Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-14 / 20. szám

kaputrokot). Ezs. 56: 10. Itt mutassuk meg tiszt, urak, hogy lelkitanitók vagyunk; itt oktassunk, tanitsunk, óvjuk a népet a babona ellen (csakhogy persze, ha a nép mindig Aberglaubent hall erzáhlolni, ez sem lelki épülés). 6. pont. Igen, de a magyaroknál a korcsma nem vált és nem is fog a népnek vasárnap délutáni templomává válni; s a mi több a magyar asszony vagy leány oda nem megy, s kik oda járnak, már azok kétes personák. — A templomba való járás . . . ez a fősuly tiszt, urak, hová maradt erre a felelet ? ! (Vége köv.) TÁRCA. HÁLANYÍL VÁNITÁS. Protestáns egyházunkban mindig voltak — és hála a gondviselésnek most is vannak egyesek, a kik azon földi javakból, melyekkel az Űr-Isten őket megáldotta, egyházuk javának előmozdítására tehetségük szerint, szíves-örömest áldoznak. Jóllehet a jelen pénztelenséget, mint mindnyájan, az egyház is sajnosan érzi, de azért mégsem vagyunk egészen híjával a kegyes adakozóknak, kik örömmel segitik az egyházat. Ezen szíves, Istentől ihlett adakozók sorába tartozik nt. Wittchen Ernő Mór, volt krompachi lelkész, most felsö-kemencei földbirtokos úr; ki egyházunk iránt dicséretes bőkezűséget tanúsított; igy 1860-ban egy szép orgonával ajándékozott meg, 1861-ben földbirtokából az útvonalra kihasított darab föld megváltásáért eső pénzt az egyháznak engedte át, most pedig legújabban egyházközségünkben az egyházi takarékmagtárt 3 köböl rozssal és ugyanannyi búzával megalapította. Az alapító levél következőleg hangzik: „nt. lelkész úr! Mint ide való közbirtokos helybeli evangelica egyházunknak egy kis alapitványnyal akarok kedveskedni. — Ajándékozok t. i. három köböl búzát es három köböl rozsot oly feltétel alatt, hogy azon élet minden esztendőben tavasszal kölcsönre kiadassék. A kamatok harmadrészét kapja évenkint őszszel az akkori lelkész, a másik harmadát a tanitó, s a harmadik harmadrészt a lelkészi és tanitói özvegyek vagy kiskorú árvák. Biztosíték okáért az alapítványból kölcsönző két kezest tartozik állítni, s aztán ha nem lesz Felső-Kemencén papi v. tanitói özvegy és árva, a nekik szánt kamat csatoltassék a számokra alapított tőkéhez, hogy növekedjék, s ez által majd idővel az utódok nagyobb összégben részesüljenek, minek folytában ez adomány létalapja az egyházi számadásban megjegyzendő leszen. Wittchen Ernő Mó r." — Midőn e jótéteményért egyházam nevében hálás köszönetetet mondanék, értesítésemet azon óhajtással fejezem be, adjon az Ur minden prot. egyháznak sok ily közbirtokosokat és adakozó híveket. Páll Endre. EGY GYAKORLATI KÉRDÉS A LELKIPÁSZTORKODÁS MEZEJÉN. Ha valamely pap vezetése alatt az anyaegyházon kivül két leányegyház is áll, melyek közül az anyaegyháztól egyik nyugatfelé, a másik pedig délfelé fekszik mindkettő 3 órányira, s ha a lelkésznek mind a két leányegyházban egyszerre volna teendője: ugyanis a nyugatfelé esőben előre kihirdetett isteni tiszteletet kellene neki tartani communioval, a délfelé fekvőben pedig egy nagyobb temetést kellene végezni, melyet csak előtte való szombaton jelentettek be, — physicai lehetetlenség levén ugyanazon személynek kivált sáros időben mind a két helyen megjelenni, az a kérdés: melyik functióra helyettesíthet mást, és melyiket kell magának elvégezni ? Collisio officiorum jővén elő, melyik nagyobb, melyik kisebb kötelesség ? E szükségszülte kérdésre a szakértők feleletét egész tisztelettel elvárom. P. E. A „Pesti Naplóí

{

-nak írják: A főt. tiszántúli egyházkerület által a folyó május hó elejére rendelt első és második lelkészi vizsgára Debrecenben összegyűlt papjelöltek és segédlelkészek april 30-án s e hó 2-án közös helyzetük javítása érdekéből értekezletet tartván, folyamodványt nyujtának be említett egyházi főhatósághoz. E folyamodványban kérik 1. a segédlelkészi díjazásnak oly módoni megállapítását, hogy az egyenes arányban álljon a segédlelkészi életmód igényeivel, állásuk külömböző terheivel s a rendes lelkészi állomások jövedelmeivel. 2. Kérik határozatképeni kimondását annak, hogy a r. lelkészt az egyházi szolgálatok s különösen az igehirdetés teljesítése alól csak a végelgyengülés mentheti fel, s hol ez eset beállott, többé nem segédlelkészre, hanem a dolog természete szerint helyettes lelkészre van szükség, ki az után következés világos kikötésével, az egyház által megválasztva minden papi teendőt saját felelősségére teljesít, oly jutalomért, mely egy lelkészcsalád fentartására elég s a jövedelmesebb egyházakban a rendes lelkészi díjazás hasonfeléből állhatand, a tiszteletdíj kivételével, mely egészen azt illetné, ki érte megszolgál. 3. Oly intézkedés tételét kérik, hogy a segédlelkészség necsak a papolás és könyörgés gyakorló helye legyen, hanem előkészítő iskola a gyakorlati lelkipásztorkodás minden teendőjének elsajátithatására nézve. Szükségét nyilvánítják a végett annak, hogy a segédlelkész a rendes paplakon szállásoljon s az anyakönyvek kezelését, kivonatok elkészítése módját, a házasulandókkal való előleges eljárási módokat stb. főnöke szives útmutatása folytán gyakorlatból ismerje, a presbyterium üléseibe meghivassék s azokban akár mint tiszteletbeli presbyter, akár mint egyházi jegyző részt vegyen és az iskolák felügyeletéből se zárassék ki. — Kívánatos volna, hogy e kérések figyelembe vétessenek még pedig nem csak a tiszántúli, hanem mindenütt, mert valóban többnyire elszomorító a segédlelkészek állása. GYÁSZHÍR. F. é. április 28. szenderült jobb létre hosszas gyengélkedés utan a b.-somogyi e.megyében a zádori reform, egyháznak tiszteletben és szeretetben állott lelkípásatoia t. Mezei János úr. Gyászbeszédet mondott a bol-