Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-19 / 8. szám

volna mint maga a nagy apostol. Ha Jakab a mózesi törvénynek a pogány-keresztyénekre való kötelező ereje ellen igy beszél, mikép lehetett volna ő a pogány-keresztyének irányában ily szabadelvű férli, egy oly pártnak főnöke, mely azon szabadelvüséget mindenütt a legtüzesebben megtámadta, és a mely Pált semmiért jobban nem gyűlölte és üldözte, minthogy ő a körülmetélkedést és a mózesi törvényt az Isten országába való részvételre nem tartotta szükséges dolognak ? — De Péter sem beszélhetett ugy, a mint a jéruzs. gyűlésen föl van tüntetve. O még sokkal szabadelvüebben nyilatkozik a pogányok mellett és a törvény ellen, mint Jakab, és mégis Antiochiában mi történik vele ? előállhatott volna ez az eset, ha Ő az u. n. jéruzs. conventen oly szabad szellemben beszélt volna? Mind a két zsidó-apostolnak egész élete megcáfolja az apostoli gyűlésen nekik tulajdonított szabadelvű irányt. — Hátha magát Pál apostolt tekintjük?! Elfoglalhatta volna ő azon alárendelt állást, melyet a Csel. írója a conventen számára kimutat ? bele egyezhetett volna-e abba, hogy ő idegen határozatnak csak végrehajtója legyen ? 0 a ki a Gal. levélben apostoli függetlenségével és önállóságával dicsekszik! — A gyűlésen Jakab kimondja, hogy a mózesi törvény a pogánykeresztyénekre nézve ne tekintessék kötelező erejűnek, de azt a zsidókból lett keresztyénekre nézve tovább is érvényben igyekszik tartani. Megállhatta volna Pál apostol, hogy az ilyen beszéd ellen keményen ki ne keljen a nélkül, hogy magával a legszembeötlőbb ellenmondásba ne jusson ? hallgathatott volna ő a gyűlésen, a ki a mózesi törvénynek teljes eltörlését apostoli munkásságának feladatává tette, és a ki a Galatabeliekhez ezt irja: Ha körülmetélkedtek, nektek a Krisztus semmit nem fog használni, mert akkor a Jézus Krisztus kegyelméből ki lesztek rekesztve? Nem, ő nem hallgathatott, és olyan határozatba, mely a Csel. szerint Pál és a zsidó-keresztyének között létrejött, soha bele nem egyezhetett volna: Azomban föltéve, de meg nem engedve, hogy azon jéruzs. határozat létezett: miért nem emliti az apostol annak létezését irataiban, mikor arra sokszor nagyon szükség lett volna ? De azon fontos végzést nemcsak nem emliti, sőt határozottan kizárja, mert Gal. 2,10. azt mondja: „Csak arra intének — t. i. az oszlop-apostolok, — hogy a szegényekről megemlékeznénk." Hogyan emelte volna ki az apostol ezen csekély dolgot, mint egyedülit, akkor ha azon értekezleten sokkal fontosabb határozat hozatott — és épen az ő érdekében ? Miért nem emliti ő azon nevezetes concordatumot, midőn annak emlitésére égető szükség lett volna? Midőn ő a Gal. levélben azon zsidókeresztyéneket ostromolja, kik azon gyülekezetbe betolakodtak, és a körülmetélkedést, mint az üdvösség nélkülözhetlen föltételét, a hívekre akarták erőszakolni: miért nem tárta elejbök azon fontos határozatot, melylyel őket rögtön legyőzhette volna ? mi által némíthatta volna el őket inkább, mintha azon jéruzs. concordatumra hivatkozik, melyben a körülmetélkedés ép oly elviselhetetlen, mint szükségtelen igának nyilvánittatik ? Az apostol nem hallgathatott arról, mely az ő kezében ellenei irányában a legjobb fegyver lett volna, ha az csakugyan létezett. — A jéruzs. deeretum létezésének a későbbi gyakorlat is ellene mond. Csak egy példát akarok erre nézve megemlíteni. Midőn a korinthusi gyülekezet a bálvány-áldozatok ügyében az apostolhoz kérdést intéz, ő e tárgyban tartott hoszú értekezésében (1 kor. 8 — 10 fej.) egy szóval sem hivatkozik az apostoli gyűlés végzetére, mely ez ügyben zsinórmértékül szolgálhatott volna. Ez az eset is hatalmasan szól azon concordatum ellen; mert ha az létezett, úgy sem a korinthusi gyülekezetnek, sem az apostolnak álláspontja nem érthető. Amaz azért nem, mert ha azon concordatum, melyben a báiványáldozatról is határozva van, létezett: miért kérdezősködtek a felől az apostoltól ? az apostol álláspontja pedig azért nem érthető, mert neki akkor azon határozatot fel kellett volna mutatni. Az apostol itt is hallgat azon végzésről, a hol annak nemcsak említését, hanem épen alkalmazását lehetne várni. — Ezek után bátran elmondhatjuk, hogy a jéruzs. gyűlésnek azon állítólagos határozata, mely a mózesi törvény felől Pálnak a pogányok közti apostolsága érdekében hozatott, de a melyet az apostol irataiból nem igazolhatni, sőt azokkal, valamint minden létező körülményekkel merő ellentétben áll, nem létezett, s annak létezésének a későbbi gyakorlat is ellentmond. Tehát az u. n. jéruzs. deeretum, az apostoli gyűlésnek ezen nevezetes magna chartája — fxctíó ? Természetesen. Az azonban bizonyos, hogy annak tény szolgál alapjául; de ez a tény semmi egyéb, mint a Gal. levélben elbeszélt esemény; az eseménynek mind azon vonásai ellenben, melyek a Csel.-ben említtetnek, az apostolnak hiteles adataival ellentétben levén, minden történeti alap nélküliek. Ilyen költött vonások ugyanis: az apostolnak az antiochíai gyülekezet által történt hivatalos küldetése; az az állás, a mit ő a Csel. szerint a zsidó apostolok, valamint általában az egész zsidóság irányában elfoglal; az ő ügyének formális közös gyűlésben történt megvitatása; az ez alkalommal Péternek és Jakabnak, valamint Pálnak és követőinek szájába adott beszédek; a gyűlés határozata.; a határozatnak irásba foglalása, és az apostolnak azzal való fölhatalmazása. — Mind ezen vonásoknak az itészet rostáján át kell hullani, de ezért azoknak meg van saját értékök; értéköket pedig az írónak célja határozza. Péter Antiochiába n. — A két fő apostol között Antiochiában történt jelenet (Gal. 2, 11—21) egyike a legfénylőbb pontok közül az apostoli kornak különben oly homályos és pártérdekek által félszeg világításba állított történetében. Ezen eseménynek különös fontossága el van ismerve ós érdemileg méltányolva. Nevezetes ez azért, mert benne erős bizonyítékot találunk az apostoli gyűlés és az azon hozott állítólagos határozat ellen; nevezetes továbbá azért, mert az világos bizonyságtétele Péter apostol, sőt az egész zsidóság akkori álláspontjának; nevezetes végre azért, mert az fényes