Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-23 / 17. szám

őrizeten volt százados értesiti Pilátust, ki azt, mint hirtelen beállottatt, csudálkozással hallja. János (19, 31 s köv.) máskép adja elő a dolgot. Szerinte egy katona, bár a valóságos halálról meggyőződve volt, Jézust oldalba szúrta lándsájával. Tudjuk, hogy ezen lándsaszurásnak, (Károli szerint: ,,dárda öklelés"nek), Jézus valóságos meghalására nézve ezelőtt az egyházi tan roppant fontosságot tulajdonított. Strauss e tárgynak a második könyvben (591—596. 11.) külön egy jeles cikket szentel, itt pedig előre is kinyilatkoztatja, hogy az egész láncsaszurás „lehetetlen valami, s mint történeti mozzanat számba sem jöhet." Hogy Jézus valósággal meghalt, arra nézve „a bizonyíték, melyet a kivégeztetés körülményeiből semmikép sem lehet eléggé kimutatni, nem más mint az, hogy fejlődésének kielégítő bizonyítékai egyátalában hiányzanak. Hogyha valósággal meghaltnak kell tekinteni azt, kinek további életbemaradásáról semminemű történeti tudat sincs, akkor Jézus halálát a kereszten valóságos halálnak kell tekinteni/' A holttest a keresztről levétetés után valószínűleg eltemettetett (v. ö. 1. Kor. 15, 4.); de hogy Józseftanácsbeli által-e vagy sem: az kérdés alá esik (271—287. 11.). (Folyt, köv.) BELFÖLD. T. SCHILLING- KAROLY NÉMET REF. LELKÉSZ ÚR TIZENKÉT UJ FELFEDEZÉSE. (Vége.) 6-ik felfedezése a t. közlőnek: „h o g y a németek vasárnap délutánonként kocsmába szeretnek járn i," Hát a magyarok s egycb nemzetségbeliek nem szeretnek vasárnap délutánonként kocsmába járni ? : 7-dik felfedezése: „hogy a németek a végtisztesség tételén szeretnek jelen lenni, de nem azért, hogy tanuljanak, hanem hogy amúgy istenesen kisírhassák magoka t." Hogy hallgatóink a végtisztességtételeken nagy számmal szoktak megjelenni: ezt mi igen szép szokásnak s a kegyelet jelének tartjuk, melyet vajha mindenütt követnének. Mi pedig az általa gúnytárgyává tett halottak feletti sírást illeti: ez az érzékeny alkalmon kivül attól is függ, hogy a lelkész a tanítást vagy ríkatást teszi-e beszéde főcéljául ? Mi részünkről tudva, hogy halotti alkalomkor legnagyobb számmal szoktak hallgatóink összegyűlni, a leghatályosabb tanításokat épen ez oknál fogva akkor szoktuk tartani; — ha pedig a t. közlő saját egyházában Cservenkán úgy tapasztalta, hogy halotti alkalomkor hallgatói amúgy istenesen ki szokták magokat sirni: ennek oka csak az lehet, hogy ő a rikatást teszi beszéde fő céljául. Egyébiránt mi még a cservenkaiakról sem teszazük fel ezt a tettetett siratást, — mert a halál által okozott fájdalom oly szent érzés, melyet még a vadak is tiszteletben tartanak; s a mely lelkész e szent érzést gúny tárgyává tudja tenni: mikép vigasztalhatná az teljes szívből a síró feleket ? ! Nem változik-e az ő szájában minden vigasztalás gúnytárgyává! 8-dik felfedezése a t. közlőnek: „hogy a németeknél köznaponként nincs biblia magyarázat, s ezért közönös a nép; s ennek elhárítása végett célszerű eszköznek vélné, ha a f. t. superintendentia szigorúan meghagyná a német lelkészeknek, hogy köznaponként bibliát magyarázzana k." Egyházkerületünkben a komjati kánonok lévén érvényben, ezek a köznapi biblia magyarázatot nem rendelik, — s azért ez nincs is szokásban e.kerületünkben. Egyébiránt minden egyházi szokás, a nép lelki kivánatából vette s veszi eredetét, s mihelyt hallgatóink kívánni fogják a köznapi biblia magyarázatot, igen szívesen fogunk e kívánatnak eleget tenni. Ha pedig a nép ezt nem kívánja, és e nem kivánatát tettleg is kimutatja azzal, hogy köznap templomba nem jár: avagy az üres padoknak tartsunk-e ez esetben biblia magyarázatot? vagy pedig, ha a superintendentia ránk is parancsolná, s a nép még sem járna köznapon templomba: mit tenne akkor a t. közlő ? Nem azt-e mit a nyári iskolásra nézve ajánl: Mivel a lágy eszközök nem használnak, szigorúan rá kell parancsolni a hallgatókra, hogy templomba járjanak." Compelle intrare !!! 9-dik felfedezése: „ha ö ez újításokat egyházában ön magától elkezdené, a tiszteletben megöregedett collégái, mint ujitót le fognák dorongol n i." Legyen erre nézne nyugodtan fiatal collegánk ! Ezennel ünnepélyesen Ígérjük, fogadjuk, biztosítjuk, hogy mihelyt az általa ajánlott újításokat egyházában szokásba hozza, nem csak le nem dorongoljuk, hanem mesterünknek, példányképünknek fogjuk tekinteni. Nem hagyhatjuk azonban emlitetlenül itt azon contradictio inadjectot, melyet a t. közlő oly bölcsen felállít, midőn mondja: „m ível a bácskai német ref. nép vasárnap templomba nem jár, tehát köznap is templomot kell tartani, hogy templomba járóbb legye n." Ez, mint szintén az általa ajánlott szigorúság, épen oly bölcseségnek látszik a cél elérésére, mint midőn egy nőt barátnéja meglátogatván, s ott a gyermekeket szomorúaknak találván, erre a kérdésre, hogy miért oly szomorúak gyermekei? a házi nő ezt a feleletet adá: „hiszen eleget ütjük verjük őket, hogy vigak legyenek, de sehogy sem akarnak vigak lenni." 10-dik felfedezése: „hogy a közerkölcsiség a németek közt rosz lábon áll, s ennek bizonyságául ismételve felhozza, hogy kocsmába járnak, és