Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-26 / 9. szám

temek közt gymnasium képezi a közép tanodát. Hat osztályban egy-egy évfolyammal, tiz-tizenhat évii növendékekre számítva, vallástanon kivül, mely sem felületes betanítás sem száraz hitcikkelyezés tárgya nem lehet, ezen tanodák oktatási tárgyainak középpontját az ujabb nyelvek, mér- és természettudományok képezik. Tantárgyak: történelem, földrajz, természeti tudományok, és pedig természetrajz (növény-, állat- és ásványtan), természettan (physica és chemia), számtan, mértan (tértan és betüszámtan) ; német, latin, francia- és angolnyelv, irás, olvasás, rajz, éneklés, vivás. Reáltanodák tanárai szabályszerüleg csak egyetemi képzést nyert egyének lehetnek. Egyébiránt nem záratnak ki a tanitóképezdék növendékei is, ha magukat kitüntetöleg erre érdemesítik és a tanárok özvegyei árvái számára . fenálló nyugdíjintézet első osztályába soroztaínak. Kötelességük pedig nemcsak egyszerűen lanitani; hanem növelői erkölcsi állásuk föladatát azon tekintetben is megoldani, hogy növendékeiket a szorgalom, engedelmesség, kötelesség iránti hűség, lelkiismeretesség, emberek iránti becsülés és isteni félelem erényei ismeretére és gyakorlására vezessék. E részben megkívántatik tőlük, hogy „egyértelmüleg közrehassanak, az egész tanintézet javára szíves gondot tartsanak, az ez érdekben felmerülhető bár kisebb vagy nagyobb fontosságú tárgyaknál egymást megértve, önkéntes készséggel működjenek, béke-szeretök, önmegtagadók legyenek, gondosan kerülve a félreértés vagy meghason'ásnak önző hajlamait." A realtanodák célját pontosan szem előtt tartva és kitartással közelítve áll fen biztosan és sziiárdul 1833-ik évben történt alapittatása óta a „városi realtanoda Lipcsében," a neveléstani alapos képzettségű, a ker. humanitas terén fáradhatlanul tevékeny alapító és fővezető dr. V o g e 1 vezetése alatt. Kezdettől fogva célul tűzte ö, „hogy az ő növeldéje növendékeit azon vallás-erkölcsi erőhatályra kifejteni s bennök mindazon ismereteket és készségeket felkölteni és jóra irányozni tartozik, melyek a bármely állású állampolgárt művelt egyéniséggé tehetik s állandóul jellemzik ; ezekben már növendékeit annyira elő vinnie kell, hogy a teljes tanfolyam bevégzése után képesekké legyenek — vagy az e tanodában szerzett ismereteiket legott a gyakorlati élet valamely foglalkozási körében érvényesíteni, teljes mérvben kifejteni,— vagy akármelyik felsőbb szakbeli u. m. kereskedelmi, erdőszeti, bányamivelési, építészeti vagy műegyetemi tanodába átléphetni — s mindenütt a szükségelt előképzettséggel." Ez adta, mint V o g e 1 állítja, tanodájának a magasb közművelődési intézet jeliemét, — mi közben saját hivatásának pontosan meghatározottsága és célszerű berendezése által ugy a tulajdonképi polgári tanodák, mint az egyetemek és szaktanodáktól lényegesen kiilömbözővé alakult, „Realtanoda csak általános képzési célokat tűzhet maga elé — azaz, tantervében és növelés célzatai közt semmi helyet nem foglalnak a meghatározott, különös hivatásokra szentelendő tekintetek. Tehát semmikép nem hivatásra képező tanoda," milyennek szanaszét majd nyelv- majd fogalombeli zavarnál fogva bélyegezni akarnák. Nem szabad, hogy kereskedelmi, de az sem, hogy műegyetemi tanodává legyen. Még csak ipartanodának neveztetni sem kíván, habár növendékeinek legnagyobb része iparos életpályára volna lépendő. A különös hivatásra képezés ugyanis egészen más életkor föladata, más tanodának teendője. Ki azt már itt elővenné, vétkezik az emberiség ellen, minthogy azt fejlődési szabadságában korlátozza és a kiskorút mintegy határozott életirányra kényszeríti, mi előtt eljuthatott volna azon pontra, melyről az egyéniség függetlenül és önmagában alapuló oknál fogva ítéljen s ahoz képest válaszszon fensőbb élethivatást, valamely bizonyos igazságot stb. Valamint senkinek nem jut eszébe különös jogászokat vagy theologasokat képző gymnasiumokat állítani, avagy bár azok lecketervét időnkint ez vagy amaz hivatás iránt nyilatkozható egyes vágyak szerint módosítani, mivel az ily eljárást az általában humánus irányú előképzés nemes föladatához méltatlan és illetlennek fognák tekinteni ; ép ugy nem szabad korlátozni a gymnasiumokkal egyenlő jogosultságért küzdő reáltanodáknak is azon szabadságát, hogy az ilyes mellék tekinteteket figyelmen kivül hagyják." „Hanem növelési céljaik ezen általánossága még kevésbé fogná a reáltanodákat voltaképi teljességgel és sajátlag megkülömböztetni az úgynevezett polgári és elemi népiskoláktól, minthogy több tekintetben mindezeknek föladatai egymáshoz hasonlók ; emezeknek, t. i. a reáltanodáknak sajátlagos jellemét egyedül a felsőbb cél kitűzése teszi. Anyagi szempontból a reáltanodák felsőbb célja ugy a tantárgyak száma, mint azoknak ily úton célzott alaposabb elsajátíttatásában helyezendő. Fájdalom, hogy itt a tantárgyak nagy száma szintén elkerülhetlen, szükséges rosz. Ez pedig onnét van, hogy a reáltanodák sajátszerű helyzetben, és bizonyos irányban működnek; de másrészt nagyban enyhíthető e baj az által, ha alaposan képezett tanárok az egyes tantárgyakat mindenkor kölcsönös vonatkozásaikban adják a növendék elébe. Mert csak azt kell valamely tantervben határozottan roszallani, ha túlzóan részletezi s szétdarabolva adja a tanitandókat, a sokat (multum) sokfélévé (multa) tevén. A tantárgyak sokaságán kivül a reáltanodák fensőbb célja főleg azon terjedelemben határozódik, melyben azok előadatnak, Ugyanis reáltanodának az egyes tudományágaknál még többre kell igyekeznie mint a gymnasiumokban. Ez onnét ered, mert növendékeit illetőleg távolról sem számithat arra, hogy — mint gymnasiumoknál — az egyetemi képzés kitöltendi az itt fennmaradhatott hiányokat. Ellenkezőleg azokat oly helyzetbe kell juttatnia, hogy önmagukat hivatásuk nemében utólag, önszorgalom útján tovább képezhessék. Főként áll ez a mér- és természettudományokra nézve. Hogy pedig az ujabb nyelvek, ide értve az anyanyelvet is, reáltanodákban semmivel nem csekélyebb figyelem tárgyai mint tudós iskoláknál az ókoriak, az magától