Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-14 / 20. szám

, mértékben meglenne valósulva. Az erkölcsi szabadság //az emberi fejlettség legmagasabb fokán erkölcsi szükségesség, vagy, vétkezni erkölcsi lehetetlenség- lesz. 8. Az egyházról. Hogy az ember rendeltetését elérje, s az igaz vallás fenmaradjon, alapította Jézus az egyházat. Az egyház az igaz keresztyének egyesülete, kiknek célja istent Jézus példája és szelleme szerint tisztelni. — E célból alapította Jézus a papi hivatalt, és a » sacramentumokat is, (melyek felől Zwingli értelmét fogadják el). A ker. egyház — mint ideál, — tiszta democratieus egyesület, s mint olyan, csak istentől függ. Ép oly kevéssé áll az állam fölött, mint alatta, saját területén függetlenül intézkedik. Azonban nem állam az államban, tagjait az állam általános törvényei kötelezik, s bár az állam jogát „in sacra" el nem ismerheti, de „circa sacra" elismeri, ne quid detrimenti capiat respublica. 10. Halhatatlanság. A vallásos élet csirája a keresztyéni élet magoslatáig fejtve, sokféle téves lépés és hiba ellenhatása mellett sem veszhet el, és kezeskedik az ember halhatatlanságáról. Az örök élet tul a síron a vallásosságnak nem külső jutalma, hanem a földi vallásos életnek természetes és közvetlen eredménye. — A bün következménye a halál, azonban Jézusban egy uj élet nyilvánult, melyen a halálnak nincsen hatalma. A halál tehát csak átmenet egy tökélyesebb életbe. Az evangyelium nem tanítja, hogy Jézus testileg feltámadott, hanem hogy él. Pálnál „Jézussal élni" és „Krisztussal feltámadni" egy jelentésű kifejezések. Ily szempontból kell érteni 1. Kor. 15, 14 is. A keresztyén ember hite nincs feltételezve Jézus feltámadása hitétől." Ez néhány rövid vonásban a leidai deterministák tana. „Két alapelve van tehát a ref. egyháznak, u. m. „A szentírás egyetlen kútfeje és próbaköve a keresztyén tanítóknak" és „Isten absolut uralma és kegyelme a Jézus Krisztusban, az üdvösség egyetlen alapja." Ezen két elv elfogadásában egyesülhet az összes keresztyén világ. E két elv maradjon kötelező, hogy az egyházat a nemkeresztyén tanoktól megóvja, azonban bővebb kifejtése és alkalmazása az egyes tanokra, legyen átadva a keresztyének szabad, tudományos vizsgálódásának. A többi tant confessióba iktatni nem lehet, ha a további fejlődésnek ütját állani nem akarjuk. Igy bizalommal nézhetünk a jövő egyházára, melyben az igazság lelke, — mely a szerétet es szabadság lelke — Krisztus országát már a földön megfogja valósitni." A gröningaiak és leidaiak főként abban különböznek egymástól, hogy mig amazok a gyakorlati életre forj ditják figyelmüket, ezek tisztán a tudomány terén maradnak. Van más, s még lényeges külömbség is a két irány közt, mi a fennebbiekből kitűnik. A tudomány terén a leidai irány az orthodoxia egyik legveszélyesebb ellenfele; nem csuda tehát, ha Van Oosterzee, Doedes, Chautepie de la Saussaye, da Costa s mások, annyi teméntelen könyvet összeírtak ellenük. Megtámadják Scholtennek a kijelentésről, a sz. írásról, Jézus személyéről, a szentlélekről, bűnről, váltságról sat. szóló tanait. A főtámadás a praedestinatio ellen van intézve, a mint azt Sch. egész tanán keresztül viszi ; hogy az „ellenkezik az erkölcsi szabadsággal, kizárja az ember önmunkásságát, a beszámítás, büntetés fogalmait eltörölvén, utat nyit a vétkezésre sat." Azonban - - Scholten szerint — a bün és büntetés forgaimait kell helyesen érteni, s nincs veszélyeztetve az erkölcsiség. A bűn szükségképi ugyan, mint a testi betegség ; de azért az ember egyik, mint a másik iránt nem lehet közönyös. A bűnös nem teheti, hogy a lelkiismeret furdalásait ne érezze, s ne lássa, hogy az eszményi ember benne nincs megvalósulva. Az ember ugy van alkotva, hogy mihelyt az igazság előtte világos, kénytelen rá törekedni. A praedestinatio tana igazi jelentésében és célzatában felfogva, a keresztyéu ember azon hitét fejezi ki, hogy isten örök terve az emberi nemben akadálytalanul, lépcsőnként előhaladva megvalósul. Előre felteszi a bűn ideiglenességével szemben, hogy az emberben az isteni természet kitörölhetetlen, hogy Krisztus váltsága kielégítő erejű, hogy az igazság és szellem hatalma ellenállhatlan. A vallásos élet megvalósulásában vagy a hitben isten elhivatását ismeri fel, s midőn a bűn örökké tartását lehetlennek állítja, kezeskedik, hogy isten országa győzedelmeskedni fog, ugy az egyes emberben, mint az egész emberi nemben." Az igazhivők — legalább eddig — épen nem dicsekedhetnek a győzelemmel, — ellenkezőleg, a leidai irány hívei folyvást szaporodnak. A nép miveltebb osztálya, papok, tanulók nagyobb része ezen irányt követi. 3. Opzoomer. A hollandi tudományos irodalom egyik legkitűnőbb, s talán épen legkitűnőbb alakját, kinek nevét Hollandia minden körében tisztelettel emiitik, •— mutatom be szíves olvasómnak A felső körök fényes talentuma, sok oldalú tudományossága előtt kénytelenek meghajolni, a nép pedig 1848-ban jó barátját, jogai védőjét ismerte fel benne, s azután is többször hallotta józan vezető szavát. Opzoomer, a philosophia tanára Utrechtben, kiről szólani akarok. 0 tulajdonképen philosophus és törvénytudó, s e két ismeretágban is kitűnő irodalmi munkásságot fejtett ki; neve azonban a theologia mezején is első helyen ragyog. Opzoomer és a leidai Scholten rendszere annyira nem ellenkezik egymással, hogy a kettőt összefoglaló „Modern theologia" neven nevezhetjük, a mint Hollandiában is nevezik* De van külömbség is köztök, habár nem a fődologra nézve, annyira, hogy külön pont alatt kell a két irányról értekeznem. Egy alapon épitnek, egy célra törekesznek; de Scholten dogmaticus, Opzoomer