Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-30 / 18. szám

<> nevét megváltoztatja, mentve van. Ezért ö Servét nevet vesz fel, de ennek dacára menekülni kénytelen. Mire később Strassburgba visszatért: akkorra neje nyomtalanul eltűnt. Ez idő óta keresi nejét szünetlenül, többek közt Olaszországban is. Útját Genfnek veszi, s hogy ellenét Kálvint szinröl szinre megláthassa valdensisnek öltözik által. Peccolat előtt tett ezen felfedezést, s elbeszélést egy fiatal leányka — Kálvin keresztleánya — allattomban kihallgatja s keresztapjának elbeszéli. Kálvin ezen felettébbb megdöbben, nem talán Sérvéinek tana miatt, hanem saját gonosz lelkiismerete által kínoztatva. Mert ő irta azon névtelen levelet, hogy ez által Servétet Strassburgból elűzhesse, s egyszersmind Bure Idelettnek férje ál-halotti bizonyítványát küldte meg. Ideiette érdekes állapotban van, holtnak vélt Servéttel kötött házassága — minthogy az egy anabaptista előtt történt — nem érvényes, Kálvin megakarja őt a gyalázattól menteni, és Ideiette elfogadta a mentő felajánlott kezét. Kálvin most természetesen a felett remeg, hogy a korábbi két házasfél valamikép ne találkozzék. S mit tesz ? Elfogadja az álvaldensistestvér látogatását , hanem előtte Servétet a leggonoszabbul rágalmazza, a többek közt gyávasággal, úgyhogy a valdensis kényszerítve lett magát Kálvin előtt felfedezni. De alig csapta hátra Servét a ^aldiak által viselt capuciumot, az ajtó megnyílik, és egy fegyveres csapat őt börtönbe kiséri. Kálvin nem akar maga vádlóként lépni fel, mivel a vádlónak a törvény szerint szinte a börtönbe kellett menni, és azon esetben, ha a törvényszék a vádlottat ártatlannak nyilvánítja, a vádlónak kellett a bevádoltra várakozott büntetést kiállni. Ezért ő az ifjú Donatiust vélte a törvényzsék előtt Servét vádlójaként felléptetni. A fiatal ember, büszkeségének tartván, ha mostoha apjától, kit ő csudál, egy nyájas szót kicsalhat, és annak szolgálatot tehet, készséggel vállalkozik e veszélyes szerepre. Donatius anyjának azt hazudja Kálvin, hogy fia egy tisztes megbízatásban Bernbe utazott. Azomban ezalatt Ideiette összetalálkozik valahogy Servettel, első szerelme a holtnak vélt Servét iránt egész szenvedélylyel felébredt; és egyfelől a csaló iránti halálos gyűlölet, más részt a remény, hogy kedvesét megmentheti, arra viszik Idelettet, hogy Kálvintól, midőn ez Íróasztalánál álomba merült, a Servétet compromitálló iratokat ellopta. S egyszersmind sikerült neki ezen papírokat ugyanazon leányka által, ki Servét Genfben lételét Kalvínnak felfedezte, a fogoly kezébe csempésztetni. A fogoly, ha e papirok kezében vannak, menive van. Miért is Servét közel győzelmének büszke tudatában szót akar váltani vádlójával a börtönben. 0 azon hiszemben van, hogy a szomszéd börtönszobácskáhan senki más nem, mint Kálvin lakik, s azért egészen meg van lepetve, midőn a börtönőr az ajtót csupa jószívűségből felzárván, azon fiatal embert látja előjönni, kinek ő korábban éltét mentette meg. A beszélgetés folyama alatt sejteni kezdi Servét, hogy a vádló sajátkép az ö tulajdon fia; azomban nem fedezi fel magát, hanem keblében egy irtózatos harc keletkezik, — a szeretet és gyűlölet irtózatos harca. Oda engedje a győzelmet az utált Kalvinnak, ki tőle mindent elrabolt ? Nem, azt büszkesége el nem tűrheti, — igen de ha a papírokat megtartja, akkor az ő vádlója, saját fia, veszve van. A szeretet győz, egy sötét éjjel átdobja az ablakon keresztül fiának a papírokat. A törvényszék ítélt, Donatius a győzelem örömével tér haza, s anyja ennek szájából hallja meg, hogy ő Servét vádlója volt, s hogy a törvény neki szolgáltatott igazságot, mit különösen néhány okmánynak köszönhetett, melyek Kálvin asztaláról titokteljes módon eltűntek, s ép oly talányszerüleg hozzákerültek a börtönbe. A szerencsétlen anya, ki mindent elveszítve lát, felfedezi azon boldogtalan titkot fiának, hogy ő vérszerinti atyját ítéltette most halálra. Az utolsó jelenetben Servétet a kivégeztetési helyen látjuk. Vagy halál, vagy tanait kell visszavonnia. Fia karjai közé rohan, és az erőt ad neki azon rettentő áldozatra, hogy tanait visszavonja. De fia könyörög neki, hogy az igazságot meg ne gyalázza, s vissza ne vonjon semmit. Azon remény, hogy ismét övé leend neje s gyermeke, legyőzi Servét keblében a becsület s lelkiismeret szavát. Már elismeri, hogy hibás volt, és most vallania kellene, hogy hazudott s hamis tant hirdetett, de ez irtózatos lelki harc alatt összeroskad; fia pedig, hogy atyját e harcból kiszabadítsa, saját tőrével átdöfi magát. Bure Ideiette, miután Kálvint megátkozta, szinte e helyre siet, fia hullájára borul, s lelketlenül a földre roskad. Servét nem von vissza semmit, s kivégeztetik. Ez a darab menete. A költő, mint látható, Corneillenek Lessing dramaturgiájában emiitett ezen alapelvét követé : „Nekem úgy tetszik, hogy ha valamely történetnek csak a resultatumát megtartjuk, akkor minden előző körülmények, s minden bevezetés azon végeredményhez hatalmunkban van. A költő Kálvint gyűlöletessé akarta tenni. Jó. Legyen Kálvin gyűlöletes. De hát miért nem tünteti fel Servétet, mint olyat, ki Kálvin történelmileg megállapított vallási fanatismusának áldozata lett.Miért boly ongtatja Ser vétet egy csak a költő által kigondolt nő, illetőleg elveszített neje ulán? Miért nem bu j dosik inkább Hutten Ulrichként országról országra mint a szabadság hőse és vértanuja, és nem helyesebb volna-e ha a máglyán a gondolat- és lelkiismeretszabadságának jogát pecsételné meg, a helyett hogy makacsságból és kétségbeesésből keresi a halált. Legmegragadóbb azon jelenet, midőn Kálvin a templomból kilépve, ellenségeihez a libertinekhez — kik különben a darabban igen keveset, s, inkább csak mint statisták szerepelnek — fordul s igy szól hozzájok: „Ám öljetek meg engem ; én mégis győzni fogok, ti eszmét nem ölhettek meg, és azon eszme, melyet én képviselek, ezerekben fog tovább élni." E helynél némelyek tapsolni kezdtek, de magok maradtak, mig természetesen Servét beszédei lelkesült tetszésben részesültek. TÁRCA. HELYRE IGAZÍTÁS. A „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" f. é. 16-ik számába Andornakról Szúnyoghi Mihály iskolamesternek — s állítólagos előkönyörgőnek neve alatt, egy téves közlemény jelent meg, — mely téves közleményt — miután arról vagyok meggyőződve, hogy a jelenlegi „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" egyszer a prot. egyházak jelenlegi állására és fejlődésére nézve történelmi adatul is fel fog használtatni — kötelességemnek tartom kiigazítani, és ennek a többször tisztelt lapban nyilvánosságra hozatalát nt. szerkesztő úrtól kérni következőkben : 1. Téves közlés, hogy nt. Orbán József úr volt volna az a.-borsodi ref. egyházmegye esperese, és ő volt volna az egri ref. egyház helyreállítója, egyszersmind az andornaki iskola és annak tanítója fizetésének megalapítója ; ugyanis: Az a.-borsodi ref. e.megye esperese nem nagytiszteletü Orbán József, hanem annak testvére nt. Orbán Mihály úr, kit fájdalom! a szél épen egyházi szent köte-