Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-07 / 19. szám

voltak. De miután zsidós irányuk az első gyülekezetekre kártékonynyá vált, a 4-ik evangyélista az egész triumvirátust „szét kergetteti/' stb. (409). Harmadik mythus-csoport: J ézus mint csudatevő. A messiásnak, Jézus is igy fogta fel, (Mát. 11, 5.) csudákat kellett tennie. Vakok gyógyítása (425). Gutaütöttek gyógyítása (432). Bélpoklosok, siketek és némák gyógyítása (441). Ördöngösök gyógyítása (446). Akaraton kivül s távolra eső gyógyítások (455). Halott-támasztások (463). Lázár feltámasztása (470). Ez egyik kitűnő fejtegetés az uj Jézus Eletében. Hogy az általános testi feltámadás, ez a pharizaeus-iskolai fogalom, mit az első keresztyének tartottak, annál bizonyosabban kilátásba helyeztessék, Krisztusnak a rothadásba ment holtak közül már életében fel kellett elevenítenie egyet. Ily célból van adva a János által elfoglalt „superlativusi lépcsőhöz*4

képest, a Lázár feltámadásának hatalmas példája, mely ,,az őskeresztyén képzelet történetellenes festménye, s ugyanazon dogmatikai themának," melyről a többi evangyélisták is emlékeznek „müvésziebb és öntudatosabb kivitele." Hogy a dologban régibb evangyélistáink semmit sem tudnak, azt mutatja, hogy e történet a második században költetett. A két nővér Luk. 10, 38-ból, Lázár Luk. 16, 19-ből, Bethánia Mát. 26, 6-ból van átvéve, anélkül hogy a fődologban csak legkisebb történeti igazság is volna, (470). Tengeri adomák (486). A csudálatos jóltartás (496). A borszaporitás (506). A figefa megátkozása (531). Negyedik mythuscsoport: Jézus megdicsőülése s Jeruzálembe bevonulása. A megdicsőülés.— 2 Móz. 34, 29 s köv. — alapján a zsidó közvárakozás szerint a messiás arcának fénylenie kellett, s ekkép keletkezett a „megdicsőülés," egészen Mózes történetének mintájára, miről azonban a magasabb álláspontu 4-ik evangyélista már hallgat. (516.). Jézus bevonulása Jeruzsálembe. Különösen elmés szerzőnk, midőn kimutatja, mi vitte Mátét arra, hogy ez alkalommal két szamárra ültesse egyszerre Jézust, (522. I.). Harmadik fejezet: Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának m y t h u s i története. Az ide tartozó történeti dolgokat a legrégibb keresztyén községek ábrándszerü gondolkodásmódja sajátságos dicsfénynyel övezte körül s oly képzetekkel is hozta kapcsolatba, melyek „egyszersmind visszaesésre mutattak a régi zsidós korfogalmakba." Első mythus-csoport: A bethaniai vendégség és a páskavendégs é g. A bethaniai vendégség és a megkenés (527). A páskavendégség s a végvacsora-szereztetés (533). A lábmosás, az árulás és megtagadás jóslásával (542). M ásodilc mythus-csoport: Jézus lelki harca s elfogattatása. „A gecsemanei lelki harc s a negyedik evangyéliom állása ezen történethez." A synoptikusok keserű lélekharca Jánosnál elő nem fordulhat, valamint a megkisértetés és megdicsőülés sem jöhetett elő, mert a logo-sKrisztus az efféle próbákon felülemelkedve áll (547). Jézus elfogatása (555). Harmadik mythus-csoport: Jézus kihallgattatása és elitéltetése. A főpapi kihallgatás és Péter tagadása (559.). Az áruló halála (563.). Kihallgattatás Pilátus előtt és Heródes (568.). Negyedik mythus-csoport: Jézus megfeszittetése, halála és eltemettetése. A megfeszittetés. Hogy Jézust azon nép hatósága, melynek szabadítására eljött, mint gonosztévőt ítéltette, nemcsak, hanem becstelenitő módon ki is végeztette, ez oly iszonyú tagadása volt messiásságának, hogy hatása ellensúlyozására a tanítványoknak mindent el kellett követniök. Igy történt hogy elitéltetését igaztalannak, szenvedését és halálát pedig engesztelő bünáldozatnak nyilatkoztatták és magyarázták, mit a messiásnak ó testamentomi helyek szerint is meg kellett tennie (575). „A kereszten ejtett szavak." Ilyen összesen van 7. Nevezetesen Máté és Márk szerint: 1, Lukács szerint: 3, János szerint is: 3, de ezek közül mindenik különböző a másiktól (533). A Jézus halálakor történt csudák (587). „A dárda-szurás Jézus oldalába.u S t r a u s s elemző s dialektikai roppant tehetségének egyik legfényesebb bizonyítéka. E helyen rövid vázlatban már csak azért nem mutathatom be az eredményt, mert Zak. 12, 10, mely a fejtegetés egyik kiindulópontja, Károliban roszul van forditva (591). Jézus eltemettetése (596). Ötödik mythus-csoport: Jézus feltámadása és mennybemenetele. A feltámadásról szóló tudósítások. Szerző hogy a mythus fokozatos kiképződését feltüntethesse, előveszi egymásután Máté, Lukács, Márk és János adatait, s kimutatja, hogy egyiknek elbeszélése mikép származott a másikból (601). „A mennybemenetel." A feltámadott nem tartózkodhatott sokáig a földön, miután neki a jelen korszak 4 végén mennyből, felhőkben kell vala megjelennie. Máté a legrégibb keresztyén nézet álláspontját foglalja el, mely szerint Jézus feltámadásával egyszersmind a menybe is felment, (honnan azonban még eljöhetett olykor a földre is). Lukács és Márk előadásaik szerint a mennybemenetel szintén a feltámadás napján történhetett. De miután a feltámadott Jézus megjelenéseiről oly sok mondák terjedtek el, hogy azokat oly rövid idökörre szorítani teljességgel nem lehetett, a Csel. szereztetésének korában a mennybemenetelt már a feltámadás 40-ik napjára látták szükségesnek tenni. A negyvenes szám ótestamentomi fogalmakból eredt. A messiásnak megjelenése a felhőkből váratván, Jézus nem mehetett másuvá mint a felhőkbe (612). Ezzel minden főtárgyat megemlítettünk, melyekről a második könyv vizsgálatai szólnak. Ha végig gondoljuk, mennyi minden az, a mit Strauss a mythusok országába utasított, s miként elemezte és szedte szét az ^m evangyéliomi elbeszéléseket, kimutatni igyekezvén hol vette magát abban mindenik vonás, s hogyan alakultak meg azok „ábrándos" előképzetekböl s homályos fogaimákból történeti tényleges alap nélkül; lehetetlen ag-^B