Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-05-20 / 21. szám
„A vallás nem egyéb, mint azon kedélyhangulat (gemoeds stemming), mely az embert eltölti, midőn ezen hittől mélyen át van hatva." *) Ha figyelembe veszszük azon körülményeket, melyek a bün kezére dolgoznak, s egyszersmind szem előtt tartjuk, mik szabadithatnak ezektől meg: az erény segédeszközeit fogjuk megismerni. A bünt elősegíti a mi gyengeségünk, és a szabadság érzete fokozza erőnket; a bünt elősegíti érzékiségünk, és az imádság az érzékfölöttihez emel; a bünt elősegíti elfogultságunk (verblindheit), és a lelkiismeret, melynek szemeiből nyiltszivüség, igazság és szeretet sugárzik, leveszi a fátyolt szemeinkről. Az erényt nem földi vagy földöntúli jutalomért kell tenni, becse önmagában van, indoka a jónak győzelme.*) (Folyt, köv.) Azon meggyőződésből, hogy a világot |isten igazgatja, következő tételek folynak: „A vallásos hit minden eseményt isten akaratjának, s tehát jónak ismer el." Ezen elismerés nem akadályoz, hogy a tényeket egymáshoz való viszonyokban meg ne külömböztessük, némelyeket jóknak, másokat roszaknak ne nevezzünk, némelyekben erényt, másokban bünt ne lássunk. Mit mi rosznak, vagy bűnnek nevezünk, ép ugy isten akarta, mint az ellenkezőt. A testi rosz, vagy szenvedés és a bün fogalmai csak viszonylagosak, istenre nézve nincs semmi jelentőségök. A tulajdonságok, melyeket istennek tulajdonítunk, valahányszor rá, s ugyanakkor a bűnre gondolunk, — mint pl. a szentség — szintén relativek. Az emberi akarat szabadsága absolut értelemben, — istennel, nem pedig a minket környező világgal szemben gondolva — téves fogalom, melyet a tudomány és a vallás elvetett, s az erkölcsös élet nem követel. **) „Hogy a vallásos hit jogosultságát kimutassák, igyekeztek isten létét bebizonyítani. Valamennyi felhozatni szokott erősség, — az onthologiait, melynek semmi becse nincs, kivéve — befoly isten léte bizonyítására; de magára egyik sem képes a feladatot, melyet felölelt megfejteni, hiányai miatt, melyeket a logika kimutatott, egyik sem kielégítő. A vallásos hitet az értelem meg nem állapíthatja, s ha csak értelmünk volna, épen ennek támadásai alatt roskadna össze. Egyedül a vallásos érzés képes a támadást vissza iizni. Ezen érzés kifejezése a vallásos hit, egyedül ezen érzésben van alapja, lételének jogosultsága". Az erényről. „A vallás és erkölcsiség közt szoros viszony van, s ez amannak gyümölcse. Minden erény forrása, saz erkölcsiség alapelve : szeretet isten iránt; nincs kötelesség, melyet ez magában ne foglalna. — Ebből származik, a legtisztább felebaráti szeretet. Egy olyan vallás, mely nem nyilvánul az erény müveiben, ép oly kevéssé érdemli meg nevét, mint egy olyan nap, mely nem áraszt világot. A bűn alapja az önszeretet. Nincs erkölcsileg közönyös cselekedet, nincs felesleges erény. Erény és bűn közt lényegi külömbség van. Okosság és érzékiség folytonos harcban állanak. Az utóbbi győzelme a bűn, az elsőé az erény, — folytonos uralma az erény célja. *) Opzoomer: „Wat is Godsdinst?" 1864. **) Opz. „Gods albestuur" 1864. Amst. ***) Opzoomer. „Het regt der Godsdinst" 1864. BIBLIATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK. Mózes öt könyve. (Folytatás.) Ezzel azonban korántsem az állittatik, a mit B o h-1 e n (Die Genesis CIII 1.) és többen tartanak, hogy t. i. a mózesi monotheismus a régi polytheismusból fejlődött volna. Oly nagyszerű conceptiók, a minő a monotheismus eszméje, nem szoktak a rendes fejlődés útján fokonként keletkezni, hanem a költő mondása szerint „Alles Höchste kommt von Oben," rendkívüli megvilágításnak gyümölcsei és ha valami a világon isteni kijelentésnek mondható, akkor bizonyára a monotheismus fogalma olyan. Mi csak a szó nyelvtani alakját tartjuk korábbi míveltségi körből valónak, mert — s ezt jegyezzük meg általában — a bibliai héber nyelv minden ősrégiségemellett oly színezetű, hogy megelőző hosszas fejlődést tesz fel, melynek nyomán az olyannak mutatkozik, hogy több eredeti sajátságot, melyekkel bírt volt, már akkor elvesztett. Mikre nézve elég lesz ezúttal csak ezeket megjegyezni : 1. hogy az eredetileg egytagú gyökök kéttaguakká szilárdultak, mint pl. eredeti f pJ> HJ , PIJ ~ nyög-ből lett JHJ lihegni, nyögni, píC e s p^ nyögni, jajgatni, fQK sóhajtani, fohászkodni, HJK e 's Unj jajgatni, nyögni; 2) hogy a minden eredeti nyelvvel közös hangutánzási szóképzés többé nem igen észrevehető; 3) hogy a tulajdonnevekben még tapasztalható összetétel a bibliai nyelvben már nem lehetséges. Neveket minők "l^ö'OK (Ahimelech) király atyja (Jochánán) Jehova ajándékozta, a bibliai nyelv többé nem képezhet; 4) hogy az igealakok már a névalakoktól szorosan meg vannak különböztetve, mig a nyelv korábbi stádiumán, a mint ismét az ősrégi tulajdonneveken láthatni, e megkülönböztetés nem létezett, igy piliT (Jicz*) 1. gyönyörű értekezéseket az erényről, Opzoomer „De vrucht der godsdinst" (Tweede druk van „Het wezen deugd") 1854.
