Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-07 / 19. szám

lom terén, melyet cikkíró szemeink előtt feltár, a melyre rémület nélkül gondolni sem lehet. Hátra van még egy lényeges tárgy, t. i. az i r ó i j o g. Erről azonban itt röviden szólhatunk. Nem akartuk megsérteni sem a bizottmányt, mely előtt tisztelettel hajlunk meg, sem a superintendentiákat, melyek magas gondolkodását ismerjük, nem akarunk szót emelni, az irói jogok védelmére, hanem röviden csak annyit mondani el, hogy oly magas erkölcsi testület, mint az egyetemes tanügyi bizottmány, az irói jogot bizonyosan más szempontból fogja tekinteni, mint a könyvkiadók vagy árusok, annyival inkább, mert az irót munkájával folytonos összeköttetésben hagyni annyit tesz, mint a munka folytonos tökéletesítését eszközölni. E részben a jogfolytonosság annyi, mint az irodalom kifejlődése. Mi csak a módokra gondolunk, melyek által e fontos kérdést meg lehetne oldani, talán ily formán : adassék az írónak a vezérkönyvektöl 30 percent, a kézi könyvektől minden példány után 20 ezerig 2 kr, és 40 ezerig ez lenne a dij maximuma, azon felül minden példánytól 1 kr; vagy adassék a tiszta jövedelemből bizonyos részlet. S a mi fődolog, egyetlen pályázó se legyen kizárva a versenyből, egyetlenegy munkás se legyen leszorítva a térről jövőben. Általában szabadon pályázik minden dolgozat, mely az irodalomban megjelent, ha a szerző ugy akarja. Ezek, bármennyire üdvös intézkedések is a népiskolára nézve, központi kezelés nélkül nem létesülhetők. A központ nem lehet más, mint Pest vagy Debrecen. Kiss József, KONYVISMEKTETES. Strauss P. D. Das Leben Jesu, für das deutsche Volk bearbeitet. (Jézus élete, a német nép számára kidolgozva.) Leipzig. 1864. 8 o. XXVÍ és 633 1. Ára 5 frt 40 kr o. é. körül. II. (Folytatás.) Az első könyvet egy szellemdus fejtegetéssel rekeszti be szerzőnk, melyben az apostoli Krisztus-visiók helyét és idejét tárgyalja. „Ha Jézus feltámadását csudának tekintjük, akkor az egyik napon ép ugy megtörténhetett mint a másikon, a természetes feléledés pedig a legközelebbi napok egyikén eshetett volnn meg vagy soha sem." Strauss álláspontján az a lélektani fordulat, melyből a visiók származtak, hosszabb időt igényel. Arra, hogy a tanítványok a nem vélt eset miatt való rémülésökből magokhoz térjenek, több mint egy nap szükségeltetett. A véres katastróphán megrémülve a fővárosból a kivégeztetéskor hihetőleg hazafutottak (v. ö. Mát. 26, 31. 56. Márk. 14, 50. Ján. 16, 32.). Otthon Gralileában, távol a szomorú temető-helytől s a holttesttől, egy Jézus iránt lelkesült nép között keletkeztek valószínűleg az első visiók. Ide mutat az angyal utasítása a tanítványok számára Máténál (2S. r.) eltudván onnan a 8 —10 verseket, mint a melyek, ellenmondást is foglalván magokban, későbbi közbeszurásnak tekintendők. Hogy a visiók Jézus halála után már harmadnapra beállottak volna némelyeknél, az csak anynyit jelent, hogy a messiási közhiedelem szerint csak rövid ideig maradhatott az enyészet hatalmában (V. ö. Csel. 2, 24.). Szombaton nyugodni kelle, mert ekkor isten is megpihent munkájától (Móz. 2, 2. Zsid. 4, 4.). Ezen kifejezés: „harmad napra," typusi értelemben csupán annyit tesz, hogy: ,,rövid idő alatt," ,,keresztül törve az akadályokon." (Ily értelemben : Hozs. 6, 2. Luk. 13, 32 s köv. Mát, 2G, 61.). — Egyébiránt bizonyos, hogy senki sem volt jelen mikor Jézus a sirt elhagyta, s bár a feltámadási idő dogmatikai okokból (egyebek közt v. ö. 1 Kor. 15, 4.) még az apostolok életében harmadnapra határoztatott, mégis ők az ötvenedik napra várták, midőn annak nagyobb közönség előtt hirdetésével felléphettek, mely határidő azonban történeti alappal szintén nem bírván, a sinahegyi törvénykiadás emlékére való tekintetből ugyancsak dogmatikailag lett megállapítva. (310 31811.). .,Ekkép a Jézusba mint messiásba fektetett hit, mely az ő erőszakos kimúlása által látszólag halálos döfést szenvedett, belölről kifelé, az érzelem, a képzelmi erő, a felizgatott idegzetek utján újból helyre lett állítva ; az eleven működés mind arra nézve biztosítva, a mit Jézus az uj s mélyebb vallási életből bírt s tanítása és példái által övéivel közlött. De ezen újra-előállításnak ábrándos alakja ettől kezdve szabályozó lőn arra is, hogyan fogták fel az ő képét s hogyan tartották fenn beszédeit, tetteit és történeteit; egész élete fényes felhőbe burkolódzott, mely az emberi létei határainak mindinkább fölibe emelkedett, de a természeti és töríe'neti igazságtól is mindinkább elütött." (318. 1.). A második könyv, mely kétszerte nagyobb terjedelmű az elsőnél ,, Jézus mythusi történetét" tárgyalja, maga „származásában és kiképződésében." Maga Strauss midőn müvének tervét olvasói előtt előre feltárja, e könyvben követendő eljárásairól igy nyilatkozik. „Jézus történetének gyanítható történeti magvából . . . fogunk kiindulni Annak a mi Jézus volt első hatásaul, a tanítványokban keletkezett feltámadási létet ismerjük fel, azonban a felőle alakult képezetet oly hőmérséklet alá helyezve fogjuk találni, hol annak legbujább tenyészetben szükségkép töméntelen nem történeti sarjakat kellett hajtania, melyek közül egyik mindig csudaszerübb lön a másiknál. Az isten lelkétől illetett Dávid-fiából atya nélkül nemzett Istenf i a lesz, az Isten-fia megtestesült terem t ö-igéve válik; az emberszerető csudaorvosból halott-támasz t ó s a természet és törvényeinek határtalan ura lesz, a bölcs néptanító, az ember szívébe pillantó próféta mindentudó s Isten képmása lesz; a ki feltámadásával istenhez ment> az istentől is jött, kezdetben is istennel volt, földön tar rövid epizód vala, mi által istennel tartó