Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-26 / 13. szám

kozatát. Mert nem lehet föltenni, hogy a zsidóság ezen legveszélyesebb ellenének híre a világvárosba el ne hatott, és az ottani zsidóknak tudomására ne jutott volna. Nem lehet, hogy a Rómában lakó zsidók vallásuknak ezen apostatájáról semmit ne hallottak volna, akkor, midőn Rómában a tartományi városokkali érintkezése ugy vallási, kereskedelmi, mint politikai tekintetben a lehető leggyakoribb volt. Nem lehet, hogy a világvárosban lakó zsidók, éspedig izpcúzoi zcov /oodactóv, az apostolról sem befogatása előtt, sem 2 évig tartó fogsága alatt hírt ne vettek volna, hitöknek leggyül.öltebb és legveszélyesebb ellenéről, a ki apostoli munkásságának egész pályáján a zsidóság romlására dolgozott, irányában a legélesebb ellentétet tanúsította, és a ki az uj hitnek annyi követőt hódított meg a müveit világ minden pontján, sőt magában Rómában is ! Midőn a zsidók az apostol felőli jó bizonyságtételüket kimondják, és azt kellene gondolni, hogy előtte a keresztyénség ügye, teljesen terra incognita, arra hívják föl, hogy beszéljen előttük azon uj szerzetről, melyről csak annyit tudnak, hogy az mindenütt ellenszenvvel találkozik (28, 22.). Nem említve ezen vers értelmének az előbbiekkel való merőben ellenmondását, csupán azt kérdem: lehetett-e előttök a ker. sectának ügye annyira ismeretlen, hogy arról az ellene mindenütt nyilatkozni szokott antipathián kivül semmit ne hallottak volna, a keresztyénségnek ügye, mely már több évek óta a világ figyelmét magára vonta ? Hiszen ha máshol nem, magában Rómában szerezhettek volna a keresztyénség felöl tapasztalatokat, annyival is inkább, mivel az ottani ker. gyülekezet tagjai oly tekintélyre vergődtek, hogy azok hitének hire mind e világra elterjedt (Róm. 1, 8), és a kik már oly nevezetes állást foglaltak el, hogy két évvel később a római császár veszélyeztetve látván magát általok, ellenök véres üldözést indított. — Ha azonban a római zsidók addig a keresztyének felekezetéről semmit nem tudtak, most az apostol szájából, ki felhivásuknak őrömmel enged, megérthetik azon sectának mibenlétét. A zsidók kétszer jönnek Pál lakására, egész naphosszat hallgatják beszédét, eredménye azonban az lesz, hogy „némelyek hisznek vala az ő beszédének, némelyek pedig nem hisznek vala (24. v.)." Mennyire megcáfolja könyvünk önmagát! Föntebb az apostollal a zsidók előtt azt a vallomást téteti, hogy ő sem a zsidóság, sem a törvény ellen nem vétett, hanem mindegyiknek, buzgó híve: most meg olyan beszédet mondat vele, mely miatt a zsidók egymással nem csak összekapnak, hanem némelyek közülök az uj hitnek épen követőivé válnak. Es ha Pál a római zsidók között csakugyan proselytákat csinált, természetes, hogy Ő akkor saját elvei szerint beszélt előttök az evangeliomi igazságokról, következőleg antijudaistikus szellemben. Az ellenmondást nem szükség tovább bizonyítgatni. Midőn pedig, a mint látjuk, az egyik adat a másikat egészen kizárja, azt kellene egyelőre mondanunk, hogy csak vagy az egyik igaz, vagy a másik. Itt azonban ezen eljárás nem alkalmazható, mert miután mindegyik pont önmagában is történetileg valószínűtlen, nem lehet az egyiknek valótlanságát állitani, a másik történetiségének pedig védelmére kelni. Bosznai Sándor, ref. papjelölt. (Vége köv.) ISKOLAÜGY. VAGMELLÉKl TANITÓ-EGYLET ERTEKEZLETE NEGYEDEN martius 2. 1865. A melyen a rendes tagokon kivül nt. Tót h János, e. m. esperes, több t. lelkész úr és tiszteletbeli tag volt jelen. E nap délelőtti tizenegy óra táján — az elnök megérkezését nem várhatván—a helybeli lelkész helyettes elnöklete alatt, az egylet előbb a kisebb, ugy a nagyobb iskolás növendékeket vizsgálta meg. E közben megérkezett az egylet újonnan választott r. elnöke t. Zsemlye Károly úr is, ki a vizsgálat bezáratása után a nevelés szent ügye iránt fellelkesülten velős elnöki beszéddel, kitartást, az egyletre pedig az égnek virágzó áldását kérve a gyűlést megnyitottnak nyilvánitá. Az értekezlet tárgyai voltak : Először is, a növendékek miként haladására nézve, — a régi módszer szerénti tanításra tétetett általános észrevétel; — itt, nemcsak ajánltatott, sőt kötelességgé tétetett különösen a kisebb növendékek tanítójának, — „haladva a korral," — az ujmódezer szerénti tanítás. De e mellett, nem mellőzhető azon őszinte nyilatkozata alólirottnak: miszerént a nagyobb iskolában, ugy a fiu mint a leány növendékek, értelmes és okos feleleteikkel magokra vonták a jelenvoltak figyelmét. Miből az érdekelt tanitó úr munkás szorgalma eléggé kitűnik. A mult év november hóban Deákíban tartott értekezleti gyűlés jegyzökönyve hitelesítetett. Továbbá az egylet pénztári számadása helyben hagyatott. Nagy örömmel üdvözölte e kis egylet, nt. Vida Ferenc, t. Farkas Beniamin, tek. Végh Vince e. ra. hites ügyvéd, és Udvardi Péter urakat, s bennök a csallóközi tanitói testvéregylet képviselőit; — kik a N.-Megyeren jelen volt vágmelléki t. egylet elnöke által meghiva levén — kineveztettek. Mely alkalommal, a csallóközi t. testvéregylet jegyzője által, ez egyletnek megküldött jegyzőkönyv felolvastatván; — az abban érintett meghívást ez egylet köszönettel vette, és a jövő sept. hóban Patonyban tartandó csallóközi értekezletre, t, Zsemlye Károly úr mint elnök, Deák István és Császár Ferenc tanitó urak lettek — képviselőkül — kinevezve. Ugyan ekkor, ez egylet jegyzőkönyve kölcsönösen, a csallóközi t. testvér egyletnek — megküldetui — határoztatott. — Végül némely szakvezérkönyvek — meghozatala, határoztatott.