Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-23 / 17. szám

maga is behivatott s a tract. consistorinin elnöke Nagy István jegyző (Fábián József esperes betegsége által gátoltatván — nem voltjelen) igy szóllitotta meg: „Tiszteletes uram ! távol legyen tőlünk, hogy mi Ítélgessük, anynyival inkább üldözőbe vegyük, de mivel kötelességünkké tetetett, hogy némely botránkoztatóknak látszó kifejezésére nézve a felől, hogy minő értelemben vette azokat ? — kikérdezzük, ezt ezennel teljesitni akarjuk." S ezután tetettek föl ily kérdések: mint érti ezt: „ne azt kérdezzük, mit mond a confessio, hanem mit mond az igazság ?" felelet: nt. egyházi eonsistorium ! ki kérdés alatti szavaimból azt hozza ki, hogy én a confessiónkat nem tartom igaznak, az 1. ugy látszik, hogy nem olvasta meg jól munkámat, s csak egy tételt ragad ki abból, épen azt tevén, a mit tesznek némelyek Pál apostolnak e szavaival: vétkezzünk, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen. En confessiónknak egy cikkelyét sem cáfoltam, s mindjárt munkám elején megjegyeztem, hogy ugy ítélje meg mindenki munkámat, mint a vallási egyesülésre irányzott projectumot. Tudni való pedig, hogy a 3 ker. felekezet confessiói oly heterogenumok, melyeket homogeneitásra reducálni nem lehet, azért, a vallási egyesülés esetében saját confessioját mindenki tegye félre, s csak azt kérdezze. hogy mi az igazság ? De azt egyikről sem mondtam, hogy az nem igaz. 2. hinnem kell, hogy a kik e szavaimban a különféle confessiókról az igazsághoz fölebbezésemben megbotránkoznak, azok nem tartják confessiónkat igaznak, mert ellenkező esetben örülniük kellene, hogy a confessiók igazsága hozatik kérdésbe stb." .. Ilyenek voltak a többi kérdések is, s ily szellemben felelt rájok az examinált szerző. A kikérdezés végeztével eltávozván a gyűlésből, Juba Dániel t. biró bízatott meg az ítélet föltevésével. De ő — mint aki Jénában a critica philosophiát hallgatta — igen keményen tette föl az ítéletet, de nem a szerző — hanem az azt háborgatok ellen, már a protestánsi névre is méltatlannak ítélvén azokat, kiknek elméjében is megfordult a szerzőnek számadásra vonatása. De ezt az egyh. kerületre felküldeni a eonsistorium nem tartván tanácsosnak (s igy az egyház kerülettől még az egyh. megye is félt! az egyh. kerület pedig valószínűleg a cancelláriától); sőt azt mind a szerzőre — mind a consistoriumra nézve vészt hozhatónak vélvén, Kocsi Horváth Sámuel világi t. birát kérte meg ; tegye fel az Ítéletet oly modorban, hogy azzal az ingerültek is megelégedjenek, a szerzőt ugyan hibázónak, de még is nem megbüntetendőnek ítélvén. (Vége köv.) *SS£fr TÁRCA. ÉLELMEZÉSI INTÉZET a pesti ág. hitv. ev. gymnasiumi tanuló ifjúság számára. A mult év julius havában, a mint az a t. közönség tudomásául szolgál, alólirt a pesti ág. hitv. ev. gymnasium mellé egy élelmezési intézetet állított fel. Ez intézet létesítése mellett célja az volt, hogy addig is, mig a pesti ág. hitv. ev. egyház, mint a nevezett gymnasium pártfogója és fenntartója, kibontakozván némileg az iskoláinak tökéletes szervezésére megkivántó, s erejét nagyon is igénybe vevő áldozatokból, maga létesíthetne ilyen élelmezési intézetet (convictust), alólirott saját vállalkozása folytán tegye lehetővé a kevésbé jómódú inaknak, kivált a szűkebb fizetésű lelkészek, tanítók, köz- és magánhivatalnokok, csekélyebb vagyonú földbirtokosok gyermekeinek, hazánk fővárosában, (hol az alapos kiképzésre annyi alkalom kínálkozik) kiképeztetésüket. Milyen korszerű volt az eszme, mily szükség volt ilyen intézetre, mutatja azon körülmény, hogy néhány nap leforgása alatt 72 ifjú jelentkezett a fölvételre, de mivel alólirott a kezdet nehézségeivel küzdött, különösen, mivel egyelőre e nagy számnak megfelelő lakással nem rendelkezhetett, csak 50 tanulót vehetett fel. E számmal három nevelő és egy tanár felügyelete alatt az intézet megkezdte működését. A sikerteljes kezdet csakhamar magára vonta a t. közönség figyelmét és részvétét. Találkoztak mindjárt kezdetben nemeskeblü férfiak, a kik az árak olcsósága mellett a nyereségre nem számító vállalkozót anyagi veszteségektől féltették, s legalább az intézet első felszerelése mellett kívántak némi segedelmére lenni. Hálás szívvel emiitem fel e pártfogók között tek. Újlaki Sándor urat Körmöcz-Bányáról, ki mintegy 400 clarab kőedényt küldött intézetem számára. Neki és azon tiszt, pártfogóknak, kik egy vagy más tekintetben nyilvániták jóakaratukat intézetem irányában ezennel meleg köszönetemet fejezem ki. E nemes részvét tette lehetségessé, hogy egy szegény tanulót egészen ingyen, egy másikat pedig f é i áron, s néhányat némi dij elengedések mellett tarthattam intézetemben. A mit a programmban Ígértem, azt lelkiismeretes hűséggel igyekeztem beváltani, s reménylem, hogy a méltányos igényeket a rendelkezésemre álló csekély erőhöz képest, teljesen kielegitendem. Annyit, távol minden dicsekedéstől, határozottan állítok, hogy intézetem a reám bizott növendékek erkölcsi nevelésére igen jótékony hatást gyakorol. Az ifjak folyton éber és gondos felügyelet alatt állanak. Intezetem házi rende és szabályai, (milyeket, nem akarván e becses lap terét túlságosan igénybe venni az év végén kiadandó iskolai tudósitványban egész terjedelemben fogok közölni) olyanok, hogy a gondviselésemre bizott ifjúnak egyáltalán nem lehetséges roszabbá válnia, mint belépésekor, de arra több esetem van, hogy elhanyagolt, elkényeztetett, szóval erkölcsileg egy vagy más tekintetben némi kifogás alá eső fiúk, intézetemben, szülőik legnagyobb örömére, egészen megjavultak. Ilyen irányban a jövő 186%-diki tanévre is szándékom intézetemet feltartani. S mivel a ho» különböző vidékeiről már előlegesen érkeznek hozzám kérdezősködések, hogy fog-e, s minő feltételek alatt ezen intézet a jövőben is fennállani ? e tekintetben szükségesnek találom mindezekről jó eleve értesíteni a tiszt, közönséget. """*) *) Ez év folytán történt, hogy intézetemre valamely alacsonylelkü iparlovag tudtom, és beleegyezésem nélkül segélyadományokat gyűjtögetett. A visszaélés ellen nem mulasztám el annak idejében a lapok útján nyilvánosan felszólalni. E körülmény azonban azon elhatározást érlelé meg bennem, hogy jövendőre semminémii, még önkéntes ajánlatokat sem gadok el, hanem intézetemet saját erőmből fogom fentartani. B. **) Hogy ezt ily korán, még a jelen iskolai év folytán, és nem a szünidőkben teszem, annak egyik főoka az is, hogy a szünidőket orvosi tanácsból, ha Isten életemnek kedvez, Karlsbadban szándékozom tölteni. A jövő tanévre tehát intézetem teljes berendezését a szünidők első hetében célom befejezni. De hogy ezt