Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-20 / 21. szám

ISKOLAÜGY. PÁR SZÓ A „NÉPISKOLAI KÖZLÖNY" ÜGYÉBEN. „A ref. egyetemes tanügyi-bizottmány, hogy a nép­iskolai ügy lehető elébb vitele végett mindent megte­gyen, célszerű iskolai könyvek létrehozásán felül' „Nép­iskolai Közlöny" megindítását hozta javaslatba a komá­romi jegyzőkönyv 25. pontjában." Örömmel olvastam a „Prot. Lap" 16-ik számában ezen idézett szavakkal kezdődő cikket; mert abban prot, vallásunk egy uj életágának fakadó bimbaját lát­tam, s egyszersmind azt, hogy vannak áldozni kész hon­fiaink, a kik népünk műveltségének emelésére készek munkálni ugy anyagi mint szellemi erővel. Éljent kiáltok e nemes ügyért buzgolkodó honfiaknak, s csak arra aka­rom őket figyelmessé tenni, hogy tüzes előretörekvésük­ben hivataltársaiknak nagy részét (álomba merülve) visssafelejtették. Először lelkész és tanitótársaikat kell a dolog állása és hasznossága felől felvilágosítani, mert nagy részének a felvilágosításra teljes szüksége van; a mennyiben a most létező „Prot. Lap"ot sem járatják; pedig beláthatták volna már eddig : hogy ha a kereske­dőknek, iparosoknak, kézműveseknek, földmivelőknek, saját szakközlönyeikre szükségök van, akkor talán egy papnak is jó volna az Egyházi és Iskolai lapot olvas­gatni. Ez emiitett lapot — a mint az előfizetők számá­ból kitűnik — a magyarországi prot. lelkészek egy ötöde sem járatja, noha becsületbeli kötelessége volna minde­gyiknek járatnia. S ha már a saját hivatalának a szak­közlönyét sem pártolja, abból bátran "következtethetjük, hogy az irodalom más közlönyeit sem fogja nagyon ápolgatni. Mit csinál már most az ilyen ember egész éven keresztül ha még lapot sem olvas. Aztán hogy bá­mulnak, ha valaki azt lobbantja szemökre, hogy el­maradtak ?! Magyarázzák meg előbb a neme s lelkű lelkészek és tanitók, lelkész- és tanitótársaiknak, hogy mily hasz­nos szaklapokat olvasni, s hogy minden mesterembernek' meg kell lenni a maga szerszámjának, s hogy igy a pap­nak és tanítónak is szüksége van a napi sajtó olvasására, hogy hivatalában annak kívánalmai szerint megállhas­son. Annál könnyebben tehetik pedig ezt a nemeslelkü tanítók, minthogy már gépeink is vannak a tanítás kön­nyítésére, pl. a számoló gép, s aztán meg a tanítandó lelkészuraknak egy kis előkészületük is van hozzá, t. i. 12 iskolai osztály elvégzése. Magyarország összes prot. lelkészeinek és tanítóinak (néhány százat kivéve; ennyi lehet a „Prot. Lap" előfizetőinek száma) szüksége van a magyarázatra (A mi megmérhetlen gyalázat.). Ha eb­beli fáradságok gyümölcsöző lesz, akkor aztán elhisszük hogy érdemes lesz egy „Népiskolai Közlönyt" megin­dítani. Járay József. SZERÉNY HANGOK A „NÉPISKOLAI KÖZLÖNY" ÜGYÉBEN. Ki korunkban a népnevelés okszerű küzdelmeit ér­dekeltséggel kiséri; — ki annak legközelebbi múltját,je­len állásával mérlegezni nem rest; — lehetlen — hacsak kicsinyítő üvegen nem néz, be nem látni annak, hanem nagy is, de mindenesetre korszerű vívmányait. A népnevelés ugarföldén, most mindenütt élet, mozgás, haladás és emel­kedés szemlélhető. Tisztultabb izlés, fejlettebb fogalom, bővebb ismeret terjeszti sugarait. Az eszmék sokasága más eszmék sokaságát szüli, melyek a gyakorlati élet fel­színén, egymással saját életükért küzdenek. Annyi az uj rendszer, annyi a tanítás s eszme, hogy mi szegény fa­lusi népnevelők elvesztjük magunkat a tömkelegbe, nem tudjuk helyes tapintattal megválasztani a művészt a kon­tártól, — nem tudjuk eltalálni az irányt, melyhez szilár­dak, — nem a szót, melyhez hivek maradhatnánk. Szi­vünk ösztönszerű vágya s lelkünk epedő óhaja késztet bennünket keresni egy világító tornyát, mely a kétség hab torlaszai közt, kijelölje a biztos utat, keresni egy ke­zet, mely mesterileg megmutassa, mint kell a közművelt­ség szent templomának alapját minél szilárdabb talapra fektetni. Es épen egy ily régen várt vezércsillag kezd a ne­velés hajnalodó egén feltűnni a ,,N é p i s k o 1 a i Közlöny" alakjában melynek tartalomdús prog­rammját a „Prot. E. és I. lap" 16-dik száma közié. Hozsánna kiáltással üdvezeljük e feltűnő vezércsil­lagot pályánk borongós ösvényén, s alig várva a percet, hogy a születendőt keblünkre ölelhessük ! De minő elen­tétek! Tiszt. Simon Sámuel szútori lelkész úr a „Prot. E. és I. Lap" 17. sz. közlött cikkében bár sok igazat mond is — de még ís túlan idő előtt húzta meg a még létre sem vergődött csecsemő felett a lélekharangot, mondván; „Ha külön szakadunk (t. i. gymnázium — és akadémiá­tól) két iskolai lapnak kell lenni, — s ez annál örvende­tesebb jelenség lenne egyházunk, egyházi irodalmunk éle­tében .... csakhogy az egyik okvetetlenül megbukik mint meg bukott falusi tanítóink nem kis szégyenére 1860-ban és 61-ben a „Néptanítók könyve"' és az „Is­kolai lap." En ez ügy iránti buzgó szeretetből származó kis hiszemüségre csak a mondó vagyok, — hogy az idővi­szonyok és körülmények határozzák meg leginkább, bár minemű szellemi, vagy anyagi vállalatnak biztos, vagy ingadozó jövőjét. Talán az idézett „Néptanítók könyve" megbukásának oka is inkább ezekben, mint a falusi ta­nitók részvétlenségében keresendő. Jelenben más az idő — más a körülmény. A legközelebb lefolyt 4—5 év uj korszakot képez a népnevelés naptárában. „Más faj ál­lott a kimúlt helyébe, — a már csak névben él s többé nincs jelen." Most minden e téren működő munkásnak tenni és haladni kell, mert a mondat szerint „ki nem tesz, és nem halad, vagy elmarad vagy eltiportatik." Most a

Next

/
Oldalképek
Tartalom