Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-12 / 7. szám

Ily eszközökkel élvén Ivánka, Karénekei a helyzet természetéhez képest egyszerűek, könnyen betanulhatók, s elég magasztosak arra, hogy az egyház falai közt hassanak. Nem kis érdem ez napjainkban, midőn sokan gondatlanul indulnak olyan zenével saturáltak után, kik nem fontolják meg, hogy a vallás nem egyes kiválóan müveitek egyedüli sajátja, hanem a népé, — kik a néppel nem törődve, a maguk szempontjából reformálnak. Az ily eljárásnak még egy más rosz oldala is van. Ha t. i. egyházi zenénket egészen modernizáljuk, ugy lerontjuk a választó falat az egyházi s világi zene közt, s eltemetjük a mult évszázak tiszteletre s buzgalomra gerjesztő történeti emlékeit. A vallás volt Európa mai világi zenéjének dajkája s nevelője, sőt volt idő mikor a vallásos zenén kivül egyebet alig ismertek; de miután a mai világi zene önállóan egészen más irányba megy, nagy fonákság lenne az egyház falai közt is ezt rögtönözni. Ismétlem, fonákság lenne rögtönözni; mert a nép igényeinek megfelelő reformok által eszközölt haladásnak nem vagyok ellensége. Szolgáljon a kifejlődött müveit világi zene az egyháznak bizonyos műszerekkel, melyeknek segítségével a kor kivánataihoz képest építünk; de ne adjon egyszersmind feldolgozandó anyagot. Mert az egyház falai közt a legegyszerűbb népkhorál, százaktól s ezerektöl énekelve, szintoly, sőt nagyobb hatású, mint a világi zene az operaházakban. Ellenben ezeknek anyagja s művészete az egyház falai közt is csak a színpadra emlékeztet. Visszatérve Ivánka Karénektárára, miután előnyeit ismertettem, szemlét kellene tartanom gyengeségei felett is. Nem oly lényegesek ezek, hogy a K a r é n e k-tár hátrányára lennének, s jelen helyzetünkben felróvást érdemeljenek. Ha akarja az egyház, hogy zenéje a tökélyt mindinkább megközelítse, ugy pártfogolja a vállalkozókat. S ez olyan vállalkozókkal szemben, kik nemcsak szellemi erejüket adják a közjó szolgálatába, hanem e végett vagyonukat kockára teszik : minden községnek erkölcsi kötelessége. Bartalus István. —^O BELFÖLD. A sáros-zempléni ág. hitv. ev. esperesség f. hó 24-én rendkívüli gyűlést tartott rendes székhelyén, Eperjesen. Még a mult 1864-ik év julius 6-án tartott rendes gyülé3 alkalmával, ugy a felügyelő, mint a főesperes úr ismételt kérések dacára s az egész esperesség nagy fájdalmára határozottan leköszönvén, s csak is az uj elnökség megválasztatásáig vállalván el még ideiglenesen a hivataloskodást, most, midőn az uj választások megtörténtek, hálás búcsúvétel az érdemült elnökségtől s üdvözlése és ünnepélyes beigtatása az újnak, valának főtárgyai ezen rendkívüli gyűlésnek. Mély megilletődéssel hallgatta a közönség a viharedzett elnökségnek, — a pátensi küzdelmek legkényesebb korszakában az esperestség kormányát erős kézzel megragadott s azt mind ez ideig törhetlen következetességgel s példás pontossággal kezelt nt. Páll Endre főesperes és f.-kemencei lelkész, — valamint díszes világi elnöki polcán 14 hosszú éven át jó és rosz napokban egyaránt tanúsított erélye s tapintatával magának köztiszteletet és szeretetet kivívott tek. Bánó József felügyelő uraknak rövid búcsúszavait. Fájdalmunkat csak a búcsúzóknak azon ígérete, hogy bár elnöki székükről leléptek, résen lesznek mindig, a hol tett és áldozat kell, s azon megnyugtató meggyőződés enyhité, hogy a megürült hivatalokat méltó utódok töltik be. Uj főesperesünk, nt. U r b á n Adolf laposi lelkész úr, kiben ifjúsága dacára a közbizalom egyesült, s kinek szelid de ernyedetlen lelkipásztori munkásságát már a 2 év előtt tartott püspöki visitatio kitüntetőleg csöndes meleg eső áldásos hatásához hasonlitá, első felléptével is biztos zálogát adá annak, hogy — miként az érdemült ősz főesperes 33 é v e s utódjára oly szép célzással mondá — jézusi korában már elég erővel birand hivatala terheinek elviselésére, szokott szelid, de határozott modorában jelölvén ki jövendőbeli eljárását némely szükséges újítások körül. Az újonnan választott felügyelő, a lelépettnek testvér-bátyja tek. Bánó Miklós úr kimerítő beszédben fejté ki nézetét az egyház jelen állása, törekvése, majd szűkebb körben saját teendői körül, utalván a protestantismusra, mint korunk művelődésének és felvilágosodásának egyik főtényezőjére, s ennek folytán a fősúlyt a nép felvilágosítására, a népiskolák emelésére fekteté; — mig másrészt utalván arra, hogy túlnyomó anyagi erő ellenében küzdve, ha becsülettel helyt állni akarunk, nekünk sem szabad a szellemiek mellett az anyagit felednünk, hogy e tekintetben szegény egyházainkon segítve legyen, egyházi takarék-magtárak felállítását tartá sürgetően ajánlandónak. De mivel ő — bár elismert kedvességü szónok — nem az üres szónak, hanem a tettnek gyakorlati embere, rajta volt, hogy az ige testté is legyen. A népnevelés érdekében az esperesség minden világi és egyházi dékánjait meghívta vendégszerető házához Külemezőre egy közös értekezletre oly célból, hogy az a dékánok számára a népiskolák vizsgálása körül részletes utasításokat dolgozzon ki, mely utasítások közt — csak ugy mellesleg mondva, reméljük — édes hazai nyelvünk terjesztése nem álland utolsó helyütt. A takarék-magtárak érdekében pedig azon kivül, hogy egy az alapszabályok kidolgozása végett kinevezett bizottmányt szintén magához meghívott, 3 külön egyházban, melyekben közbirtokos, a magtárak alapját öt-öt köböl rozszsal vetette meg. Tartsa meg Isten uj elnökeinket sokáig, s koronázza sikerrel működésüket. Eperjes, január 24-én 1865, a gyűlés megbízásából F . . . y J . . . f. p, i. lelkész.