Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-09 / 15. szám

tak. Attól fogva a virradó idő sok homályt eloszlatott az emberek szemei elől, a tudós criticusok számos fáklyákat gyújtottak, a szent írásra segédtudományok jobban kidolgoztattak. A reformátorok ma élve tisztább feltételeket tennének közönségessé, és szelidebb, épületesebb beszédet tartanának. Mind ezek szerint jövendőre is hasonló előmenetelt, a lélek látása egének tisztább meg tisztább fénybe borulását, lehet remény leni." Valóban sem a vallás, sem az emberek természetét egyáltalában nem ismerik, kik ugy vélekednek, hogy a protestantismus meggyengítethetnék az által, a mi neki léteit adott és jogosultságának egyedüli alapját teszi. A protestantismus, csak folytonosan fejlődve erős , „vires aquirit eundo." Ha tiszt. Moczkovcsák úr ezeket tán rationalista eretnekségeknek tartja, olvassa figyelemmel a reformatio atyjának, Luthernek műveit s tapasztalni fogja, hogy sehol sem emelkedik szelleme magasabbra, ékesszólása sehol sem hatalmasabb, mint a hol a keresztyén ember abbeli szabadságáról szól : „Grott könne in himmlischen Dingen iiicht leiden — mondja egy helyt (1. Walch XIV, 1. 379.) — dass mann sich seiner Freicheit begebe, und auf Eines oder vieler Menschen Wort eriege." Lusta lelkészeknek és prédikátoroknak mondja azokat, die sich auf menschliche Bücher verlassen, dass sie eine Predigt daraus nehmen, solcher Bücher wie der Formulái' und Kalender brauchen, ihre jalirige Nalirung zu verdienen und Nichts sind, denn Psittige und Doleii (papagájok és szajkók,) die verstandlich naclireden lernen. Az úrvacsora és az isteni tisztelet rendtartásáról irt munkájának előszavában pedig így nyilatkozik: „Vor allén Dingen will ich gar freundlich gebeten habon, auch um Gottes Willen, alle Diejenigen, so diese .unsere Ordnung im Gottesdienste sehen, oder nachfolgen wollen, dass sie ja kein nőthig Gesetz daraus machen, noch Jemandes Gewíssen damit verstricken oder fahen, sondern der christlichen Freiheit nach ihres Gefallens gebrauchen, wie, wo, wenn und wie lange es die Sachen schicken und fordern." (Walch X, 1. 266). Szent borzalommal tölti el a lelket, ha aprolestantismusnak ezen, minden vallás szellemének megfelelő jellemvonásait közelebb vizsgáljuk és megtekintjük az áldásokat, melyek azok következetes hű megtartásából nem egyes osztályokra, hanem az emberiség mind tágasb köreire okvetlen / háramlandók. Ámde a reformátorok által kitűzött szabad fejlődés mellőzhetlen föltétele a külhatalomtól független szabad mozoghatás (egyházi autonomia), egyetlen biztositéka pedig a lélek és igazságbani e g y s é g. S ime ez az, a miért e haza legjobbjai évszázadokon keresztül szenvedtek s küzdöttek, a mit az atyák bölcsesége és erénye, mint a nemzeti szabadság egyik szegletkövét, törvényben szentesíttetett, hogy az azon emelkedő épitmény, mint pharos a zajló tenger közepett világítva fennálljon. Ne csodálkozzék aztán tiszt. Moczkovcsák úr, hogy ha Önnek—véren szerzett e drága institutióink ellen ejtett örökös becsmérlései és az egyházi autonomia megsemmisítésére irányzott törekvéseknek folytonos dicsőítése után tiszt. Schnell úr aggodalmasan szól, alkalmasint oly célzatok felé gravitálásáról, melyeknek egyik szépséges nyilatkozatát jelen lapunk első cikkében olvashatni. Különös ! A protestáns világban mai nap európa szerte két tárgyra irányul különösen minden jók törekvése: az egyházközségi életnek a politikai kormányoktól való függetlenitésére (egyházi autonomia) és ennek nyomán a két felekezetnek nem felülről octroyirozott, hanem a tudomány által előkészített és közzsinaton megállapítandó uj symbolumok általi egyesítésére. *) S ime európaszerte nyilatkozó ily korjelenségekkel szemben, nem méltán kérdezhetem-e Pál apostollal: Kicsoda igézett meg titeket, hogy kik lélekben kezdettétek, a testben akarjátok elvégezni? Hát mi most mondjunk le azon áldásokról, a melyek után amazok oly buzgón törekednek? S ha a gondviselés maiglan megóvott ben*) Ha az elsőre nézve a porosz és hannoverai zsinatokat kivánt eredmény nem koronázta s ha az egyesülést illetőleg az „Evangelieal allianee" nagyszerű feladata mögött még messze hátra maradt; de magok a kisérlettételek mindenesetre annyit bizonyítanak, hogy egyházi autonomia és egyesülés azon óhajtandó dolgok közé számittatnak, melyekre törekedni a kornak öntudatra ébredt szelleme ösztönöz. B. M.