Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-09 / 15. szám

tak. Attól fogva a virradó idő sok homályt elosz­latott az emberek szemei elől, a tudós criticusok számos fáklyákat gyújtottak, a szent írásra segéd­tudományok jobban kidolgoztattak. A reformáto­rok ma élve tisztább feltételeket tennének közön­ségessé, és szelidebb, épületesebb beszédet tarta­nának. Mind ezek szerint jövendőre is hasonló előmenetelt, a lélek látása egének tisztább meg tisztább fénybe borulását, lehet remény leni." Valóban sem a vallás, sem az emberek ter­mészetét egyáltalában nem ismerik, kik ugy véle­kednek, hogy a protestantismus meggyengítet­hetnék az által, a mi neki léteit adott és jogosult­ságának egyedüli alapját teszi. A protestantismus, csak folytonosan fejlődve erős , „vires aquirit eundo." Ha tiszt. Moczkovcsák úr ezeket tán rationa­lista eretnekségeknek tartja, olvassa figyelemmel a reformatio atyjának, Luthernek műveit s tapasz­talni fogja, hogy sehol sem emelkedik szelleme ma­gasabbra, ékesszólása sehol sem hatalmasabb, mint a hol a keresztyén ember abbeli szabadságáról szól : „Grott könne in himmlischen Dingen iiicht leiden — mondja egy helyt (1. Walch XIV, 1. 379.) — dass mann sich seiner Freicheit begebe, und auf Eines oder vieler Menschen Wort eriege." Lusta lelkészeknek és prédikátoroknak mondja azokat, die sich auf menschliche Bücher verlassen, dass sie eine Predigt daraus nehmen, solcher Bücher wie der Formulái' und Kalender brauchen, ihre jalirige Nalirung zu verdienen und Nichts sind, denn Psittige und Doleii (papagájok és szajkók,) die verstandlich naclireden lernen. Az úrvacsora és az isteni tisztelet rendtartásáról irt munkájának előszavában pedig így nyilatkozik: „Vor allén Dingen will ich gar freundlich gebeten habon, auch um Gottes Willen, alle Diejenigen, so diese .unsere Ordnung im Gottesdienste sehen, oder nachfolgen wollen, dass sie ja kein nőthig Gesetz daraus machen, noch Jemandes Gewíssen damit verstricken oder fahen, sondern der christlichen Freiheit nach ihres Gefallens gebrauchen, wie, wo, wenn und wie lange es die Sachen schicken und fordern." (Walch X, 1. 266). Szent borzalommal tölti el a lelket, ha apro­lestantismusnak ezen, minden vallás szellemének megfelelő jellemvonásait közelebb vizsgáljuk és megtekintjük az áldásokat, melyek azok követke­zetes hű megtartásából nem egyes osztályokra, ha­nem az emberiség mind tágasb köreire okvetlen / háramlandók. Ámde a reformátorok által kitűzött szabad fejlődés mellőzhetlen föltétele a külhata­lomtól független szabad mozoghatás (egyházi au­tonomia), egyetlen biztositéka pedig a lélek és igazságbani e g y s é g. S ime ez az, a miért e haza legjobbjai évszázadokon keresztül szenvedtek s küzdöttek, a mit az atyák bölcsesége és erénye, mint a nemzeti szabadság egyik szegletkövét, törvényben szentesíttetett, hogy az azon emelkedő épitmény, mint pharos a zajló tenger közepett vilá­gítva fennálljon. Ne csodálkozzék aztán tiszt. Moczkovcsák úr, hogy ha Önnek—véren szerzett e drága institutió­ink ellen ejtett örökös becsmérlései és az egyházi autonomia megsemmisítésére irányzott törekvé­seknek folytonos dicsőítése után tiszt. Schnell úr aggodalmasan szól, alkalmasint oly célzatok felé gravitálásáról, melyeknek egyik szépséges nyilatkozatát jelen lapunk első cikkében olvas­hatni. Különös ! A protestáns világban mai nap európa szerte két tárgyra irányul különösen min­den jók törekvése: az egyházközségi életnek a politikai kormányoktól való függetlenitésére (egy­házi autonomia) és ennek nyomán a két fe­lekezetnek nem felülről octroyirozott, hanem a tudomány által előkészített és közzsinaton megállapítandó uj symbolumok általi egyesí­tésére. *) S ime európaszerte nyilatkozó ily korjelen­ségekkel szemben, nem méltán kérdezhetem-e Pál apostollal: Kicsoda igézett meg titeket, hogy kik lélekben kezdettétek, a testben akarjátok elvé­gezni? Hát mi most mondjunk le azon áldások­ról, a melyek után amazok oly buzgón töreked­nek? S ha a gondviselés maiglan megóvott ben­*) Ha az elsőre nézve a porosz és hannoverai zsinato­kat kivánt eredmény nem koronázta s ha az egye­sülést illetőleg az „Evangelieal allianee" nagyszerű feladata mögött még messze hátra maradt; de ma­gok a kisérlettételek mindenesetre annyit bizonyíta­nak, hogy egyházi autonomia és egyesülés azon óhajtandó dolgok közé számittatnak, melyekre tö­rekedni a kornak öntudatra ébredt szelleme ösztönöz. B. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom