Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-01 / 1. szám

ben elvesztegetni, ugy hogy csak azok bocsájtották áruba terményüket, kiknek a pénzre égető szükségök volt; és mégis,, lia áttekintjük fenebb közölt számadásunkat, lehetetlen annak nem Örülnünk; igaz ugyan, hogy absolute véve a dolgot, a most lefolyt évben küldött kegyes adományok sem ütik meg azon mértéket, hogy azokat elégnek mondhatnók, hanem összehasonlítva az 1863-ik év eredményével, nem lehet észre nem vennünk az örvendetes haladást, a mi különösen a moldva-oláhországi missiót illetőleg e tekintetben történt; mert ennek küldött kegyes adományok a tavalyit, közel 700 forinttal haladják felül; de épen ez eredmény kelti fel bennünk az édes reményt, hogy a t. közönség, a magyar reformáta egyház édes gyermekét a moldva-oláh missiót ezután is kegyes pártfogásában részesitendi; s nem fog megfeledkezni azokról sem, kiket itt hazánkban elemi csapások sujtoltak, vagy máskép anyagilag szerencsétlenekké lettek. Könnyen megtörténhetett, hogy fenebb közölt számadásunkban valakinek adománya mert vagy nem kaptuk meg azt, vagy tévedésből nincs közölve, vagy ha közöltetett is, hibásan van közölve; tisztelettel felkérjük tehát mindazokat, a kikre ez esetek valamelyike illenék, szíveskedjenek minket bér mentetlen levélben tudósítani, s tudósításokban a kérdéses öszszeget és annak célját megjelölve, egyszersmind arról is felvilágosítani, mikor, mennyinek és mi úton kellett hozzánk jutni s micsoda bizonyítékok vannak kezeikben, melyek a küldemények általunk történt átvételéről tanúskodnának; s mi azonnal helyre hozzuk hibánkat. Felhijuk egyszersmind azokat is, kiknek részére a fent közölt adományok hozzánk küldettek, szíveskedjenek e kimutatás olvasásával, az abban foglalt összeget az általunk már részökre elküldöttekkel összehasonlítva, nyugtáikat minél hamarább elkészíteni s azokat, ha már ki volnának elégítve megnyugtatásul elküldeni; azok pedig, a kiknek még mi tartozunk, e tartozás átvétele, a nyugta melléklete mellett, levélben hozzánk fordulni, s mi a hátralékot azonnal elküldjük. S z e r k. VEGYESEK. BIBLIA MAGYARÁZAT. Az ismert természetbúvár Desor Neuchatelben a biblia-magyarázatba avatkozik, a mi különben nem volna az ő szaka. Egy Liebighez intézett, s mult évi szaharai utazásáról szóló levelében a pusztai falvak megerősítéséről beszél, rögtön világossá lesz előtte az evangyeliom e helye: „Bizony bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tüfokon általmenni, mintsem a gazdagnak az Isten országába jutni.1

' Azon falvak körfalain ugyanis kevés kapu van. „Mint másutt," irja Desor, „itt is minden kapunál több nyilas van, egy nagyobb a közepén s mellette kisebbek, úgynevezett „tülyukak." A mint a vallástanitó tülyukról és a tevéről soha se volt képes előttem megmagyarázni, ezen „tülyukak" megismerése által rögtön világos lett előttem.u

— Még egy ó-testamentomi helyet is magyaráz. Escher, Mertins és Desor természetbúvárok egy előkelő gazdag kalifa, a próféta utóda társaságában utaztak, s vele együtt a falusi seikek vendégszeretetében részesültek. Egy ily beszállásról irja Desor: „Miután kuszkuszujához jól hozzáláttunk, a gazdának bókot akartam mondani, s a tolmács által a kalifától kérdeztem, hogy a seik miért nincs jelen. A kalifát megjátszott lepni kérdésem, s ismételtette. Azonban minden egyéb felelet helyett megelégedett azzal, hogy szárazon tagadólag intett. Természetesen én nem kívántam bővebb magyarázatot. Midőn az esetet a kapitány nyal közöltem, megtanított, hogy itt nagyon vétettem az illedék ellen. Annyit már a bibliából is tudhattam volna, hogy egy alárendelt embernek nem juthat eszébe, ha magasabb rangút fogad magánál, azzal együtt az asztalhoz ülni. Az ő kötelessége az, hogy álljon az ajtónál, és vigyázzon a cselédekre, hogy a vendég illő szolgálatban és figyelemben részesüljön. így történt itt is, s csak mikor már elmentünk, akkor lépett elő a seik, megcsókolta kezünket és szerenrencsés utat kivánt. Most jutott eszembe Ábrahám szeretetreméltó képe, midőn a három angyalt fogadta magánál, számukra lakomát készíttetett s távolból mély tisztelettel nézte, a mint mennyei vendégei ott benn lakomáztak. (M. S.) Dr. C. Márton paderborni katholikus püspök még a mult őszszel egy hivatalos iratot intézett egyházmegyejebeli evangélikusokhoz ; az iratnak veleje oda megy ki, hogy ő (a katholikus püspök) Isten és emberek előtt az egyházmegyéjebeli protestánsoknak is jogszerű püspöke? akar ismerjék el annak, akár nem. Erre azután Veselben oktober 12-én összegyűlt protestáns zsinat következőleg nyilatkozott: „Mi az Úrnak és egyházunknak nevében itt, Veselben összegyűlt tagjai a zsinatnak ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy Dr. C. Marton paderborni római katholikus püspök azon iratával, melyben kijelenti, miszerint őegyházmegyéjebeli protestánsoknak is Isten és emberek előtt püspöke, jogtalan támadást intézett egyházunk ellen, mely támadás épen ugy megsérti emberi jogainkat.