta el az Isten sz. házát. Az innepélyre következett ebéden lelkes pohárköszöntések emeltettek mind azokért kik lelkes tényezői annak, hogy hitünk és nemzetiségünk itt a külföldön is virágozhasson. Hétfőn majálisa levén az iskolás gyermekeknek a szabadban, itt ismét azon édes reménynyel mulattunk, hogy Isten a benne bízókat külföldön is megtartja a haza számára mind örökre. Az elmondott egyházi beszédeket S z ő 1 1 ő s i József az egyház uj fŐ-gondnoka saját költségén kifogja nyomatni a toronyépi-