Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-20 / 21. szám

ISKOLAÜGY. PÁR SZÓ A „NÉPISKOLAI KÖZLÖNY" ÜGYÉBEN. „A ref. egyetemes tanügyi-bizottmány, hogy a népiskolai ügy lehető elébb vitele végett mindent megtegyen, célszerű iskolai könyvek létrehozásán felül' „Népiskolai Közlöny" megindítását hozta javaslatba a komáromi jegyzőkönyv 25. pontjában." Örömmel olvastam a „Prot. Lap" 16-ik számában ezen idézett szavakkal kezdődő cikket; mert abban prot, vallásunk egy uj életágának fakadó bimbaját láttam, s egyszersmind azt, hogy vannak áldozni kész honfiaink, a kik népünk műveltségének emelésére készek munkálni ugy anyagi mint szellemi erővel. Éljent kiáltok e nemes ügyért buzgolkodó honfiaknak, s csak arra akarom őket figyelmessé tenni, hogy tüzes előretörekvésükben hivataltársaiknak nagy részét (álomba merülve) visssafelejtették. Először lelkész és tanitótársaikat kell a dolog állása és hasznossága felől felvilágosítani, mert nagy részének a felvilágosításra teljes szüksége van; a mennyiben a most létező „Prot. Lap"ot sem járatják; pedig beláthatták volna már eddig : hogy ha a kereskedőknek, iparosoknak, kézműveseknek, földmivelőknek, saját szakközlönyeikre szükségök van, akkor talán egy papnak is jó volna az Egyházi és Iskolai lapot olvasgatni. Ez emiitett lapot — a mint az előfizetők számából kitűnik — a magyarországi prot. lelkészek egy ötöde sem járatja, noha becsületbeli kötelessége volna mindegyiknek járatnia. S ha már a saját hivatalának a szakközlönyét sem pártolja, abból bátran "következtethetjük, hogy az irodalom más közlönyeit sem fogja nagyon ápolgatni. Mit csinál már most az ilyen ember egész éven keresztül ha még lapot sem olvas. Aztán hogy bámulnak, ha valaki azt lobbantja szemökre, hogy elmaradtak ?! Magyarázzák meg előbb a neme s lelkű lelkészek és tanitók, lelkész- és tanitótársaiknak, hogy mily hasznos szaklapokat olvasni, s hogy minden mesterembernek' meg kell lenni a maga szerszámjának, s hogy igy a papnak és tanítónak is szüksége van a napi sajtó olvasására, hogy hivatalában annak kívánalmai szerint megállhasson. Annál könnyebben tehetik pedig ezt a nemeslelkü tanítók, minthogy már gépeink is vannak a tanítás könnyítésére, pl. a számoló gép, s aztán meg a tanítandó lelkészuraknak egy kis előkészületük is van hozzá, t. i. 12 iskolai osztály elvégzése. Magyarország összes prot. lelkészeinek és tanítóinak (néhány százat kivéve; ennyi lehet a „Prot. Lap" előfizetőinek száma) szüksége van a magyarázatra (A mi megmérhetlen gyalázat.). Ha ebbeli fáradságok gyümölcsöző lesz, akkor aztán elhisszük hogy érdemes lesz egy „Népiskolai Közlönyt" megindítani. Járay József. SZERÉNY HANGOK A „NÉPISKOLAI KÖZLÖNY" ÜGYÉBEN. Ki korunkban a népnevelés okszerű küzdelmeit érdekeltséggel kiséri; — ki annak legközelebbi múltját,jelen állásával mérlegezni nem rest; — lehetlen — hacsak kicsinyítő üvegen nem néz, be nem látni annak, hanem nagy is, de mindenesetre korszerű vívmányait. A népnevelés ugarföldén, most mindenütt élet, mozgás, haladás és emelkedés szemlélhető. Tisztultabb izlés, fejlettebb fogalom, bővebb ismeret terjeszti sugarait. Az eszmék sokasága más eszmék sokaságát szüli, melyek a gyakorlati élet felszínén, egymással saját életükért küzdenek. Annyi az uj rendszer, annyi a tanítás s eszme, hogy mi szegény falusi népnevelők elvesztjük magunkat a tömkelegbe, nem tudjuk helyes tapintattal megválasztani a művészt a kontártól, — nem tudjuk eltalálni az irányt, melyhez szilárdak, — nem a szót, melyhez hivek maradhatnánk. Szivünk ösztönszerű vágya s lelkünk epedő óhaja késztet bennünket keresni egy világító tornyát, mely a kétség hab torlaszai közt, kijelölje a biztos utat, keresni egy kezet, mely mesterileg megmutassa, mint kell a közműveltség szent templomának alapját minél szilárdabb talapra fektetni. Es épen egy ily régen várt vezércsillag kezd a nevelés hajnalodó egén feltűnni a ,,N é p i s k o 1 a i Közlöny" alakjában melynek tartalomdús programmját a „Prot. E. és I. lap" 16-dik száma közié. Hozsánna kiáltással üdvezeljük e feltűnő vezércsillagot pályánk borongós ösvényén, s alig várva a percet, hogy a születendőt keblünkre ölelhessük ! De minő elentétek! Tiszt. Simon Sámuel szútori lelkész úr a „Prot. E. és I. Lap" 17. sz. közlött cikkében bár sok igazat mond is — de még ís túlan idő előtt húzta meg a még létre sem vergődött csecsemő felett a lélekharangot, mondván; „Ha külön szakadunk (t. i. gymnázium — és akadémiától) két iskolai lapnak kell lenni, — s ez annál örvendetesebb jelenség lenne egyházunk, egyházi irodalmunk életében .... csakhogy az egyik okvetetlenül megbukik mint meg bukott falusi tanítóink nem kis szégyenére 1860-ban és 61-ben a „Néptanítók könyve"' és az „Iskolai lap." En ez ügy iránti buzgó szeretetből származó kis hiszemüségre csak a mondó vagyok, — hogy az időviszonyok és körülmények határozzák meg leginkább, bár minemű szellemi, vagy anyagi vállalatnak biztos, vagy ingadozó jövőjét. Talán az idézett „Néptanítók könyve" megbukásának oka is inkább ezekben, mint a falusi tanitók részvétlenségében keresendő. Jelenben más az idő — más a körülmény. A legközelebb lefolyt 4—5 év uj korszakot képez a népnevelés naptárában. „Más faj állott a kimúlt helyébe, — a már csak névben él s többé nincs jelen." Most minden e téren működő munkásnak tenni és haladni kell, mert a mondat szerint „ki nem tesz, és nem halad, vagy elmarad vagy eltiportatik." Most a