Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-16 / 16. szám

rak egyes irók müveire. Mert a mellett, hogy az általános szótárakban minden szónak vagy kifejezésnek gyakran az iró egyénisége, irmodora s a korszellemből folyó, s nem ritkán igen finom árnyalatú különböző jelentését keresni — s hogy megtaláljuk — kivánni sem lehet, még azon előnynyel és gyakorlati haszonnal birnak az ilyes szótárak különösen az iskolai használatra nézve, hogy általuk a tanuló időt és pénzt kiméi; időt az által, hogy nem kénytelen a nagy szótárak gyakran hosszú cikkeit, s a szavaknak minden jelentését átvizsgálni (melyek közöl fejletlensége utoljára sem tudja mindig biztosan kiválasztani a helyest és épen oda illőt), pénzt az által, hogy a szegényebb tanuló nem kénytelen a nagy és gyakran drága szótárakat megvenni vagy nélkülözni. A Phaedrus meséihez egy ilyen speciális szótárral ajándékozta meg, jó iskolai könyvekben nem túlgazdag tanügy-irodalmunkat Kovács Nándor. Tudtommal 2-dik kísérlet, miután egy rövid szótárt Phaedrushoz már Márton István adott, mely a sárospataki 183l-ki kiadáshoz is mellékelve lön. Phaedrus meséi egyike a legkedveltebb és leghasználatosabb classicus kézikönyveknek az iskolai tanításnál. De nem csak, hanem egyike a leghasznosabbaknak is. A legnemesebb és legbölcsebb életmaximák és tanulságok a gyermeki ész által legkönnyebben megérthető módon előadva kimondhatlan fontossággal birnak a jellemképzésre, s még azon kiváló előnye is van, a melynek megszerzésére a spartai nevelésbeu a legfőbb suly volt fektetve, hogy a gyermeket gondolatban és kifejezésben szabatosság és rövidségre szoktatja. Phaedrus magyarázójának első kötelessége tehát azon jellemző rövid és találó kifejezéseket, azon néha csak odadobottnak látszó de mindig velős, néha élces, vagy húmoros marquirozást, melyekkel Phaedrusnak csaknem mindenik lapján találkozik az öt értő s benne gyönyörűséget találni tudó olvasó, nyelvünk geniusához képest a lehető leghívebben és találóbban adni vissza. Ez kötelessége az iskolai és nemzti nevelés iránt. Második kötelessége a magyarázónak felhasználni s figyelembe venni mindazon eredményeket, melyeket a tudomány a legújabb időben a classicus nyelvek új és kritikai tanulmányozása nyomán vivott ki, s melyek az egész classicus nyelvészetnek és magyarázat-irodalomnak (commentatio) alakját sokban megváltoztatták, tehát megválasztani a legjobb és legújabb kiadásokat és commentatiókat, hogy igy munkája az európai tudomány színvonalán álljon. Ez kötelessége a tudomány iránt. Az igazság érdekében tartozom azon vallomással, hogy szerző ezen kötelességeket lelkiismeretesen és jó eredménynyel teljesítette. Phaedrusnak szépségei, rövid találó kifejezései egészséges, nem ritkán körmönfont magyarsággal vannak visszaadva, sőt néha épen a rövidségre és szabatosságra, de a mellett mégis teljes megértetésre való igyekezet, — ily árért megbocsátható — iúlböséget is okoz. Latin nyelvészeti tekintetben az újabb tudomány alapján áll. Maga bevallása szerint szerző irányadóul Dr. Julius Billerbeck „Wörterbuch zu den Fabeln des Phaedrus" cimü müvét használta, de a kettőt egybehasonlítva, mind bőség mind pontosság tekintetében Kovácsénak kell az elsőséget adni, azonkívül, hogy Kovácsénak eredetiségi érdeme is megvan. Az ujabb segédeszközök felhasználása mellett, igen helyesen cselekedett szerző, hogy — mint némely helyen müvének meglátszik — néhanéha a jó öreg, és örökbecsű Burmann Pétert is megkérdezte. Sed serutemur singula. I. K. 10. „t e credo surripuisse;" az ellentét finomsága és elméssége ezen árnyalatot láttatja velem jobbnak a hiszem helyett: „rólad meg felteszem;" mivel a videris perdidisse sem fejez ki bizonyosságot, csak — a két peres félnek egyforma gazságát ismerve — erős gyanút, hogy mind a kettő hazudik. A non videris perdidisse ilyen formán (erösebb de odaillő színezéssel) = „szemedből látom, vagy kiolvasom, hogy nem vesztetted el." II. K. 5. „a r d e 1 i o," helyesen tányérnyaló, naplopó, semmiházi. U. o. „t r e p i d e," nyugtalanul, vagy nagy hűhóval. U. o. „m ulta agendo nihil ágens sokat tesz, kevésre ér, vagy sokat tesz,, kevés a láttatja, sok munkával keveset végez. III. K. 3. „naris emunctae sene x= finom itélőtehetségü agg, mint Kazinczynál Horácz után a „v á j t fül ü," finom hallás, aestheticai érzék értelmében. Különben ez is Horatianum. III. K. 10. „sed fabulosa ne vetust a t e e 1 e v e m;" bár a magyarázók nagy része szerző magyarázata felé hajlik = „nehogy a mesés régiségü példa által gyengitsem állításomat," nem tartom feleslegesnek felemlíteni egy más varianst, mely talán egyszerűbb s a mese menetébe inkább beillő. Az eszmemenet ez : „nehogy arra nézve, a mit fentebb emiitettem, t. i. hogy az igazság megítélésében hirtelenkedni nem kell, egyedül csak mesés régiségü példákra láttassam hivatkozni és támaszkodni, mondok egy olyant, mely az én értemre történt." Tehát igy: „de hogy ne csak a mesés régiséggel láttassam takarózni." IV. K. 24. „exigua cum frenaret matéria impetu m." Szerző utolsó magyarázatja „mivel a tárgy szük volta miatt nem igen tudott mit irni" nagyon is prózái; talán igy: „mivel a tárgy parányisága szárnyát szegte a költői lelkesedésnek." stb. Az ilynemű megjegyzéseket, — melyek azonban nem mint hibák, hanem mint az egyéni izlés variatiói vannak felhozva — tovább is lehetne folytatni, sed loquacem delassare valent Fabium. Szolgáljon a műnek legnagyobb dicséretére, hogy valódi magyarázati hibákat, nyelvünk geniusával való — még iskolai könyveinkben is gyakran előforduló — visszaéléseket felemlíteni nem tudunk.