Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-27 / 22. szám

tetteket vitt végbe a látható világban ; de hogy ki volt ő, ininő szellem lelkesítette, teljesen ismeretes. Ezen ismeret forrása a keresztyénség története Páltól kezdve napjainkig. Vizsgáljátok meg mi a keresztyénség szelleme, s ismeritek Jézus szellemét. Ha ott kell a keresztyén vallás hatalmát, nagságát, áldásthozó működését legtisztábban szemlélni, hol az ember a világot kerüli és a testet megfeszíti, — akkor Jézus aseeta, a barátélet atyja volt. Ha ott látjátok a keresztyénséget teljes fényében, hol a lelkiismeretet a papnak adták át, és a hol aggódva ragaszkodnak a betühez, ott Jézus egy farizeus, a törvény heves védője volt, ki inkább elnézé, hogy az ég és a föld elmúljék, hogysem egy jóta, egy cikk a törvényből elveszszen. Ha az az igaz keresztyén, ki a másként gondolkozót elátkozza, s az állam, vagy a közvélemény hatalmát igyekszik ellene lázítani, akkor Krisztus egy szűkkeblű zsidó volt, ki Ábrahám ivadekain kivül minden népet ebnek nézett, melynek nem illik a gyermekek kenyerét vetni. De ha Pál — mélyebben hatolva a mester szellemébe, mint a többi apostol — hirdeti a pogányoknak az evangyeliumot és a Krisztust, ki a törvény jármát levette a7 emberek vállairól; ha keresztyén szó ez, hogy „isten nem személyválogató, hanem mindenki kedves előtte, ki őt féli s igazságot cselekszik," ha a nagyszavak ,,eijö az óra, és az most vagyon, mikor az igaz imádók imádják az atyát lélekben és igazságban, mert az atya ilyeneket keres, kik őtet imádják. Az isten lélek, és a kik őtet imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják" — méltók, hogy minden keresztyén templom homlokzatán helyet foglaljanak ; ha a keresztyénség szellemét ott érezzük, hol az isten iránti szeretet a felebaráti szeretetben nyilvánul, hol mindent felkeresnek, mi tiszta és szeretetre méltó, minden jól hangzik, mi az ember életét szebbé, szerencsésebbé, jobbá teheti: akkor a Krisztus szelleme az igaz vallás, az igazi erény szelleme. — Akkor az volt Jézus célja, hogy az erkölcsös és vallásos életet az emberben felébreszsze, a sziv érzelmeit megtisztítsa, a mennyet a földre hozza s az isten országát az emberek közt megalapítsa. Akkor ö nem azért élt, hogy istenről egy uj képzetet terjeszszen, hanem hogy a vallást komoly dologgá, a sziv és az élet tulajdonává tegye. Im ezen úton Jézushoz méltóbb képet adhatunk, mint Renan, Nem mint ábrándozó, nem mint az élet legszebb é« legnemesebb élveinek és viszonyainak szétrombolója áll ö előttünk ; hanem mint egy fennkölt szellemű ember, kiből egy a világot tökélyesitö erő áradott szét, és ki először biztosított győzelmet azon meggyőződésnek, hogy az egy isten mindenek atyja, s az emberek mindnyájan testvérek. Es nem lenne-é ránk nézve végtelenül becsesebb Jézust igy ismerni, mint csudatévőt tisztelni? Ha a csudákban kétkedni nem lehetne, akkor is az a fődolog, sőt az egyetlen szükséges tudni való, hogy mi a keresztyénség, mi a Krisztus most ránk nézve ; s ez soha sem függhet attól, mi ezelőtt századokkal történt. Jézus ránk nézve semmi esetre sem a csudatévő többé, hanem a nagy isteni követ, kinek szavai életünkben irányadók; ránk nézve nem csendesíti le többé a tenger hullámait, nem támaszt halottakat, de most is bizonyságot teszen nekünk az atyáról, hirdeti az istenországának törvényét — a szeretetet; ránk nézve nem létezik más csudatévő erő, mint az ő szelleme, mely mindenütt, hova behatol a roszat megsemmisíti, s a kegyes élet gyümölcseit felnöveli. Es az a mi megmaradt, a mi a keresztyénség most, és a mi maradni fog, becsülésünkben sokkal magasabb fokon áll, mint az, mi — ha valaha mégis történt volna — már rég elmúlt. Talán ezután is megfogják tartani előttetek a csudák azon nagy becset, melylyel már előttem nem bírnak ; de a felől bizonyos vagyok, hogy a keresztyénségben nem nézitek többé fődolognak. Mert ha valaha ugy nyilatkoznátok: „Mi nem azért tiszteljük Jézust, mert az istent mint atyát, a felebarátot mint testvért ismertette meg, hanem azért borulunk előtte térdre, mert a vizet borrá változtatta s a tengeren járt/' — akkor jogom lesz ugy Ítélni rólatok, hogy értelmetek nem fogékony az igazság iránt, s szívetek minden kegyeskedő beszédetek dacára, csak az érzékihez ragaszkodik." Az orthodoxusok egyik irány ellen sem intéztek annyi támadást, mint Opzoomeré ellen; az igaz, hogy ők is innen kaptak legtöbbet. Dogmatikusok, kik szüntelen azzal foglalkoznak, hogy a dogmákat bizonyítgassák, uj, eredeti alakban fejezzék ki s egymással összefüggésbe hozzák; épen mint hajdan azok, kiket a nagy és kis parancsolatok gondja nyugtalanított — nem lehetnek egy dogmával megelégedve. „Un seul dogme — igy ir egy orthodoxus — n'est ce pas bien peu ? Robespierre, qui était un grand simplificateur dans son genre, ne pensait pas qu'on pút fairé une religion á moins de deux dogmes. Amoindrir, mutiler le Christianisme, le réduire á quelques généralités á quelques lieux communs, sur la paternité universelle de Dieu, sur l'amour de Dieu et Pamour du prochain, sur le désir que nous devons tous éprouver d'imiter l'idéal de sainteté et de charité que Jesus-Christ nous offre, lieux communs relevés par des phrases sonores et de brillantes images, viola le moyen par lequel les predicateurs (főként Reville, ki ellen a könyv intézve van) dont je parle, se flattent de gagner des miliers d'hommes á la cause de l'Evangile." *) Erre Opzoomer azt feleli: „Minden igaznak, nagynak ismertető jele az egyszerűség. A nehézkedés törvénye, melynek a természetben minden alá van vetve, mily kevés szavakra szorul, hogy érthetővé legyen! Igy van az erkölcsi életben is. Az alapigazság minél rövidebb, minél egyszerűbb, annál jobb, annál könynyebben bevésődik a szívekbe. Az egész törvény be-*) Poulain. p. 22, 199.