Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-02 / 14. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A FOISKOLAK ES EGYHÁZ KÖZÖTTI VISZONY. I. (Folytatás.) A római egyház mivel maga theologizál, sajátjául fogad egy bizonyos tudományos eljárást és irányt, miot igaz tudományt, s ez által minden egyéb irányokat, mint igaztalanokat a magáéval ellentétbe állit, velük harcba keveredik. A ki pedig a vizsgálódás küzdterére lép, az okvetlen ki van téve annak a lehetőségnek is. hogy legyőzetik, hogy az igazság az ellenfél részére derül ki, s az ő állításai megcáfoltatnak. — A tudomány harcaiba avatkozott egyház tehát, hogy magát az eshetőség ellen biztosítsa, kénytelen lőn a gondolkodás egész körére tekintélyének sulylyával nehezkedni, elannyira, hogy nemcsak a kutatások elé vont hatalmával kijelölt korlátokat, hanem még a vizsgálódás irányát és eredményeit is előre kiszabta. — Szabad a híveknek gondolkodni, vizsgálni még a vallásigazságokat is, de csak azzal a föltétellel, hogy vizsgálódásuk iránya és eredménye egyező legyen az egyház tudományával, ellenkező esetben az egyház (nem argumentumokkal, hanem) átokkal cáfolja meg nézeteiket. így látjuk gyakran hogy pápai bullák decretálják, hol egyik hol másik tudományos irányt, vagy bölcsészeti rendszert nem igaznak. Az egyház, hogy saját bizonyosságát megőrizze, kénytelen lőn a tudomány haladását elnyomni, sőt a hol és mikor csak hatalmában volt és van, vagy épen a szerző személye vagy legalább müvei ellen gyakorolt külső erőszakkal (censurá, könyvek elkobzása, árulások eltiltása) gátolja meg a hivatalos tudománytól eltérő elméletek terjesztését és vitatását. — Ezzel el van gázolva a tudomány előmenetelének egyik sine qua non-ja, t. i. az igazságnak minden előfeltételektől és minden melléktekintetektől ment elfogulatlan keresése. Ezzel a gondolkodás csak az egyház tanai bebizonyításának eszközévé törpült, — a tudomány scholasticává lőn. A tartalom és eredmények előleges kijelölésével a tudományos vizsgálódás hova tovább gépies formalismussá sülylyedt. Az egyház tekintélyének e nyomasztó volta addig még nem volt annyira érezhető, és a haladást gátló, a mig egyfelől maga a tudomány kifejlődésének érdekében is szükséges volt ama formális dialecticai munkásság, (tehát az egyház által szabadon hagyott téren is elég megoldandó problémát talált a gondolkodás ;) másfelől az ismeretek általában még nem növekedtek tul az eléjök szabott korlátokon; de mihelyt ez az idő bekövetkezett, azok elviselhetlen bilincsekké váltak, s csak szétszaggatásuk által s a r.katholicismus köréből kiemelkedéssel lett lehetővé a tudomány tovább fejlődése. Valamint a vallásos élet reformja az egyháznak a hit dolgában gyakorolt kényszerítő hatalma és elvilágiasodása elleni protestatióval kezdődött; hasonlóul Verulami Baco és Descartes is minden előföltétel és tekintély elleni tiltakezásukkal, s az egyéni gondolkodásnak bármely erőszakos befolyás alóli függetlenitésével nyitották meg a tudomány előtt azt az útat, a melyen azóta a romanismus folytonos anathemizálásaitól hajtatva naponként nagyszerűbb és eredménydusabb haladást tesz. Ezzel azonban a világért sem állítom, hogy az uj korban csupán a vallásilag is protestáns egyének vihetik előbbre a tudományt, sem a vallásos üdvre, sem az igazság megismerésére egy felekezet sem lehet kizárólag képesítve. Hanem azt állítom és bebizonyítom, hogy csak a protestantismus által kivívott, s ma már egész polgárisodásunk életelemévé vált hit- és gondolkodásbeli szabadság tette lehetővé a tudománynak minden ágában elért óriás kifejlődését. De nem csupán a tudománynak ártalmas az egyház tudóskodása, hanem több tekintetben önmagára is káros következmények háramJanak abból. Már csak annálfogva is, hogy a tudománynyal együtt a tudományos élet körében visszafojthatlanul kifejlődő ellentéteket is önmagába bekeblezi. Ez által az ismeretek terén koronként kitörő eszme forradalmak, a tudományt átalakító elvharcok mindannyiszor közvetlenül az egyházi életet is föl zavarják, s az is a vélemények naponként változó hullámzásaival együtt hánykódik; miként ezt a többek között az 1789. francia forradalom, s az azt megelőzött Voltaire féle irodalmi mozgalmak, valamint szinte a kath. Francia-és Olaszország jelen irodalmi vitái oly fényesen bizonyítják. Azután a tudományos vizsgálódásba elegyedő egy