Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-08 / 2. szám

tói, s hogy a politikában a bevégzett tények jogérvényt nyernek." Ki nem érzi, s ki nem tudja, hogy a vallás és valódi igazság korlátai közül megszabadult társadalomnak nem lehet egyéb célja, mint kincsek gyűjtése, s cselekvéseiben egyéb törvénynek nem hódolhat, mint saját vágyai és érdekei teljesítése féktelen vágyának. Ezért üldözik ezen emberek engesztelhetlen gyűlölettel a vallásos testüleleket, bármi nagyok érdemeik a keresztyénség, a polgári társadalom és tudományok körül; azt állítják, e testületeknek nincsen többé joguk a fonállásra, s e szerint az eretnekek tanaihoz szegődnek. Mert miként elődünk, VI. Pius, annyi bölcseséggel tanitá: ,,A vallásos szerzetek eltörlése megsérti az evangeliomi tanácskozás nyílt gyakorlása jogát; oly életmód ellen fordul, mely az egyházban már az apostoli korban ajánlatos vala, megtámadja azon magas rendalapitókat is, kiket az oltáron tisztelünk s melyek ama szerzeteket Isten sugalmazására alapitolták." (VI. Pius irata La Rochefaucould bibornokhoz 1791. mart. 10-röl.) Sőt az emberek, kiktől beszélünk, oly istentelenek, hogy azt mondják, el kell venni az egyháztól és polgároktól azon szabadságot, hogy keresztyéni jótékony célokra alamizsnát gyűjtsenek; hogy el kell törölni azon törvényt, mely bizonyos napokon a szolgai munkát tiltja, miután hamisan állítják, hogy az említett szabadság s ezentörvéuy ellenkezik a helyes nemzetgazdászati elvekkel. Nem elégedve meg azzal, hogy a vallást száműzik az államból, elzárnák ettől még a családok küszöbeit is. Valósággal állítják, hirdetvén a eommunismus és socialismus veszélyes tanait, hogy a család és az ugyanazon házhoz tartozók joga egyedül csak a polgári törvényeken alapszik, s csak innen származik a szülők joga a gyermekek nevelésére és tanítására. Ezen tanok és számtalan fondorkodás által ezen ravasz emberek igyekeznek az ifjakat a katholikus egyház üdvhozó tanaitól megfosztani, és mindennemű veszélyes tévedések és erkölcstelenségek által az ifjúság gyöngéd és hajlékony szellemét megfertőztetik, és megrontják. Mert mindazok, a kik az egyház és állam ellen zavarokaf előidézni, s kik a társadalmi rendet felbontani törekszenek minden isteni és emberi törvényt megsemmisitnek, mindenkor okoskodásaikat és tetteiket arra irányozzák, hogy a vigyázatlan ifjúságot megzavarják és megrontsák, minden reményüket az iíjuság elcsábítására alapítják. Ez okból üldözik is, a legerkölcstelenebb módon a világi és szerzetes papságot, kik, mint a történetek fényesen bizonyítják, oly nagy szolgálatot tettek a keresztyénségnek, az államnak és tudománynak, Sőt azt mondják, hogy a papságot el kell távoztatni a neveléstől, mert a papok ellenségei a valódi haladásnak és a polgárosodásnak. Mások ismétlik az újítóknak ama rosz és elvetett véleményét s nagyszerű szemtelenséggel mondani merik, hogy az egyház és azon apostoli szék legmagasabb tekintélyét a világi hatalom alá kell vetni, holott a tekintélyt az egyház az Úr Jézus Krisztustól nyeré; és tagadják az egyház és apostoli szék minden jogát a társalmi rendre vonatkozólag. Annyira mennek, hogy állítják, miszerint az egyházi törvények csak a lelkiismeretet kötelezik, s ezt is csak akkor, ha a vallást és egyházat illető törvények a világi hatalom által hirdettettek ki, s hogy a római pápáknak a vallást és egyházat illető decretumai a világi hatalom sanctiójától, vagy legalább beleegyezésétől nyerhetnek érvényt; hogy pápai kibocsátványok, melyek a titkos társulatokat tiltják, követeltessék ezekben a hallgatási eskü, vagy nem, és a melyekben az ily társulatok felvett tagjai anathemával sújtatnak, kötelező erővel nem bírnak azon államokban, a hol az ily társulatokat az állam eltűri ; hogy a tridenti szent zsinat a római pápák állal kimondot excommunicatio azok eilen, a kik az egyház birtokait elragadják, és bitorolják : nem más, mint az egyházi és világi hatalom téves összevegyítése, s hogy az ily rendeletek pusztán földi érdekekből származnak. Állítják, hogy az egyház nem bocsáthat ki a lelkiismeretet kötelező oly rendeleteket, melyek földi dolgek használatára és élvezetére vonatkoznak ; hogy az egyház nem bir joggal világi büntetéseket alkalmazni ezen törvények áthágói ellen ; hogy a theologiával és a közjoggal egybeférhet az állam számára lefoglalni azon jószágokat, melyek az egyház és vallásos társulatok birtokában vannak. Nem irtóznak nyilvánosan hirdetni az eretnekek azon elvét és maximáit, melyekből annyi fonák és hibás vélemény következik. Például, hogy az egyház nincs isteni rendelkezés által az államtól elkülönítve, s nem független a világi hatalomtól, s hogy ezen függetlenség meg sem engedhető a nélkül, hogy a világi hatalom mindenhatóságát az egyháznak oda engedje. — Nem mellőzhetjük hallgatással azok vakmerőségét, kik a helyes tanoktól eltérve állítják, hogy az ember vétek nélkül hogy megszűnnék katholikus lenni, megtagadhatja az engedelmességet a decretumoktól, melyek ezen apostoli szék által az egyház általános javára, a jog és fegyelem tárgyában kiadattak. Mindenki látja, és világosan megértheti, mennyire ellenkezik ezen állítás a kath. tannal, mely szerint a római pápa Jézus Krisztus által adott teljhatalom folytán az összes egyházat mint pásztor legelteti, vezeti és kormányozza. Közepette ezen nagy romlottságnak és hamis tanoknak, megemlékezénk apostoli szent kötelességünkre, és aggodalommal telve szent hitünk java, az Istentől ránk bízott lelkek üdve miatt szükségesnek tartottuk szavunkat felemelni. Ez okból apostoli hivatalunk erejénél fogva elvetjük és kárhoztatjuk az ezen iratunkban e'rintett hamis véleményeket és tanokat: akarjuk tehát és rendeljük, hogy ezen tanok a kath. egyház minden fia által elvettetteknek s kárhoztattaknak tekintessenek. Ezenkívül legjobban tudjátok tisztelendő testvéreim, hogy a mostani időkben az igazság és igazságosság gyűlölői, s a vallás legelkeseredettebb ellenségei döglele-