Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-14 / 20. szám

volt a „Magyar korona" vendégfogadó nagy termében, hol minden vallásfelekezetből való mintegy 200 személyt szép összhangzó társaságba egyesitett a közös öröm. Jelenlétükkel disaiték e közebédet számos borsodi és más megyebeli előkelő urak és különösen igen diszes nökoszorú. A felköszöntéseket két iskolás növendék leányka kezdé meg, u. m.: Kraudy Emilia, ki felköszönté főtiszt. Máday Károly urat, mindnyájunkat elragadó és csodálkozásra gerjesztő szónoki hangnyomattal és taglejtéssel mondván el szive kivánatait, s átnyújtván neki egy ezüstből készült becses diszbillikomot, és Eőrdőgh Ilka, ki hasonló billikommal és hasonló szép kivánatokkal tiszteié meg tek. Furmann János urat, gyülekezetünk felügyelőjét. Mindkét billikom egyházunk nőinek adománya. Nem hiányzottak a lelkes „éljen"-ek Deák Ferencre, hazánk nagy fiára, mélt. báró Vay Miklós ő excellentiájára, mélt. Zsedényi Edére és főtiszt. Máday Károlyra, mint a prot. szabadság zászlóvivőire, tek. Furmann János helybeli egyházi felügyelő úrra és gyülekezetünk több lelkes tagjaira, kik fáradozásukkal e'a áldozatkészségükkel legtöbbet lendítettek a toronyépítés munkáján. Végül este vidám táncmulatság fejezé be a nap örömeit, mely örökre emlékezetes marad mindnyájunk előtt. Tornyunk a harangokkal együtt 17000 forintba ke.rült, mely tetemes összeg legnagyobb része híveink szegény filléreiből telt ki. Ha már e körülmény lélekemelő, még büszkébb önérzettel tekinthetünk a toronyra, ha elgondoljuk, hogy kész e mü és adósság nem háborítja nyugalmunkat. ELPÁROLOGTATÓSA mekeik iskoláztatására ?! Es ha még ennek sem engednének a szülék, követne-e a főt. e.kerület bünt, ha felsőbb helyre folyamodnék segélynyújtás végett ?! Semmi áron sem! Mert a népnevelés felett — jus circa sacra — a felsőbbségnek is joga van őrködni. S ezek hallására ismét felsóhajthatnak a tiszt, urak imígy „s ez ajánlatot egy prot. pap szájából halljuk." — Tiszt, urak méltóztassanak a „Prot. Lap" ötödik számában a Veszprémben tartott tanitói értekezletet figyelmesen átolvasni, — az elnöki beszédben találják e kifeje • zést — „fáradozása sikertelensége esetén felsőbbség által hozott törvény erejével kényszeríttessenek a szülék kötelességök teljesítésére" (Prot. Lap 5. sz. 145 1.). Vagy talán erre is annak a bizonyos középkori pápának mondását alkalmazzák, önök igen szeretik az óságot, azért szeretnek a régi elavult kaputrokban maradni. Méltóztassanak a mult évi „Prot. Lap" 48-ik számában a vértesaljai levelet szinte figyelemmel átszemelni ; ott ez áll : „Nagyon kívánatos volna, ha a világi gondokba elmerült, világi hatóság figyelme is kiterjedne a fontos dolgokra" (Prot. Lap. 48-dik számában 1864.). Vagy tán mondják önök, az én ajánlásom Patensszag. Oh ekkor tace Bácska ! Ha valaki, úgy biztosítom önöket, én vagyok az, ki prot. autonomiánkhoz utolsó csepp véremig ragaszkodom, semmi hivatal vagy csillogó pénzösszegért bármely iratot templomunkban fel nem olvasok egyházi felsőség rendelete nélkül, mint ezt Bácskában egy pár ref. német pap tette. A pénzügyőrségi ajánlottra nézve ezt mondom : Isten látja lelkemet, kik közelebbről ismernek, bí^onyságim lehetnek, a pénzt kímélni nem tudtam, annyival kevésbé imádni, az ily ember olyan hivatalra nem alkalmas; hanem ha tiszt, urak önmaguk közt találnak olyat, ki kápláni éveit controllenssággal, kiadói, bevevői, vagy ilyesféle hivatallal töltötte el a Bach rendszer alatt, tiszteljék meg vele őt, ő hiszem kapni fog rajta, örülni neki, s boldognak érzendi magát. 5. pont. Szóljak-e vagy hallgassak ? hallgatnom nem engedi az igazság, szólni késztet a becsületérzés. Előre is kijelentem, hogy én 3 templomban voltam jelen, a hol a t. cáfoló urak — saját tapasztalatom után — az üres, kongó padoknak szónokoltak; két templomban jelen lehetni, még e végetlen szerencsében nem részesülhettem; de adataim hitelesek, s higyjék el tiszt, urak, e tekintetben engem senki fel nem ültet.— „A cservenkai egyháznak egy harmadrésze a templomnak feléje se megy (ide kérem érteni még a 10-ik pont 5 utolsó sorait is, hogy repetálnom ne kelljen.) — Ez szemtelen rágalom, gyalázatos hazudság. Tessék eljönni tiszt, urak (de ne titokban, mint egy valaki szokta) ide, megkérdezni a presbyteriumot, összehívni az egész egyházat s önök arcapirulva fognak elosonni. Azok közt, kik ellenpártiak voltak, s kikkel oly irást is aláírattak ellenem, mely ha bebizonyul, nem hogy cservenkai pap nem leszek, de tán még 2 — 3 évig el nem választhatásra is elitéltetem, — s én ezt, ha bűnösnek érzettem volna magamat, eltűröm, mert a prot. papi tea bácskai helv. hitv. német lelkész urak cáfolatának. (Folytatás.) 4. pont. A tanév, azaz ha a tanitók elkezdhetnek rendesen tanítani, csakis novembertől február utójáig tart. A cservenkai tanitó volt az, ki ez évben is a körlelkész és én jelenlétünkben, kérte a körlelkész urat, halasztaná egy hóval későbbre a vizsgákat; bár ő tudja, hogy többen sürgetik a tanitó urak közül a mielébbi vizsgatartást — s a szülék is szeretnék gyermekeiket használni, mihelyt a szántás ideje elérkezik: de igy a gyermekekkel többre lehetne menni. Az iskoláztatható gyermekek száma nagy ; de az a főkérdés: járnak-e szorgalmatosan ? Nézzük meg csak a feljegyzett mulasztásokat, ha ugyan ezt minden tanitó lelkiismeretesen teszi, mint a miénk, — mi fog azokból kiderülni ?! A nyári iskoláztatás végett ajánlott szigorúságra nézve sajnálatomat tudom kifejezni, ha ők nem találnak eszközt arra nézve. Hát a vallásos élet annyira kialudt volna már a hívek keblében, hogy hirdetéseinknek, intéseinknek nem engedelmeskednének ? ! Vájjon a főt. e.kerület a tervezett „egyházfegyelemben" nem mondhatna-e ki oly törvényeket, melyek a szüléket köteleznék gyer-