Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-05-27 / 22. szám
hogy az elérhetési feltételek is (az akarat és a cél ismerete) adva legyenek mindenkire nézve. A cél nem lehet esetleges, kivülr'ől származó történeti tudalom, hanem szükségképeni eszmetudalomnak kell lennie, mit önmagában mindenki megtalálhat. Ide céloz S p i n o z ának azon mély értelmű nyilatkozata, hogy a boldogságra neiyi okvetlen szükség Krisztust test szerint ismerni, ámde istennek azon örök fiára, t. i. az isteni bölcseségre nézve, mely minden dologban s különösen az emberi kedélyben nyilatkozik s főkép nyilatkozott Jézus Krisztusban, másként áll a dolog. Nélküle bizonyára, senki sem juthat el a boldogságra, mert csupán ö tanit meg arra, hogy mi az igaz és a hamis, mi a jó és a rosz. S p i n o z ához hasonlag Kant is megkülömbözteté Jézus történeti személyétől az istennek tetsző emberiségi eseményt, mely az emberi elmébe van beoltva. S a fődolog nem az, hogy ezen ideál létezését valamely tökéletes ember képében tudjuk vagy elhígyjük, hanem „csupán az, hogy szem előtt tartsuk, ránk nézve kötelezőnek elismerjük s hozzá hasonlók lenni igyekezzünk. Ezen megkülömböztetése a történeti Krisztusnak az eszményitől vagyis az embernek az emberi elmébe oltott eszmeteljétől, a milyennek t. i. neki lennie kell, s az üdvözitő hitnek előbbiről ez utóbbira ruházása: az ujabbkori szellemfejlődés elutasithatlan következménye.'1 , A Krisztus-vallásnak emberiségi vallássá fejlesztése, mire korunk minden nemesebb törekvései irányulvák, teljességgel nem elszakadás a keresztyénségtÖl s kisebbítése Krisztusnak. Az emberiségi eszményt ugyanis nem készen kapják az emberek, hanem annak valamint más eszmének is csak alapzata van lelkökbe n, melyen tovább tapasztalás útján fejlődik. ,,A római az embert, a minőnek lennie kell, máskép gondolta, mint a görög, a zsidó másként mint ez a kettő, a görög Socrates után másként, s elvitázhatatlanul tökéletesebben mint. azelőtt. Minden erkölcsileg kiváló egyén, minden nagy gondolkodó, ki az ember cselekvő lényét tűzte ki vizsgálódásai tárgyául szűkebb vagy tágabb körben közreműködött azon eszme tisztára hozatala, kiegészítése és továbbfejlesztése érdekeben. Az emberiségi eszmény ezen továbbfejtöi közé már Jézus mindenesetre első sorban áll. 0 vitt át abba olyan vonásokat, melyek azelőtt nem voltak meg benne, vagy csak fejletlen állapotban hagyattak, más vonásokat korlátok közé fogott, melyek az eszme általános érvényének útjában állottak, a vallásos felfogás által, melyet felöle megállapított, magasabb felavatást adott annak, az ön személyében lett megtestesités által a legélénkebb melegséget öntötte abba, mig a vallási társaság, mely tőle származott, ezen eszménynek az emberiségnél a legszélesebb elterjedést szerezte meg. ..... De bármily magasan áll is Jézus mindazok közt kik tisztábban és világosabban kiábrázolták az emberiségnek azt a mivé lenni kell, mindazáltal ő e tekintetben sem első, sem utolsó, hanem valamint Izraelben és Hellasban a Granges és Oxus mentiben elődei voltak, azonkép nem maradt utódok nélkül sem, annyival kevésbé mert utólagosan amaz eszmény jobban kifejtetett, tftferKo oldalulag kiképeztetett, s a benne uralkodó különböző elemek egymással helyesebb súlegyenbe hozattak. Tagadhatatlan, hogy ezen a példányképen, melyet Jézus tanításaiban és életében felmutatott egynémely részek teljes kiképzödöttsége mellett mások csak gyöngén körvonalozva vagy épen teljességgel meg sem jelölve maradtak. Teljesen ki van képződve mindaz, a mi Isten és a felebarátok szeretésére, az egyházi szív- és élettisztaságra vonatkozik, de az ember élete a családban azon tanítónál, ki maga sem volt családos ember, háttérbe szorult, viszonya az állammal szemben merőben szenvedőlegesnek tűnik fel, a keresménytől nemcsak magára nézve hivatása tekintetéből fordult el, hanem észrevehetőkép idegenkedett is, sőt látkörén mind az teljesen kívül esik, mi a művészetet s az élet szép élvezeteit illeti." E lényeges hiányokat másunnan szükség kipótolni, s ki is lehet a legjobban, hogy ha azt a mit Jézus adott emberi dolognak tartjuk, mely a továbbfejlesztést eltűri sőt szükségeik „De hogyha Jézust ugy fogjuk fel, mint Istenembert, mint istentől az emberiség közepébe beállított általános és kizárólagos érvényű példányképet, akkor természetesen merőben le kell mondanunk e példánykép kiegészítéséről, egyoldalúságát és tökéletlenségét szabálylyá kell tennünk, s magunkat az emberi munkásság mindazon részeivel szemben, melyek benne képviselve nincsenek, elutasitólag vagy legjobb esetben csupán külsőleg köteiezettekül kell viselnünk. Sőt hogyha a Jézustól felállított erkölcsi példánykép mellett és felett ő maga istenemberül megmarad, kiben hinni kell ama példánykép elismerése mellett és felett is kötelességből s mert az boldogságunk feltétele: ez által ciZ, S mitől épen minden függ, másodrendüségre alacsonyittatik, s az erkölcsi nagyság a maga teljes munkásságában megbénittatik, s az erkölcsi kötelességek is, melyek érvényüket csupán onnan nyerhették, hogy az emberi lény természetében gyökereznek, tényleges isteni parancsok álfényébe leendnek helyeztetve. Ennélfogva az itész azon meggyőződésben van, hogy teljességgel nem követ el szentségtörést, sőt jó és szükséges munkát cselekszik, midőn mindazt félretakaritja, mi Jézusból emberfeletti lényt csinál, úgy mint valami jóhiszemű, eleintén tán még jótékony, de az idők folytában ártalmas, jelenleg pedig épen veszedelmes tévelyt (Wahn), a történeti Jézus képét összeállítja a maga mesterkéletlen egyszerű vonásaiban, a mennyire még lehetséges, — lelke üdvessége tekintetében pedig utasítja az emberiséget az eszményi Krisztushoz vagyis azon erkölcsi példányképhez, melyen a történeti Jézus főbb vonásokat derített ugyan először világosságra, de a mely azért alapzatában nemünknek ép ugy átalános hozománya vala, valamint hogy továbbfejtése és tökéletesítése is merőben az Összes emberiség feladata és munkája." (621 — 627. 11.). III. Igy végződik a nevezetes könyv, melynek eszmemenetét az eddigiekben röviden ismertetni törekedtünk. Volt PÁPA SS $
